Ébredő Múlt

17.

Lauren szemszöge:

Fáradtan húztam a fejemre a takarót.
Nem bírom elhinni, hogy ilyen gyorsan eltelt 1 hónap. Ráadásul holnaptól őszi szünet, aminek kifejezetten örülök. Össze tudom magam szedni, és persze több időt tudok Camilával tölteni... kettesben.

- Lauren, kelj már fel - rángatta le az engem betakaró anyagot húgom.
- Én inkább nem megyek ma suliba - morogtam és a hasamra fordultam.

- Kelj fel!! - őrült sebességgel rácsapott a fenekemre, ami valljuk be, nem volt valami kellemes érzés, ezért ugrottam egy hatalmasat.
- Na húzzál kifele, mielőtt visszaadom! - nyomtam fel magam az ágyról.

Elvigyorodott.

- Nem szükséges. Tartsd csak meg Camilának.

Leesett az állam. A kis mocskos...

- Csak menj ki - masszíroztam az orrnyergemet. Biccentett és legalább 271. kérésemre elhagyta a szobát. Most nem érek rá sajnos pezsgőt bontani, de majd este megteszem.

Be se pakoltam a táskába. Teljesen elhatároztam, hogy a lábam a kapu közelében sem lesz ma. Mindezek ellenére megindultam az autómhoz és vártam Camilát.

Ekkor egy üzenetet kaptam.

Camzi🦄❤ - 7:12
Ne várj, Rebekánál vagyok.

Rebeka...

Laur🥞❤ - 7:13
Te mégis mi a szart keresel ott?

Ahogy feltettem a kérdést, ő meg is nézte az üzenetemet és egyből írni kezdett.

Camzi🦄❤ - 7:15
Itt alud...

Nem olvastam tovább, lezároltam a képernyőt és nevetve behajítottam a telefont az anyósülésre. Helyet foglaltam a kormány mögött és gondolkodás nélkül beindítottam az autót. A biztonság kedvéért becsatoltam a biztonsági övemet, majd csikaró hangokkal kihajtottam az utcánkból.

- Kurva életbe már! - ütöttem a kormányra.

Megmondta, hogy nincs köztük semmi, de azok után, amik történtek, nem tudom, mit higgyek és mit ne.
Csak tapostam a gázpedált, jóval átlépve a limitet.

Bevillant a fejemben a kórházban fekvő Camila látványa és fülsüketítő hanggal fékeztem le.

Én nem. Én nem fogok kórházba kerülni. Félrehúzódtam és egy McDonald's parkolójában nyugovóra találtam. Könnyeimnek szabad utat engedtem.

Add fel, Lauren. Napról napra szomorúbb vagy miatta. Hagyd el őt.

Gondolataim korbácsként csaptak belém. Fájt az igazság. Minden egyes emberre féltékeny voltam, akivel egyáltalán jól elvoltak. Mert tudtam, hogy velem talán soha nem fog olyan jóízűen beszélgetni.

Reszkető mellkassal kapkodtam levegő után. Létezik, hogy egy ember miatt ennyit szenvedjek?

Üveges tekintettel az órámra néztem.
7:38. Gratuláció és hatalmas tapsvihar nekem, lekéstem az első órát.

Felsóhajtottam. El akartam tűnni.
Beindítottam a kocsit és elindultam a suli felé.

Tudjátok miért vagyok okos?
Ha kések óráról, inkább be sem megyek, mert a késést nem lehet igazolni, de az igazolatlan órát lehet.

Megvártam a csengőszót és ráérősen besétáltam a suliba. A portás csúnyán nézett rám. Egy nap nem lesz mivel rám nézned, portáskám... oké, ez gonosz volt. De legalább őszinte.

Eszembe jutott, hogy semmilyen cucc nincs nálam. A francba...

Inkább maradok otthon. Ahogy besétáltam, úgy sétálok ki.

- Ms. Jauregui!

Megpördültem.

- Már megint lógni próbál? - kérdezte hatalmas vigyorral az igazgatóhelyettes.
- Én... nem - hebegtem.

- Akkor miért nincs a hátán táska?
- Milyen nindzsa?
- Lauren, ne szemtelenkedjen!
- Elnézést, de ezt muszáj volt.

Mosolyogva megrázta a fejét.

- Beteg vagyok, meg vagyok fázva - vontam meg a vállam, mielőtt újból megkérdezte volna, hogy én mit csinálok.

- Értem. Akkor jobbulást.

Kisétált az iskola épületéből, én pedig ott maradtam tétlenül. Na ilyenkor mi a fasz van? Mentem utána, de vártam pár percet.

Lauren... mi a franc bajod van? Most kamuztad be, hogy beteg vagy és félsz kimenni ebből a rohadt börtönhöz hasonlítható, elmeroggyantaknak fenntartott, tanítással és oktatással foglalkozó koszfészekből?

Istenem, de gonosz vagyok magammal. Kuncogva elhagytam az iskolát, bepattantam az autóba és hazahajtottam. Shawnie babuska - csak azért is így hívom, mert imadom csesztetni - várt a kapuban.

- Mi a.. - kezdtem bele, de Shawn elhallgattatott.
- Shhh. Nem érünk rá! - magyarázkodott és berángatott a kocsiba.

- Camila szakítani akar veled.
A szívem egy pillanatra megállt.
- Mi van? - ennyit bírtam kinyögni.
- Sajnálom, havvvverrrrrr...

- Csak szivatsz te görény - löktem meg.
- Esküszöm, nem. Meg is mutathatom a beszélgetésünket.
- Csak szivatsz! - mondtam remegő hangon.

Szótlanul elkapta a felé közeledő tenyerem és elővette a zsebéből a telefonját.

Visszagörgetett a lényeghez és felém nyújtotta a készüléket. Könnyes szemekkel olvastam végig a köztük lezajlott beszélgetést. A kelleténél tovább olvastam.

- Ne! - mordult rám és ki akarta kapni a kezemből, de gyorsabb voltam.
- Te rámozdultál a csajomra?! - kerekedett el a szemem.
- Lauren, én meg tudom magyarázni...
- Most van vége a barátságunknak.

Shawn szomorúan nézett rám.

- Takarodj az autómból. De most.

Megrázta a fejét.

- Miért olyan nagy baj, hogy Camila engem szeret?
- Mert napokkal ezelőtt még a jövőt tervezgette! Azért! - ordítottam rá a fiúra, aki félelmében az ajtónak nyomta a hátát.

- Sajnálom.

- Húzz a francba, Mendes! Nem elég neked Emma? - csattant a tenyerem az arcán. Rendesen ott maradt a nyoma.

Szemei szikrát szórtak és tenyerem nyomára vezette kezét. Felszisszent.

- Te erőszakos állat...
- Takarodj vagy neked annyi!!! - rivalltam rá, mire szótlanul kipattant és elfutott.

Hülye patkány... soha többé nem állok vele szóba. Ha kell, kilépek a bandából is.

- Helló, magányos őszi szünet... - súgtam magam elé szomorkás hangulattal.

_______________________
Egyszer elásom valamelyik szereplőt... pedig pont miattam ilyen köcsögök, mert hát én alkotom őket... jó, jó mindegy.

2018.11.28.
16:18
Szerda

*update

Megjelent egy másik könyvem, Keress ha Mersz! címen. Toljátok a kis csinos popótokat és olvassátok azt is!😂❤