Kéjpáp Tizennyócplusz Meg Minden Más

4. NamJin

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy télapó. Namdzsúnnak hívták. Perverz télapó volt, de csak egy embert figyelt minden nap. Dzsint. Sekjin egy nagyon szép férfi volt. Tetszett is Namdzsúnnak. Elhatározta, hogy idén télapókor-vagyis ma-meglátogatja és ad neki ajándékot.

Dzsin szülinapja után már nagyon várta a télapót. Tudta, hogy figyeli őt, így jó fiú volt egész évben. Nem mintha máskor nem lett volna az, de azt hallotta, hogy idén már az új mikulás jön. Róla pedig azt kell tudni, hogy fiatalabb, mint Dzsin és nagyon jól néz ki.

December ötödikén aztán Dzsin kitisztította a csizmáját és kitette az ablakpárkányra. Lefeküdt az ágyába és elaludt.

Namdzsún útra kelt, hogy a sok kisgyereknek és Dzsinnek ajándékot vigyen. Miután a gyerekeknek kitette az ajándékokat, és megette a neki kikészített sütiket elindult szerelméhez. Mikor odaért a házhoz benyúlt a lábtölrő alá és megtalálta a pótkulcsokat. Jaj, de felelőtlen ez a Dzsin, hát minden betörő itt keresi a kulcsokat! Gondolta magában, de azért kinyitotta az ajtót.

Bement, egyenesen hercegnője szobájába. Ott megtalálta a kikészített csizmát, és belerakta az utolsó ép csokimikulást ami egyáltalán nem hasonlított rá. Namdzsúnnak nem volt nagy hasa, de ősz szakálla sem. Elgondolkodott, hogy kiről mintázhatták a képet, de nem jutott semmire.

Levette a sok felesleges piros ruhát, végül csak egy póló és egy boxer maradt rajta. Befeküdt Dzsin mellé koszosan és büdösen, de ez a másikat egyáltalán nem zavarta, mert hozzá bújt. Namdzsún elmosolyodott majd álomra hajtotta fejét.

Reggel amikor Dzsin felkelt megtalálta maga mellett a télapót. Nagyon megijedt ezért felkeltette.
-Jaj! Jézusom! Ki vagy te? Miért fekszel az ágyamban???
-Nyugi már Dzsinike, Namdzsún vagyok a télapó. Egész évben figyeltelek és úgy gondoltam megleplek téged. Most viszont kanos vagyok úgyhogy ja.-próbálta nyugtatni zavart szerelmét.
-De akkor most mi mit fogunk csinálni?-kérdezte Dzsin.
-Hát ha gondolod szeretkezhetünk.
-Jó.
-Jó.

Ezek után Namdzsún Dzsin fölé kerekedett és megcsókolta. Csókolóztak egy egyketted órát aztán elváltak egymástól.
-Sekjin én szeretlek.
-Én is szeretlek perverz télapó.-vallották be egymásnak érzéseik.
-Jó mostmár dugjunk.-kérte Namdzsún.
-Rendben.-egyezett bele Dzsin.

Azon a reggelen a szomszéd házakban mindenki felkelt, a madarak a ház tíz kilóméteres körzetéből elrepültek, a falak pedig megremegtek. Ott és akkor született a NamDzsin és akkor lett terhes Sekjin is Kukival. Boldogan éltek tovább hármasban amíg Kuki férjhez nem ment. Utána ketten éltek az örökké valóságig. Ha jó gyerek voltál ebben az évben hozzád is ellátogatott az öreg Namdzsún papa, aki a télapó.

                               Vége