Holdfény áztatta szerelem (Vampire Knight ff.)

Vér Áztatott Éjszaka

-Köszönöm szépen Yuuki a segítséget.
-Igazán nincs mit. Ma még nem kell jönnöd este az éjjelisekre figyelned. Pihend ki magad. - nézett rám kedvesen.
-Nem. Azt a feladatot kaptam, hogy ha ide fogok járni tanulni, felügyelőnek kell lennem. Átöltözök, és mehetünk is. Ha jól tudom, nem sokára ki nyílik a Hold szálló kapuja. - húztam ki magamat.
-Örülök, hogy ilyen lelkes vagy. Zero olyan komor tud lenni. - fonta össze két karját. Még egy rövid ideig beszélgettünk, majd kiment, hogy átöltözhessek. Noss, kicsit meglepődött, amikor meglátott engem harisnyával hordtam a szoknyát, nem pedig térdzoknival.
-Az apukád megengedte.
-Ja értem. Na gyere. Keressük meg Zero-t, és utána menjünk a Hold szállóhoz!- én csak bólintottam, majd elindultunk. Zero-ra egy istállóban találtunk rá, ahogy a szénában feküdt, egy fehér ló társaságában. Yuuki rendesen leszídta. Azt mondta hogy nem "LÓghatod csak úgy el az órákat", erre a ló egy nagyot nyerített. Yuuki eléggé megijedt, de Zero lenyugtatta a lovat. Lili-nek nevezte. Amint kimenetek, én lassan, óvatosan oda léptem a lóhoz. Kezemet orra elé tettem. Ő az orrával gyengéden hozzá ért a kezemhez. Finoman megsimogattam, majd attam neki egy kockacukrot. Gyorsan Yuukiék után szaladtam.

Egy egész lány sereg állt a kapunál. Csak néztem. Nagyon hangosak, és erőszakosak voltak.
-Yuko, a jelenlegi feladatunk, hogy távol tartsuk a nappalis lányokat az éjjeli tagozatosoktól. Próbáld meg sorba invitálni őket!
-Értem. - láttam, hogy Yuuki inkább erőszakkal próbál rájuk hatni, Zero szóban félemléti meg őket. Ekkor megláttam Yuuki-nál egy sípot. Gyorsan elkértem tőle, majd a kapuhoz rohantam, hogy mindenki lássan. Egy hatalmasat fújtam a sípba. Meglehett a hatása, mindenki felém fordult, majd a lány tömeghez fordultam.
-Ha itt marakodtok, erőszakoskodtok, hangoskidtok, azzal nem értek el semmit, csak azt, hogy az éjjelisek megutáljanak titeket!
-Mégis ki vagy te?! - hallottam még egy hangot a tömegből.
-Yuko vagyok, az új felügyelő.
-És ki vagy te, hogy megmond nekünk, hogy inponáljunk az éjjeliseknek?! - hallottam még egy másik hangot.
-Nem megmondom, ez inkább amolyan tanács féle. Ha az éjjelisek azt látják minden egyes áldott nap, hogy itt tüntettek, azzal csak azt éritek el, hogy megutáljanak titeket. Nem lenne egyszerűbb csendben csodálni őket, nem pedig ordibálva? Lehet akkor még nem is néznének le titeket. - a szavam hallátára mindenki gondolkodóba esett. Végül egy lány néma csendben beállt a helyére. És még egy. És még egy. Végül mindenki beállt a helyére.
-Köszönöm szépen. Az éjjeli tagozatosok nevében is. - mosolyodtam el.
-Yuko. Ezt hogy csináltad? - döbbent le Yuuki.
-Érveltem. - vontam meg a vállamat. Ebben a pillanatban kinyílt a Hold szálló kapuja, és megláttam ez éjjeli tagozatosokat. Most már értem a nappalis lányok rajogásának okát... Khm... Láttam Kaname-t, és még más vámpírokat. A nappalis lányok mind sorban álltak, és néma csöndben voltak. Látszott az éjjeliseken, hogy meglepődtek, de örültek neki, hogy végre van egy kis nyugalmuk. Kívéve egy szőke hajú fiút, kék szemmel. Ha jól tudom, ő Hanabusa Aido. Lassan elindultak az éjjelisek a kapun kifelé. Kaname, és egy másik szőke hajú fiú lépett oda hozzám.
-Yuko, hadd mutassam be neked Takuma Ichijo-t, a helyettesemet. - mutatta be nekem Takuma-t Kaname.
-Nagyon örvendek a találkozásnak. - hajoltam meg előtte.
-Kérlek, nem kell ez a nagy udvariaskodás. Én is örvendek a találkozásnak. Ez a te érdemed? - nézett a sorban álló, néma nappalis lányokra. Én csak szégyenlősen bólintottam.
-Nem tudom, hogy csináltad, de le a kalappal. Még sosem volt olyan, hogy csöndben lettek volna a kapu kinyitásakor.
-Köszönöm szépen. - mosolyodtam el halványan. Akkor hirtelen nagyon elkezdett szúrni az oldalam. Gondolom az egyik seb. Kaname nagyon nézett abban a pillanatban. Biztos az egyik sebem szakadt fel megint. Csak reménykedni tudtam, hogy ne érezzék meg a vérem illatát. Oda sompolyogtam Yuuki-hoz.
-Yuuki. Nagy baj lenne, ha gyorsan elmennék a mosdóba? - súgtam a fülébe.
-Nem, dehogy is. Menj csak. - mosolygott rám. Igyekeztem minél előbb oda érni a női mosdóhoz. Amint odaértem, azonnal átkötöttem a sebeimet. Egy 10 perc alatt végeztem, majd Yuuki-ék után mentem. Gyorsan megtaláltam őket. Zero szúrós tekintettel figyelte minden mozdulatomat.
-Valami baj van? - kérdeztem tőle.
-Beszélnünk kell. - majd biccentett a fejével, hogy menjek utána. Arrébb mentünk, hogy más ne hallja a beszélgetésünket.
-Miért vérzett az oldalad? - szegezte egyből nekem a kérdését, amint elég messze mentünk.
-Foggalmam sincs, miről beszélsz...

Legközelebb is szép álmokat festek neked.