Holdfény áztatta szerelem (Vampire Knight ff.)

A Nap Felragyog

-Ne feledd, senkinek egy szót sem szólhatsz senkinek, hogy miket tettem veled!-nézett rám megvető pillantással a mellettem lévő ülésről.
-Igen is. - néztem magam elé meggyötörten és fáradtan. Ma reggel sokkal többet szívott belőlem. Szerintem ez annak tudható be, hogy nem az árvaházban fogok lakni egy ideig, így nem tudja majd szívni a véremet. Az út többi része néma csendben telt el. Csak néztem ki az ablakon, ahogy egy-egy épület, és sok fa elsuhant mellettünk. Jó volt ilyen csendben, ilyen nyugodtnak lenni. Kb. 30-40 perc múlva megérkeztünk az akadémiára. Hatalmas, és szép volt. A fekete autó lassan megállt a bejárat előtt.
-Ne feledd mit mondtam!-nézett rám vörös tekintetével. Majd elhajtatott a kocsival. Így ott álltam én, teljesen egyedül, a csomagjaimmal, a hatalmas kapu előtt. Nagyot sóhajtottam, majd megfogtam a csomagjaimat, és elindultam befelé. Nagyon fájtak a sebeim, mert erőlködnöm kellett, de ki kellett bírnom. Annyi épület, annyi emelet, annyi szárny, annyi ajtó. Vagy egy óráig kereshettem az igazgató irodát. Idő közben pár sebem elkezdett vérezni, így a női mosdót is meg kellett találnom, hogy átcseréljem a kötéseimet. Amint megtaláltam a női mosdót, besiettem az egyik fülkébe,és előkerestem a ködszert az egyik táskámból. Sokáig tartott, mire mindet kitisztítottam, és bekötöttem. Miután végeztem, újra az irodát kezdtem keresni. Nagy nehezen, de megtaláltam az igazgatói irodát. Halkan bekopogtam. Egy hangos "igen" - t hallottam, majd benyitottam. Egy középkorú férfi ült egy író asztalnál. Szemüveget hordott, hosszú szőke haját lófarokba fogta. Vállán egy zöld pokróc, vagy valami zöld anyag volt,és éppen teát kortyolgatott. Mellette egy magas, barna hajú diák állt, gondolom az egyenruhájában. Mindketten meglepődötten nézték rám.
-E... Elnézést... Yuko vagyok,a... -itt nem tudtam befejezni a mondatomat, mert az igazgató közbe vágott.
-Ááh! Yuko! Kerülj beljebb. Én Cross Kain vagyok, az igazgató. Üdvözöllek! Gyere, gyere beljebb. - nézett rám mosolygósan. Az íróasztal mellett álló tanuló, szúrósan méregetett. Nagy nehezen bevánszorogtam az irodába. Próbáltam kedvesen mosolyogni, de most ez eléggé nehezemre esett mivel nem kicsit fájtak a sebek a testemen, ráadásul kicsit meg voltam illetődve.
-Kaname, hadd mutassam be neked a bájos Yuko-t, aki az árvaházból jött ide. Yuko, ő itt Kuran Kaname, a Hold szálló, és az éjjeli tagozatosok vezetője. - itt megállt egy pillanatra, és egy mélyet sóhajtott. Kaname-ra pillantottam. Szóval ő maga Kuran Kaname. Egy tiszta vérű vámpír, aki a  tiszta vérű vámpírok közül is kiemelkedik a nemesi vére miatt. Elvileg a vére egyetlen egy csepp emberi vért sem tartalmaz, és barátságban él az emberekkel. Ha jól mondta Misato, az árvaház igazgatója, a szüleire vérszomjas vámpírok támadtak, és megölték őket.
-Szóval Misato már mindenbe beavatott a vámpírokkal kapcsolatban? - köhintett Cross igazgató.
-Igen.
-Noss... Akkor vegyük kicsit komolyabbra a szót. Mivel árvaházi gyerek vagy, az adatlapod kissé hiányos. Nem ismerjük a szüleidet, és mivel 5 éves korod előttig nem emlékszel semmire, ezért a születési dátumod sincs meg.
-Az év megvan, elvileg oda van írva. Viszont a hónapot, és a napot az igazgató találta ki nekem. Március 21. Ha ez számít... - néztem a parkettát, mintha olyan érdekes lenne.
-Igen, ez jó lesz. Noss, akkor te Zero, és Yuuki osztályába fogsz kerülni. Ők az én örökbefogadott gyerekeim, és egyben a felügyelők. Ha már itt tartunk, úgy eggyeztem meg Misato-val és Kaname-val, hogy mivel tudsz a vámpírok létezéséről, te is beállsz felügyelőnek. Nappal ugyanúgy tanulsz, viszont este amikor az éjjelisek jönnek ide tanulni, felügyelned kell, az éjjelisek biztonságára, és természetesen a nappalisokéra is. Yuuki majd bevat. - majd felállt, és felém nyújtotta a kezét.
-Üdvözlek a Cross Akadémián! Ez itt az egyenruhád. - majd felém nyújtotta a ruhát. Amint végig néztem rajta, megakadt a szemem a feltűnően rövid szoknyán. Nagyon tetszett, de a sebeim miatt nem tehettem meg, hogy harisnya nélkül hordjam.
-Igazgató úr. Hordhatnám a szoknyát harisnyával, nem pedig térdzoknival?
-Természetesen.
-Hogy is mondtad? Nem emlékszel mi mi történt veled 5 éves korod előtt? - szólalt meg Kaname. Én csak bólintottam. Egyszer csak kivágódott az iroda ajtót, és egy barna hajú lányt láttam meg, mögötte pedig egy ezüst hajú fiú.
-E... Elnézést kérek igazgató úr, és Kaname úrfi. - mondta zavarodottan a lány. A fiú mögötte mindkét kezét lazán csebre tette, és a szemeit forgatta. Ahogy láttam, nem igazán jön ki Kaname-val. És, szerintem ő sem kifejezetten rajong érte.
-Áh, Yuki, Zero! Jó, hogy jöttetek! Ő itt Yuko, akiről már meséltem. Yuko, ők az én kincseim. Ő a bájos Yuuki, és az ifjú Zero. - mutatott rájuk.
-Nagyon örvendek Yuko. Én Cross Yuuki vagyok. -nyújtotta felém kezét Yuuki.
-Yuko. Örvendek a találkozásnak.
-Ő pedig Zero. - biccentett a fiú felé. Ő még csak arra sem méltatta, hogy rám nézzen. Megforgatta a szemeit, majd elfordult.
-Ne is foglalkozz vele... Többnyire ilyen. - legyintett Yuuki. Én csak halványan elmosolyodtam.
-Döbbenet, hogy mennyire hasonlítotok. - szólalt meg Cross igazgató.
-Álljatok egy kicsit egymás mellé! - furcsálva, de egymás mellé álltunk. Tényleg hasonlítottunk. Mondjunk a szemünk, meg a hajunk nem, de ha ezek megeggyeznének azt mondanám, hogy Yuuki a klónom. Kaname nagyon figyelt minket. Olyan ismerős valahonnan... És Yuuki is... Olyan érzésem van, mintha már láttam volna őket...amolyan dejavu érzés...
-Gyere Yuko, meg mutatom a szobádat. Ott van az én szobám mellett. Ha gondolod, segítek berendezkedni. - mosolygott rám. Nagyon bájos egy lány. Csak úgy árad belőle a szeretet, a boldogság, az élet, és a kedvesség. De Kaname valamiért nagyon furcsán viselkedett. Hol rám, hol Yuukira nézett. És Yuuki csak úgy csodálta Kaname-t. Biztos régebb óta ismerik egymást.
-Köszönöm szépen Yuuki, azt megköszönném. - majd megfogtuk a kofferjeimet, és kiléptünk. Zero is jött utánunk. Ki tudja, lehet, hogy a mai nap után, gyökerestül megváltozik az éltem, és jó irányba fordul...

Legközelebb is szép álmokat festek neked.

———————❤️🌙❤️———————

Sziasztok, remélem tetszik eddig a story. Ha tetszik, nyomj rá a csillagra, és a komment szekcióba írd le a véleményed.