Holdfény áztatta szerelem (Vampire Knight ff.)

Sötét Árnyak

Hogy jó ötlet volt-e amiért ezt beválaltam? Noss...Nem tudom...Minden szemszögből más választ tudok erre mondani.

Megállás nélkül rohantam. Ezüstös hajam lobogott a szélben. Tudtam, hogy ezt nem kéne... De még is. Tudtam, hogy ezzel így a vesztembe rohanok, de nem akartam, hogy nekik rossz legyen. Yuuki szenved. És ha Yuuki is szenved, akkor Kaname is. Az emberek furcsán pillantottak rám az utcán. Megállás nélkül futottam, és nem érdekelt semmi.

Először a könyvtárba rohantam,vissza adni a ki kölcsönzött könyvet. Utána a kórház volt a következő állomás. Amint oda értem megtorpantam egy pillanatra. Vissza emlékezetem arra a pillanatra, amikor utoljára voltam itt.

Vissza emlékezés

Talán 15 éves lehettem... Misato szorosan fogta a csuklómat, egy percre sem engedett el. Rángatva húzott maga után. Bementünk a főbejáraton, és végig mentünk a vakítóan fehér folyosón. Ezután elkanyarodottunk jobbra, így egy liftnél találtuk szemben magunkat. Durván belökött a liftbe, majd ő is utánam jött. Megnyomta a gombot, amin egy 10-es szám állt, és az liftajtók szorosan becsukódtak.
-Ide figyelj te kis csitri! Nem ellenkezhetsz! Azt teszed amit én, és a doktor mond megértetted?! Ha egy rossz mozdulatot is teszel, vagy akár egy hang is ki jön azon a szép kis fehér torkodon, ki töröm a nyakad. Világos?! - üvöltötte nekem. Egy fekete nadrágban, és fehér inngben állt. Ingjére egy fekete zakót vett fel, cipői sem voltak hú de színesek. Csak némán bólogattam. Mi mást is tehettem volna? Misato megmentette az éltemet. Azóta is ezt hozza fel minden egyes alkalommal, amikor akar tőlem valamit, és ellenkezek. "Az életedet mentettem meg! Befogadtalak! Vannak ruháid! Nem éhezel, tető van a fejed fölött! És te ilyen hálátlan dög vagy! Az a minimum, hogy engedelmeskedsz, és szolgálsz, hiszen ezt a szívességet te sosem tudod vissza fizetni!"... Mindig ezt mondta...

A lift egy csilingelő hanggal jelezte, hogy felértünk a 10. emeletre, majd az ajtók elhúzódtak. Mindennek gyógyszer, és fertőtlenítő szaga volt. Szerettem ezt az illatot. Mélyen lélegzetem be a levegőt, és éreztem a számomra kellemes illatokat. Misato is így tett. Csak, hogy ő a vér szagát érezte. Újra erősen megfogta a csuklómat, és elrángatott egy fehér ajtóhoz. 1025-ös szám állt az ajtón. Halkan bekopogott, majd egy hangos "Igen!" után benyitott. Egy 30-as éveiben lehető férfi pillantott ránk. Mustár sárga nadrágot, egy fehér inget, és fehér orvosi köpenyt viselt. Szemüvege még karakteresebbé tette arcát, és egy két sötét barna tincse szemébe hullott. Egy nagy íróasztalnál ült, és papír munkát végzett. Amint meglátta Misatot és engem, száját széles mosolyra húzta.
-Misato. Örülök a találkozásnak. Ő csak nem a bájos Yuko? - kelt fel az asztaltól, és zsebre tett kézzel lassan lépkedett felénk márkás cipőiben.
-Szervusz Jamato. Én is örülök, hogy újra találkoztunk. Valóban ő itt Yuko. - pillantott le rám undorral az arcán.
-Tudja, hogy miért hoztad ide? - tette fel a kérdést Miastonak, miközben enegem szemlélt.
-Nem hinném... - húzta gúnyos mosolyra száját Misato.
-Illatra eddig nagyon kellemes a kislány... A vére? - jött oda hozzám. Kissé lehajolt hozzám, és kezével az állam alá nyúlt. Elfordította a fejem, hogy jobban lássa a nyakam. Nem értettem mi ez az egész.
-Látom kihasználod a kis lányt...- Tapogatta végig a harapás nyomokat a  nyakamon.
-Nem is tudom... Nagyon használt... - húzta el a száját.
-Garantáltan tetszeni fog neked. - mondta Misato, majd elő vett egy kést, és megvágta a kezemet. Nagyon csípett. Kezemen lefolyt a bíbor vörös vérem. Félénken Jamatora pillantottam. Szemei vörös színben lángoltak. Automatikusan megfordultam, és futásnak eredtem volna, ha Misato nem kap el. Jamato feje kissé hátra bicsaklott, és lehunyt szemekkel nagyokat szippantott a levegőből.
-Meggyőztél. Mennyi vért kérsz, és milyen minőségűt? - nézett rám gonoszan.
-Hm... Legyen 6 zacskó 0-ás, és négy zacskó A+-os. - gondolkodott el. Jamato csak lelkesen bólogatott, majd oda lépett egy ajtóhoz, ami egy szekrény mellett állt. Gyorsan bemenet, majd Misato rendelésével tért vissza fél percen belül.
-Tessék. - nyomta a kezébe a vérrel teli zacskókat.
-Szóval... Mennyit ihatok belőle? - tette fel ezt az undorító kérdést Jamato.
-Csak ne öld meg! Nekem is kell még! Ha végeztél vele, hozd haza légyszi. - majd kilépett az ajtón. Jamato utána sietett, és kulcsra zárta az ajtót. Féltem. Tudtam mi fog történni. Éreztem. Láttam rajta. Egy mozdulattal felkapott, és egy székre dobott. Semmi szó nélkül, egyből fájdalmasan belém mélyesztette agyarait. Sikízottam, rugkapálóztam, de mind haszontalan volt. Ájulásig ivott belőlem. A következő amire emlékszek, hogy az árvaházban vagyok...

Vissza emlékezés vége

Vettem egy mély levegőt, és újra futásnak eredtem. Berohantam a bejáraton, majd jobbra kanyarodtam, és megkerstem a liftet. Gyorsan beléptem, és megnyomtam a 10-es gombot. A zene, ami a liftben szólt, kicsit sem nyugtatott meg. Nagyon feszült voltam, és izgultam. Amint felértem a 10. emeletre, megkerestem az 1025-ös szobát. Csak remenykedni tudtam, hogy Jamato ott lesz, hogy felismer, és hajlandó alkut kötni. Illedelmesen bekopogtam, és vártam. Hallottam, egy hangos "Igen!" - t, szóval benyitottam. Ott állt Jamato egy nagy barna, üveg ajtajú szekrény előtt, és valami listát nézegetett. Beléptem, és óvatosan becsuktam az ajtót.
-Jó napot, sajnálom de ma már nem rendelek. - mondta meg sem fordulva, továbbra is a listáját bűvölete. Nem mondtam semmit. Csak ott álltam, teljen csöndben.
-Már elnézést, de.... - itt megfordult, és meglátott engem. Semmit sem öregedett. Huszien egy, vagy két éve láttuk egymást utoljára. Haja mint mindig most is kissé rendezetlen volt. Egy fekete nadrágot, piros inget, és orvosi köpenyt hordott. Szemüvege új volt, és kis szakállat növesztett,megis fiatalos volt.
-Te vagy az? - kérdezte megdöbbenve. Bólintottam.
-Hogy megnőttél...drága Yuko... - nézett végig rajtam.
-Misato küldött? - kérdezte zsebre tett kézzel. Idő közben oda lépett az íróasztalához, és kissé neki dőlt. Jobbnak találtam ha hazudok, és azt állítom, hogy Misato küldött. Ki tudja mi történt volna, ha megtudja Kiryu Zeronak viszek vért... Szóval csak bólintottam. Ő egyet sóhajtott, majd kérdezett.
-Miből mennyi kell? 2 zacskó A+, és 2 zacskó AB. - ő csak lassan oda sétált a raktárhoz, vsagy nem is tudom mihez, majd később a vérrel teli zacskókkal tért vissza. Lassan méregett, amíg a táskámba pakoltam a "szállítmányt", szemei vörös színben tüzeltek. Már lépett volna felém agyarait meresztgetve felém, amikor gyorsan megszólaltam.
-Igazság szerint pénzzel fizetnék... - erre ő távolabb lépett, szemei újra kékké változtak, agyarai vissza húzódtak.
-Vagy úgy. - szó nélkül átnyújtottam az összes pénzemet, és megvártam míg megszámolja.
-Misato kevesebbet adott neked. Ez nem elég. - nézett le rám, egyik szemöldökét kissé felhúzta.
-Nincs több pénz nálam...
-Akkor vagy vissza adsz 2 zacskót, vagy tudod... - itt perverz mosolyra húzta száját.
-Vagy iszok belőled. Persze most nem ihatnék belőled annyit, hiszen a felét kifizetted. - nagyot sóhajtottam, majd komolyan rá néztem.
-Azért annyit igyon belőlem, hogy ne az utcán essék össze!
-Ez a beszéd! - mondta majd, mellém is lépett egy szempillantás alatt. Blúzomat kissé kigombolta, és lejjebb húzta.
-Látom begyógyultak a sebeid. Mindjárt adok neked egy újat. - mondta, majd belém döfte vámpír fogait. Mohón szívni kezdte édes vérem, szinte lihegett annyira gyorsan  szívta. Kegyetlenül fájt, de némán tűrtem. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Éreztem, hogy kezd elhagyni az erőm. Jeleztem Jamatonak, hogy már elég, mire ő abba hagyta. Felegyenesedett, és fertőtlenítőt, ködszert hozott. Leferőtlenítette a harapás nyomot, és óvatosan bekötötte.
-Köszönöm szépen. - néztem rá hálásan.
-Én köszönöm. Rég ettem...De most már menj! Kezd sötétedni. - gyorsan a falon lévő órára pillantottam. Még időben voltam, hogy vissza érjek a kollégiumba. Gyorsan elköszöntünk egymástól, és futásnak eredtem. A táskám tele volt vérrel, ráadásul kezdett lemenni a Nap. Futás közben, éreztem, hogy fut utánam valaki. Megálltam, és körül néztem. Egy nő volt. Egy E-szintű. Hörögve felém rohant, mire én időben előkaptam Anankét, aki hirtelen egy 2 méret "nőtt". Éreztem benne a rengeteg pezsgő energiát. És reflex szerűen a nő felé rohantam. Mindketten egyszerre rugaszkodtunk a levegőbe. Egy gyors, és erős csapást mértem a nőre, aki földre rogyott. Ananke megrázta. Még nem halt meg... Kissé hozzá értem... Semmi. Hozzá érintettem Anankét, aki újra megrázta. A nő elporladt. Hamvai csak úgy elszáltak a széllel.

Pont időre értem haza.

Legközelebb is szép álmokat festek neked...