Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

2.

Szóval, Lee Da Hye és a "lánykái" még ma, mikor el hagytam volna a sulit, elálták az utam a bejárati ajtónál.
-Mit képzelsz ki vagy te? -mutogat rám fél méteres körmeivel és néz gúnyosan a szemeimbe nagyokat pislákolva a szintén fél méteresre kihúzott szempilláival. Jó hogy nem húzzák le a fejét.
-Igen HongNan mit képzelsz?- kérdezi az egyik barátnője lenézően végigmérve engem.
-Song Honey a szádat befogod! Én beszélek!
-Igen Honeyshi! -mondja a másik. Aki ugyan úgy néz ki. Mi lesz itt?
-Song HanNa! Te is halgass! Viselkedésre is ugyanolyan hülyék vagytok mint kinézetre!
Szóval HongNan! Vegyél vissza magadból, idegesítő vagy és messziről kerüld el YoonGit mert ő az enyém!
- Mit követtem el amivel idegesítő vagyok a számodra? - néztem rá értetlenül.
-Mit követtél el? Megszülettél, idejöttél, és YoonGival társalogsz! Ne szólj hozzá! Még csak rá se nézz! Megért...
-Nos, az hogy megszülettem arról nem én tehetek. Igen idejöttem és aztán? Valamint, nem társalgok vele, néhány szót ha váltasz az emberekkel és azzal hogy rá nézel a másikra nem hal bele senki. És ha már itt vagyunk, ne akard megmondani hogy mit csináljak, nem vagy az anyám. Sziasztok. -mondtam majd átlöktem magam rajtuk. Soha életemben nem csináltam még ilyet és nem beszéltem így senkivel, ők az elsők akik ilyet kihúztak belőlem. Remélem ennek a következménye nem bonyolódik. Régen is maceráltak a suliban, de valahogy nem volt ennyire idegesítő. Kezd sötétedni. Ezzel az idő egy kissé elhúzódott, de a buszt még elérhetem. Sétáltam tovább majd hallottam, hogy valaki követ. Valaki követ! A mögöttem közeledő alak árnyékát láttam a földön.
Mindjárt ott vagyok a buszállomáson. Ott nem bámthat akárki is ez. Kicsit rágyorsítottam a tempóra.
Kis idő múlva már nem hallottam mögöttem, azt hittem lehagytam.
Nagyot sikítottam mikor hátrafordulás után folytattam volna utam irányát, ugyanis az aki követett, előttem állt. Tiszta feketében volt, maszk volt rajta és kapucniját is felhasználta arra hogy mégjobban eltakarja árnyékos arcát. Nagyon magas, és veszélyesnek tűnik, gyorsan veszi a levegőt és közelít. Biztos nem azért hogy bemutatkozzon. Féltem tőle. Maradék bátorságom összeszedve adtam neki egy pofont az egyik,majd a másik oldalára és futásnak eredtem volna, ha nem kapja el a karom még pont az utolsó pillanatban, ezzel visszarántva a falnak lök.
-Rosszalkodunk cicus? Ne húzz fel mégjobban azzal hogy erőszakos vagy! Fogadj szépen szót és nem lesz semmi bajod. -forgatta fejét magyarázva a szitut. Fáj ahogy szoritja a karom. A mondatai pedig nem hangzanak valami jól. Mit tegyek? Meg fog erőszakolni? Aztán otthagy és megöl? Megijedtem, ahogy valójában mégcsak most kezdtem felfogni hogy hol is vagyok és mi történik velem. Még szűz vagyok, anyádat, nem fogsz te engem bántani! Tökön rugtam, majd komolyan futásnak eredtem a buszállomásig. Nem mertem vissza nézni, de aztán ahogy az utca végére értem ahol volt egy kanyar, két pasas lépett elém ami rögtön arra késztetett hogy megáljak. Közeledtek majd lefogták a kezeim.
-Segitséég! Valak... -betömték a szám egy ronggyal, a kezét is rá tette az eggyik, de nem adtam fel a kapálózást és ahogy csak bírtam sikítoztam. Kiköptem a rongyot, mert levette a kezét róla hogy felemeljen a hátára mint valami zsákot.
-SEGI...
De ez után csak azt éreztem hogy lerántottak a férfiról és elém állt valaki míg én fenékre estem a kemény talajra. YoonGi! Mit keres itt? Ütötte, verte, a férfit, az sem hagyta magát. Közeledett a másik személy, igyekezett minden ütést visszaadni, de YoonGi erősebbnek bizonyult, a földre leteperve belé rugott a seggfejnek egyet gyomrába, a másik kezéből pillanatok alatt kicsavarta a kést és a tárgy tulajdonosára fogta.
-Siess! Menyj! Holnap beszélünk csak menyj már! -ordította oda nekem, én még mindig ott ültem és néztem hogy mi történik. De ekkor befordult még három ilyen fickó a sarkon, csak hogy azoknál is volt kés és miután megláttak rágyorsítottak.
-Veled mi lesz?! -estem kétségbe és elkezdtek folyni a könnyeim. Megfogta a kezem felhúzott a talakról és futni kezdtünk, de ő húzott maga után. Nem a buszállomás fele. Merre visz? Bekanyarodtunk egy kis utcába és ott menekültünk tovább. Kis idő után lelassított mikor már nem hallottuk az üldözőinket és szorosan megölelt. Oké,ezzel meg mivan? A fejét nyakhajlatomba fúrta amitől annyira zavarba hozott, éreztem levegő vételét és a kifújt levegőjét bőrömön. Én csak álltam sokkosan és élveztem ahogy megölel de nem tudtam megmozdulni, hogy mondjuk vissza öleljem. Ez! És ami most történt pár perce! Hogyan? Miért? Hogy került oda? És mi történt volna ha nem érkezik meg időben?
- YoonGi.. -szipogtam most már, észhez térve.
Rám mosolygott éjfekete szemeivel amikből aggódást szürtem ki, félig az utcai lámpák fénye világította meg és félig sötétben volt az arca. Még jól is nézett ki. Nagyon csúnya ütéseket kapott, a szeme alatt és a szája széle is vérzik.
-Igen, de.. lenne hozzád egy kérdésem. Aissh, a buszt is lekéstem! És te meg meg is sérültél! - túrtam hajamba idekegesen és tényleg nem néznek ki szépen a sérülései.
-Jó, de előbb menyjünk hozzám, a buszt meg már le késted és nálam biztonságban leszünk. -mosolygott rám bíztatóan. -Gyere. - fogta meg a kezem. Egymás mellett mentünk tovább a sötétes utcákon. Biztonságban éreztem magam mellette, hiába nem ismertem. Pedig nem szoktam senkiben egy könnyen megbízni.