Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

6.

10.9.2018.
Kezdetét vette a második tanításhét. Reggeli rutinjaim elvégzése után, felöltöztem, fél órával előbb keltem, hogy elmehessek az újonnan felfedezett épületbe, ahol megannyi különböző díszítésű és ízű kávét készítenek. Miután beléptem az ajtón, még helyet sem foglaltam, de az ismerős pincérfiú már mosolyogva jött oda hozzám felvenni a rendelésem.
-Szia - mosolygott aranyos pofijával. -Mi a kívánságod, visszatért vendég?
-Legyen csokis capuchino, egy kis tejjel meg slággal. Köszi.- néztem rá kedvesen kicsit elkuncogva a helyzetet.
-Azonnal hozom. - fordult sarkon és szaladt a pulthoz elkészíteni.
Eszembe jutott YoonGi, hogy ma talán jön-e suliba. Már látom is az ismerős arcot ki felém közeledik vigyorogva a kávémmal.
-Tessék- teszi le elém az aranyosan elkészített italt majd belekezdene valamit mondani.
-Jeon! -szóltak a pulttól, mire ő azonnal hátrafordult majd vissza rám nézett egy kissé szomorkás mosollyal. Végül elment. Szóval Jeon.. Szimpatikus és tökre aranyos.

Iszogattam a már félig megitt kávém mikor engem szólított valaki.
-HongNan? -szólt. Forgolódtam, hogy ki lehetett az, de nem láttam senki ismerőst, így folytattam a kávézást.
-HongNan! - ki ez már? Keresem tekintettemmel a hang tulajdonosát, de senki nem tűnik fel.
-HooongNaaaan. - hangosabban suttogta valaki, majd megfordultam és ott vigyorgott mellettem állva egy sötéthajú, nagyonis ismerős fiú. Jobban megnéztem és próbáltam rájönni, hogy ki lehet az.
-Hobi? Hát te? -levakarhatatlan vigyor került az arcomra és szó szerint bátyám nyakába ugrottam fellökve a székem. Hobi az első unokatestvérem, kiskorunkban rengeteget voltunk együtt és kis ezer emlék fűz hozzá, annyi együtt töltött idő, kis összekapások, annyi hülyeség, hogy el sem tudom mesélni. Habár most így eszembe jutott, hogy egyszer kiskorunkban mikor teniszeztünk a kertben, nagyon bele ütött a labdába. Utána szaladtunk mind a ketten, de én nem vettem észre, hogy ő is és miután lehajlás után felvettem a labdát Hobi ott volt mögöttem, a teniszütő a vállamra volt helyezve és mikor megfordultam pofon vágtam vele.

Bepirosodott a megütött rész és megharagudott, félre ment duzzogni, de miután megcsikiztem már is folytatódott a játék.
-Te aztán megváltoztál. -néztem végig rajta. Fekete haja kissé bele lógott szemeibe melyek nagyon ragyogtak a boldogságtól, szépen ívelt álla volt mindig is, de most különösen, addig értem neki. Egyidősek vagyunk, mikor ötödikesek voltunk a szülei elváltak és az anyja elköltözött Szöulba, magával hozva Hoseokot. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, de azóta nem találkoztunk és mivel múlik az idő és mindenkinek vannak problémai kicsit távolabb kerültünk egymástól.
-Hát drágaszágom, te sem panaszkodhatsz -nézett ő is végig rajtam, majd megöleltük egymást mégegyszer. -Mesélj mi járatban itt, ilyenkor?
-Ide költöztünk, mert apa előreléptetést kapott a munkahelyén, szóval vettünk egy másik lakást is, sulit váltottam, minden megváltozott.
Te veled mizu?
-Hát én itt dolgozom, kell a pénz. Délelőttös vagyok, mert esti suliba járok, de ez mellett anyura is kell vigyáznom, nagyon beteg lett.
-Jaj, sajnálom. -öleltem meg mégegyszer. Annyira hiányzott már. Még váltottunk pár szót aztán kikísért az ajtón én pedig megígértem neki, hogy minden nap meglátogatom.
Miután megérkeztem az osztályba nem csak YoonGi hiányzott, hanem még két fiú akiknek nem tudom a nevét és Da Hye. Ez fura.
Torna volt nyolcadik órám, fociztunk a fiúkkal. Fárasztó volt, Yi Yeon ráesett a térdére, úgyhogy a tanár csak félre ültette, HanNa meg ráült a labdára mikor a tanár magyarázott arról, hogy hogy ne focizzunk. Ennek következménye az volt, hogy kizavarta az óráról. Nagyon félti a tornaeszközöket, de egyrészt meg is értem. Alig vagyunk lányok. Az osztályunkban van YiYeon, Da Hye, HoNey, HanNa, azt hiszem MinYung... meg LeeRe rajtam kivül. Az utolsó két személy nagyon jól kijön egymással. Szinte mindig együtt lógnak és normálisak, nem keresik és nem is csinálnak bajt. Az ikrekről nem nagyon mondok inkább semmit, nekik nincs saját életük vagy nem tudom, csak azt vettem észre nagyon felnéznek Da Hyere és mindenben mellette állnak. Állandóan vele lógtak, ma viszont mintha nem lennének önmaguk. Nem értem.
Hazaértem és az ágyamban feküdtem a plafont bámulva végig azon gondolkozva, hogy mi is lehetett az a szerdai beszélgetés. Ron kapart az ajtómon így kénytelen voltam őt beengedni, ha csak nem szeretném hogy tönkre menjen a faajtóm, ami elválasztja a szobám az emeleten lévő terasztól. Halkan zenét engedtem és próbáltam kikapcsolni az agyam. Kis pihenés után neki álltam a latint megtanulni mert a tanárnő bejelentette, hogy két hét múlva kis számonkérés lesz a szabályokból, végződésekből..
Amúgy szeretem a matekot és a fizikát, sokan nem, meg nem is értik, de én könnyen felfogom, gyorsan tanulok. Most biztos azt kérdezted meg magadtól "Miért is olvasom én ezt, ez szereti azt a két említett tantárgyat, melyek közül a matek mindennek az alapja. Még a zenének is, hiszen Pitagorasz a zene elmélet megalapítója ugyanis monochord (kifeszített húr) segitségével kiszámította egy hangköz hossz arányát. De ez akkor sem normális."
A tanár nagyon sok feladatot ad, külön füzetbe csináljuk, nekem eddig most nyolc oldalas, de csak a dinamika témakör felénél sem tartunk. Kicsit túl sok, de legalább jól begyakoroljuk.
Miután tanultam vagy két óra hosszát, letusoltam majd elmentem aludni.