Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

4.

Reggel az ébresztőórámra keltem, ami a hétköznapokra be van állítva ugyan arra az időpontban lévő csörgésre. Be voltam takarva, biztos ő volt, finom illat áradt a konyhából. Mint a filmekben, gondoltam magamban. Elmentem a mosdóba, kicsit rendbe szedtem magam és megmostam az arcom és hát sajnos csak kiöblítettem a szám, majd kisétáltam a konyhába.

-YoonGi, sz..szeretném megköszönni, hogy tegnap megmentettél. -lassan oda mentem a konyha pulthoz és mosolyogtam rá, nekem hátat fordítva sütötte a bundás kenyeret. Vártam hogy felém forduljon de nem történt meg. -És azt hogy itt aludhattam. -
Még mindíg nem nézett rám. Nem értem. Egyszer nagyon kedves velem, mosolyog rám, megment, ott aludhatok nála, sőt meg is ölel. Máskor meg észre sem vesz és mondhatni "szemét" velem.
-Szívesen. -mondta alig hallhatóan, nekem még mindíg hátat fordítva. Nem nézett rám. Így hát helyet foglaltam a széken és vártam amíg összeszedi magát. Elindult a hűtőhöz majd joghurtot tett elém egy csészével. De még mindíg nem nézett rám. Várok még, majd csak rám néz. Kész lett a reggeli amit ő csinált majd elém tett egy tányért mondván hogy együnk és majd utána együtt megyünk az iskolába. Ez mind oké, szép és jó, nagyon is, de miért nem néz a szemembe?
-Köszönöm, úgy sem tudom merre kell menni a suliig és éhes is vagyok. -erre egy pillanatra félmosolyra húzta ajkait de azonnal vissszakomolyodott az egész ábrázata.
-Miért nem nézel rám? - kérdeztem a falat lenyelése előtt, nem bírtam tovább, muszály volt megkérdeznem.
-Miért?-hajolt hírtelen át a pulton centikre tőlem. Nagyon idegen volt de ugyan, annyira izgató és mámorító is. Azzal a mély rekedtes hanggal kiejtve azt az egy szót suttogva, már megint kezdtek felébredni a hormonjaim.
-Mert nem szerettem volna. -nézett végre szemeimbe majd le ajkaimra és vissza szemeimbe. Mosolygott egy jót majd hírtelen komoly arccal visszaült a helyére és folytatta az evést. Köpni, nyelni nem tudtam egy ideig. Mi ez? Az eggyik másodpercben egy perverz mosollyal néz rám, a másikban meg olyan komoly mint a vakbél gyulladás. Nem is nézett többet rám amíg a bejárati ajtónál indulni nem készültünk.
Mutatott valamit az ajkánál én meg nem értettem mit, majd megint.
-Most mi az? - szemét megforgatva fogta meg arcomat magához közelebb húzva és a hüvelyikujjával odanyúlt szám széléhez majd végigsiklott vele egész ajkamon végig arra tekitve. Én csak nézek rá hogy most mivan és miért csinálta. Ez után lenyalja a joghurtot? És perverzen elmosolyodik.
-Joghurt. - hát én most nagyon elásnám magam az biztos. Nagyon zavarba hozott.
-Miért hozol ilyen kínos helyzetbe állandóan? - temettem megint kezeim közé vöröslő arcom.
-Kínos helyzet? Úgy látom élvezed. -elfeketedtek szemei és úgy tekintett le rám a már lassan megszokott vigyorral ajkain. Igen tetszett, sőt élveztem, de YoonGi nagyon fura.
-Na menyjünk inkább. -megint komoly lett az arca majd karomnál fogva kihúzott a lakásából bezárva az ajtót. Hát én nem tudok rajta eljárni. És az este hol volt?
Sétáltunk egy kis ideig majd befordultunk az eggyik sarkon és már ott is voltunk a sulinál. Hát neki nem kell tíz percet sétálnia, elég négy vagy öt perc. Miután az iskola látótérünkbe került felém fordult.
-Senkinek ne mesélj arról hogy nálam aludtál. Oké?
-Miért ne? -kérdeztem vissza, pont azért is. De mintha annyira lenne bárkinek elmondanom. Igen ott van YiYeon akivel néha néha váltok pár szót,meg még ismerkedünk, de ami nem tartozik rá úgysem mondom neki. Annyira nem vagyunk jóban.
-Csak ne. Kérlek. -Okéé.
-Hát jó, amm.. mindegy. Majd máskor megbeszéljük. Megyünk?
- Bólintott aztán kicsit távolabb menve tőlem besétáltunk az osztályba engem előre engedve és néhányan tátott szájjal meredtek ránk. Najó erre nem számítottam.
Da Hyeék nagyon csúnyán néztek rám. Szerdán első órám fizika. A tanár sosem késik. Három perc csengetésig, remélem Da Hye leszál rólam és a tegnapi dolog miatt hogy megmondtam a véleményem, nem szeretnék problémát.
-Naaa, mi volt ez hogy YoonGi ilyen szorosan mögötted jön be? Csak nem történt valami? Olyan kis piros voltál. - fordult hátra Yi Yeon kuncogva.
-Hát ö.. izé.. összeütköztünk az osztály előtt és segített felállni. -itt csak szélesen elmosolyodott, kicsit megingatta a fejét majd előre fordult.
-És azért voltál piros? -fordult ismét hátra.
-Nicsak, nicsak a kis Hong Nan. -jött oda magassarkuiban Da Hye gúnyosan majdnem elesve.
-Légyszives ne folytassuk a....
-Te ne vágj a szavamba már megint! -ordított idegesítően. Mivan, bal lábbal kelt már megint? Mindenki tekintete ránk szegeződött.
-Már megbocsájts, de te vágtál az enyémbe. -Álltam fel és néztem szemeibe, de nem akartam olyan gúnyosan és bunkón mint ő.
-Ne javítgass ki állandóan, és ne üsd bele az orrod a dolgaimba. Neked! -bökött mellkasomra szúrós műkörmeivel. -Semmi közöd YoonGihoz! Érted? Szálj le ró-la. - hajolt közelebb hogy figyeljek mit mond, és szótagolta le nekem, amit már elmondott tegnap is. Rá néztem az emberekre akik minket bámultak, YoonGi viszont Da Hyere nézett szúrós tekintettel.
-Da Hye, hagyjuk abba. Nem én száltam rá arra az emberre hanem te, ne mond meg mit csináljak, és fejezzük be egymás oktatását arról, hogy hogy viselkedjen. Jött a tanár úgyhogy szerintem menyj vissza a helyedre.
-Befogod! Nem mondod meg mit csináljak! És most nem azért megyek vissza mert azt mondtad, hanem mert én úgy akarom! -már nem néztem rá csak leültem és vártam hogy elkopogjon onnan. -És engem megdugott szóval... halgass. -fordult vissza büszke fejjel, amitől hányni tudtam volna.
1 Amiért ennyire többnel tartja magát másoknál
2 Mi a szar? Hogy bírja csak igy ezt kijelenteni, meghozzá ENNYIRE büszkén?
Amúgy YoonGi mindenkit felszed és ezt csinálja? Az osztály síri csendben figyelte az egészet amíg a tanár be nem lépett az osztályba.
Engem is meg akar dugni? Csak lassan akar rá venni? Szóval, te csak így játszadozol há? Néztem Yoongira tettet adva a gondolataimnak, ha jól látom ép pötyög valamit a telefonján. Velem nem fogsz, drága barátom.