Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

3.

Amint megérkeztünk YoonGi lakására azonnal kértem tőle kötszereket és fertőtlenítőt. Bevezetett a nappalijába és ott vártam rá, addig volt időm megcsodálni a stílusos szobát. Nem néztem volna ki belőle hogy ilyen lakása van.

-Nyugodtan nézz körül. -szólt ki a fűrdő helységből, ami az emeleten volt. Felmentem a nappali mellett balról elhelyezkedő lépcsőn, majd a hang után indultam.

-Biztos gondolkodtál azon, hogy hogy kerültem oda. -odaértem, az ajtóban álltam majd megfordult a dobozzal és felém lépkedett.
-Követtelek. -mondta ki egyszerűen. Mintha csak azt mondta volna "Szia".Tágra nyílt szemekkel vártam az okot, de nem volt semmi, csak nézett bele szemeimbe amik olyan fényesek voltak mint a felettünk égő lámpa.
-Miért?
-Ezt nehéz elmagyarázni..
-Értem, de szeretném tudni a választ. - itt már nem nézett rám, csak lehajtott fejjel a csempét pásztázta szemeivel, kerülve a tekintetem. Ha elkezdte mondani, miért nem folytatja? Nagyon gyorsan változik a hangulata és a véleménye.
-Na jó kérem a dobozt. És léci ülj le, nagyon magas vagy.
-Igeeen?- csillantak fel szemei és azonnal huncut mosolyra húzta ajkait. Majd még jobban kihúzta magát, csak azért is hogy még magasabb legyen. Én is próbálkoztam pipiskedve magasabbnak tűnni és elérni legalább válláig. Feladtam aztán egy jót mosolyogtunk az alacsonyságomon. Leült a kád szélére és fertőtlenítővel elkezdtem letisztítani a már arcán végigfolyó megszáradt bíborvörös vért. A már meglévő sebet is letisztítottam laza muzdulatokkal. Látszott hogy csípte a fertőtlenítő, de tűrte. Ahogy hozzá értem fehér bársony bőréhez a hideg kirázott és nagyon dobogott a szívem a közelsége miatt. Közelebb hajolás közben erősebben éreztem parfűmét amitől még jobban zavarba éreztem magam. Rám nézett a tekintetem keresve, de én nem szerettem volna szemeibe nézni, akkor én kerültem azokat. Azt viszont láttam, hogy levakarhatatlan mosoly volt ajkain. Elhúzódtam tőle majd szemeibe néztem, amik végre megtalálták enyémeket.
-Zavarban vagy? -Neeee! Biztos nagyon vörös az arcom, olyan mintha az összes vér oda vándorolt volna. Gyorsan eltakartam az arcom a kezeimmel, hogy ne szégyenítsem már magam, de csak elkuncogja magát YoonGikám.
-Naa, most mit szégyelled? -Leszerette volna levenni a kezeim, de ahogy hozzám ért pillanatok alatt megint kirázott a hideg, olyan jó érzés volt. Azt hiszem látta milyen hatással volt rám.
Hírtelen felpattant ülő helyzetéből és elhagyta a fürdő helységet.
Lassan leeresztettem kezeim, becsuktam az ajtót, be is zártam és szembe néztem magammal a tükörben.
-HongNan. Mit csinálsz? Mit keresel itt? Miért keveredtél ilyen szituációkba? Milyen viselkedés ez? El kell rejtened ezeket az érzéseket. Nem is ismered, ő sem téged. Menni fog. Úgy tűnik itt maradok holnapig aztán suli és haza. Jaj! Anyunak is kell írnom. Már 20:56 van.

Én: Szia anyu. Bocsi hogy csak most jelentkezem, lekéstem a buszt úgyhogy az eggyik osztálytársamnál vagyok. Semmi bajom, puszillak titeket. 😙♥️

Mielőtt kimentem a helységből eldobtam a véres kötszereket és visszatettem a dobozd a helyére. Lementem a nappaliba. Nem láttam sehol. Csend volt. Nem értettem miért akarta hogy ide jöjjek, miért mentett meg, miért hozott zavarba ami kínos volt, és hol van most? Most itt álljak és várjak a jó szerencsére? Álltam pontosan a szoba közepén.
Leültem a kanapéra és vártam hogy előkerüljön. Furcsán csend volt a lakásban.

Anya: Szia szivem. Már azt hittem valami baj történt.
[-Ó anya ha te azt tudnád]
Remélem minden rendben, akkor ott alszol nála? Van mit enned? 😯♥️

Én: Igen, minden rendben. ☺ Nem vagyok éhes, de van kaja. Jó éjt. ♥️

Anya: Jó éjt, reggel jelentkezz. ☺🌒

Eltettem a telefont. A hasam egy nagyot kordult és nagyon álmos voltam már. Még utoljára lépteket hallottam a bejárat felül majd elnyomott az álom.