Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

14.

- Várj! - szóltam közbe. Lassan kifújtam a levegőt nyugtatás képpen.
-Lenyugodtam, úgyhogy figyelj. Tudom hogy a szavadba vágtam, bocsi, de kérlek engesd meg hogy ezt elmondjam mert már vagy egy hete megszerettem volna beszélni veled.
-Oké. De aztán te is halgass végig.
-Köszönöm. Szóval... huh..  -nem tudtam hogy kezdjek neki. - Tudod.. élvezem a társaságod, annak ellenére hogy körülbelül tudom mivel foglalkozol és miket csinálsz. - rá néztem mire feszengeni kezdett de hagyta hogy folytassam homlokát összehúzva. - Nagyon, nagyon gyorsan és sok minden történt ebben a három hétben...
A csókot... élveztem.. nagyon is. - pirultam bele és nagyokat kezdett dobogni a szívem szinte hallottam, szerintem még ő is. Lehajtottam a fejem. - De valahogy ez az egész túl gyorsan történt , ahoz képest hogy nem is ismerjük egymást annyira. Ezért nem hiszem hogy ez helyes.... De valami, nem tudom hogy mi, megfogott benned. -néztem fel rá ismét. Simán nézett vissza, majd kis mosolyt láttam meg ajkain.
-Miket tudsz rólam? -kúszott előrébb a széken.
-N.. nem sokat. Hallottam hogy maffiatag vagy és hogy miket műveltek.. A temetésen ott voltatok ti hatan. Ti vagytok egy banda a sok közül a városban?
-Igen.
-JHope is benne van?.. Benne is volt? Mióta? És miért?.. Hogy keveredett bele? Ugye nem kényszerítve lett? Most hol van?.. -elmosolyodott!
-Aggódsz érte. - nézett rám szomorú mosollyal.
-Hogyne aggódnék, a bátyám!
-Igen :).
-Légyszives válaszolj a kérdéseimre.
-Nem tehetem.
-Miért nem?
-Mert köt a szerződés és az ígéret.
-Jó akkor csak azt mond meg, most hol van.
-Otthon.
-Hol otthon? Vissza ment a házába?
-Azt mondta haza megy.
-Öm.. okéé. Megpróbálom felhívni.
*kicseng a telefon - nem veszi fel*
*kicseng a telefon - nem veszi fel*
-Mi történt veletek? - kérdeztem aggódva felé fordulva.

...

-Osztály! - mindeki felkapta a fejét a szöveg másolás közben mikor az igazgatóúr csak úgy belépett az osztályba. - Elnézést a zavarásáért, tanár úr. - Nézett német tanárunkra.
-Következő héten, nincs tanítás. - az osztály ujongani kezdett. - De aztán két het múlva 8.-án hetfőn ismét van (ma 25.-e), jelenjen meg mindenki - itt YoonGira nézett - és ne késsenek! - itt meg Jiminre és Taere. Miért? - Viszlát!
Hátra fordultam YoonGira pillantva aki megint valamit mérgesen motyogott magában. A beszélgetést nem bírtuk befejezni a szünetben mert bejött mindenki egyszerre, a tanárral együtt.

Elindultam ki az osztályból utolsó óra után, mikor YoonGi elkapta a csuklóm és megfordított maga felé. Ezzel a lendülettel neki csapódtam izmos melkhasának, mire ijedten néztem rá. Sötéten csillogó íriszeibe meredtem mire csókot lehelt ajkaimra. Elfogadtam. Kell nekem ez az érzés. Ajkai lágyan mozgatták enyéimet, amik nem tudták hogyan csókolják vissza az ő imádott párnácskáit. -Nan, fontos dolgot szeretnék veled megbeszélni, ezért meghívlak pizzára ma estére egy étteremben. °◇°
-Add meg a címed meg a telefonszámod és érted megyek. -elmosolyodott és úgy éreztem mintha nem lenne semmi rossz szándéka, megbízható az én szemszögemből.
-Oké, pillanat, de én is kérem a te telefonszámod. -leírtam egy cetlire majd nekiadtam.
-Köszönöm. - adta nekem ő is. Hogy hogy ennyit mosolyog? Olyan aranyos ilyenkor is. Pár hete még állandóan olyan komoly volt a tekintete.
-Én köszönöm.- mondta. Elindultunk együtt ki az iskolából és a buszállomásig kisért el, mert ma megint fél 5-kor érek haza.
-Fél 8-ra a házad előtt leszek. -kacsintott majd elment. Hazáig végig azon gondolkodtam, hogy lehetséges az, hogy alig ismerjük egymást és ilyen kapcsolatba kerültünk. Hiszen lehet nem is kéne benne ennyire megbíznom. Semmi sem biztos. Mivan ha át akar verni?
- HoSeok! -gondolkodásomból bátyám alakja szakított ki ahogy megláttam őt a konyhában. Odaszaladtam hozzá, tarkón vágtam, aztán szorosan megöleltem és hullni kezdtek a könnyeim.

Sziasztok. :)
Először is, nagyon köszönöm hogy olvassátok a könyvem. <3
Másodszor, sajnálom de ez egy rövid rész lett, és most figyelem.
Harmadik, befejezem a könyvet. De nem tudom mikor. Igen, tudom, kész a tanítás, lenne rá időm (már amennyi) stb...
Nem kifogásokat akarok keresni mert tényleg van hogy nincs ihletem hozzá, vagy nincs időm. De ami miatt nem hozom a részeket azért is van mert nagyon nehéz napok terheit viszem a vállaimon, gondok adódtak és kérlek értsétek meg hogy most kell egy kis idő. Azt hiszem nem sokára megírom végig a történetet utána meg kirakom majd a részeket. De igérem, hogy befejezem. Mégegyszer nagyon köszönöm, nem gondoltam volna hogy elérem ezt a sok megtekintést ×○×  *-*.