Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

8.

Tegnap Hoseok mégsem jött el hozzám, mert azt mondta nem érzi jól magát, inkább hazamegy pihenni. Megkérdeztem, hogy azért jól van-e, de csak azt mondta az anyja miatt ilyen. Én viszont zavarodottságot is észleltem a szemeiben.
Kaptam e-mailt az osztályfőnökünktől, bejelentkezésről a koliba, ki kell töltetnem a papírt anyával és egy hét múlva be is költözhetek. A sulitól van nem messze, alig ötven méterre. Mivel minden nap a város eggyik felétől majdnem a másikig kell egy órát oda-vissza utaznom, nem épp a legkellemesebb. Így jobban járok ha beköltözöm, meg kicsit az éjszakáim nyugodtabbak lesznek.
Szüleim már minden éjjel veszekednek és ebből már nagyon elegem van. Az éjjel hallottam, hogy anyám leordította apámat, hogy ha ő nem elég jó, inkább kell neki az a k*rva titkárnője, akkor menjen hozzá aludni, pakolja össze a cuccait és tűnjön kifele a házból. Hogy mi történt ez után? Apám tizenegy perccel később úgy jelezte a ház elhagyását, hogy ránk csapta az ajtót, mely mellett a tükör leesett a falról és gondolom tudod milyen sorsra jutott. Erre már nem bírtam megjátszani, hogy alszom. Leszaladtam a földszintre anyám után keresve, aki könnyes szemekkel szedte össze a tükör darabkáit. Megöleltem és együtt sírtunk tovább. Hogy mi lesz velünk ez után? Nem tudom, kelleni fog a pénz, de anyám nem fejezte be a középiskolát gyermekkorának köszönhetően.

Ront délelőtt elvittem sétáltatni a legközelebbi parkba, hogy én is kiszellőztessem a fejem mivel egész éjjel sírtam. De amit láttam, arra nem számítottam. Da Hye piros hajjal és ajakkal, fekete kihúzott szemmel, fekete miniszoknyában fekete hulahoppban és egy bíborvörös topban rajta fekete bőrkabáttal sétált el mellettem. A hideg is kirázott ahogy elhaladt testem mellett. Szinte olyan... sötétek voltak a szemei, semmit sugárzók az egész énjével együtt, üresek de mégis komolyak. Mi történt vele?
Komolyan mondom, mintha nem is ő lett volna. Nem szólt hozzám, szerintem észre sem vett, de nem az a lényeg, hanem hogy eggyeltalán nem volt gyerekes a viselkedése.
Hazasétáltam a kutyával majd elmentem zenét hallgatni, hogy lenyugtassam a gondolataim. De nem voltam rá képes.
Miért lett ilyen? Ez biztos ő volt?
Nincs is semmi közöm a csajhoz, de akkor is aggasztó, hogy nem tudom mi történhetett vele, olyan sokat változott. Mennyi idő alatt? Hat/hét nap alatt? Egy hét alatt annyi minden történhet az emberrel.

-HongNan, megtanultad a kémiát? Ma kistesztet irat velünk a banya, hogy azért mégis rávegyen bennünket a tanulásra. -nevette el magát YiYeon a saját "viccén" aminek én nem örültem annyira, mert nagyon nem tanultam meg a kémiát.
-Te beköltözöl a koliba?-érdeklődtem.
-Igen.
- Tudsz még valakiket?
- Jimint meg Taet tudom csak. Mondta Jimin, hogy alig várja már hogy macerálhasson és anyánk otthon ne ordítson le minket az "összekapásaink" miatt. Úgy csinál mintha még mindig hét évesek lennénk. Ezzel a kívánságával igazán mondhatom: szerető testvér. -néz rám kuncogva. - Legjobb barátok Taevel és YoonGival, szinte együtt nőttek fel. Még most is állandóan összejárnak...
Mond, hogy beköltözöööl... -könyörgött letérdelve mellém a padhoz megfogva a kezem, nevetnem kellett tettén, mert még nagyokat is pislákolt ez mellé mint egy kiskutya.
-Beköltözök nah, csak áhllj fel..-nevettem tovább, de feláltam és felhúztam a lányt a földről - Mit is mondtál az előbb? Tae, Jimin és YoonGi legjobb barátok? -komolyodtam el.
-Amm.. igen. -nézett úgy mintha, ez tök normális lenne. Az is, de ahogy azok ketten szerdán megjelentek, nem volt valami normális.

-Jimin és Tae kék-lila foltokkal és sebekkel jelentek meg múlthét szerdán. Mind akiket összevertek. Mi történt velük? YoonGi is benne volt? -YiYeon lenézett a padjára majd tekintetét vissza vetette rám.
-Hát.. amm... nem tudom. -hazudta.
-Yeon, nem kell elmondanod ha ekkora titok, de jól van?
-Nem tudom Nan. - nézett aggódva szemeimbe. -Jimin, multhét csütörtök hajnalban hazaállított összeverten és véresen. - hirtelen megragadta a kezem és kihúzott a mosdóba.
*Becsengettek*
-Nem birok hazudni, nem az én tehetségem. El kell mondanom valamit, de ígérd meg, senkinek nem szólsz erről. -bólintottam. -Jimin, Tae és YoonGi valami maffiaféleségnek a tagjai. Fogalmam sem volt erről nekem sem. Jimin most árulta el pénteken, miután hazaértem innen, addig nem akarta. -eltátottam a szám és csak szívtam magamba az információkat. - Azt mondta már egy éve benne vannak, de azt hogy-hogy keveredtek bele azt ne kérdezd, mert én sem tudom. -szünetet tartott majd folytatta.- Annyira meglepődtem és mérges voltam rá, hogy most mondta el, azóta nagyon aggódok miatta. Azt mondta máskor is volt már ilyen "balesete", csak akkor azt hazudta nekünk, hogy ott alszik ezeknél, csak ne lássuk a sebeit. Ők hárman már kiskoruk óta ismerik egymást. Ebben a csapatban vagy bandában vagy fogalmam sincs hogy nevezzem, sok lelki sérelemmel rendelkező fiatal van. Több ilyen "osztag" van a városban és mindegyikőjük felett áll valaki. Nem sokan tagjai ennek amiben Jimin is benne van, de sokszor intéznek piszkos munkákat, drogot is szállítanak, ha kell felrendelik őket bérgyilkosnak és ők azonnal mennek. -Bérgyilkosoknak? Erre aztán kitágultak a pupilláim - Persze közben kiképzésekre mentek és én még néztem is, hogy honnan lett ilyen izompacsirta. És lassan mindig komolyabb lett. Változtak mind a hárman. - Bérgyilkosok, drogot szállítanak, verekednek... Kész vagyok. Ezt nem birja felfogni az agyam. Mi van?