Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

16.

Miután újból helyet foglaltunk, a finom pizza is már az asztalunkon nagyban kihülőben volt de nem igazán érdekelt, csak bámultunk egymás szemébe. Tényleg ő az. Ez megmagyarázza hogy miért is volt velem olyan "közvetlen". Miért követett majd védett meg, miért volt zavarodott miattam olyan sokszor,hogy miért volt velem egyszer ilyen máskor olyan.
-Tudod honnan tudtam hogy te vagy az?
- Nem. Honnan? - hihetetlen.
- Emlékszel amikor megláttal első napodon az igazgató ajtajában közvetlenül előtted? - bólintottam majd folytatta - Abban a pillanatban amikor én is megpillantottalak valami zavart. Ismerős voltál a pufi arcodról, de nem értettem miért. Viszont amikor közel hajoltam - ragyogott szeme - és szemeidbe néztem, úgy éreztem ismerlek. De semmi nem ugrott be, hogy ki vagy. - én lassan pirultam,mert emlékszem milyen közel volt az arca és hogy hogy nézett rám, hogy is éreztem magam abban a pillanatban.
- Órán amikor bemutatkoztál, a nevedet meghallva azonnal eszembe jutottál, de valahogy lehetetlennek bizonyult hogy te légy az. Soha nem akartam elfelejteni a legjobb barátaim nevét így maradt meg bennem.
- Azta.. ez hihetetlennek hangzik. De miért húztad ki alólam a széket akkor??
- Azért mégis ott volt bennem, hogy mivan ha nem is te vagy az? Úgy voltam vele hogy szórakozok veled egy kicsit, mivel felkeltetted az érdeklődésem. Bevallom élveztem amikor ideges lettél tőlem és zavarba hoztalak. - kacsintott! hogy mii??
-Ne csináááld..- csúsztam lejjebb a széken és eltakartam arcom, de két ujjaim között néztem őt.
- Ilyenkor olyan aranyos vagy. 😄
- 😒... te meg annyit változtál.
- Igen tudom.. de együnk, már elhűl itt a pizza. 😄

Mikor már a vége felé voltunk a vacsorának, valami nem hagyott nyugodni.
-YoonGi kérdezhetek valamit?
- Persze.- nézett fel tányérjából.
- Amikor ovisok voltunk, miért tűntél el egyik napról a másikra és az ovónéni miért mondta azt hogy nem mondhatja el hogy hova mentél?  Mi történt?
-... Ezt megbeszéljük ha kettesben leszünk, rendben?
- ..Oké.

Miután kifizette a vacsorát elindultunk haza. Kézenfogva sétáltunk, biztonságban éreztem magam vele. Érdekes hogy kezdettől fogva mindig is így éreztem magam mellette, és hogy idegen számomra, de megbízom benne. 3 és 4 éves korunk óta rengeteget változtunk, ismeretlenek vagyunk egymás számára de mégsem.

- Köszönöm hogy hazakísértél. - fordultam felé.
- Nincs mit köszönni. Nagyon örülök hogy ujra találkoztunk ennyi év után.
- Én is - mondtam halkan majd lassan megöleltem. Magához szorított, átölelt és vagy 3 percig voltunk így.

-Hát szia HongNan, máris megjöttél?? - dugta ki a fejét Hobi a bejáratiajtón kiskutya szemekkel. Nem hiszlek el gyerek.

- Khm.. meg 😁. - röppentünk szét YoonGival.
- Szia haver - ment oda "havernak", majd lepacsizott vele.
- Akkor én megyek, jo éjszakát. Jó éjt Nan. - kacsintott megint.
-Jó éjt.. - mondtam halkan és elmosolyodtam kissé elpirulva.
-Gyere menjünk lányom, good night szőke herceg fehér lovon - karolt belém Hobi, majd behúzott mig én kitört nyakkal figyeltem fülig érő mosollyal gyerekkori barátomat ahogy becsukódik az ajtó.
- Te tiszta hüje vagy 😂 - röhögtem Hobira nézve.
- Most meg minek?
- Most mé' nem hagytá' minket?
- Me' csak úgy.
- Jó 😭
- 😳😐😑
- Viccülök - vágtam vállba.
- Áu! Most mit ütögetsz?
- 😝
- Na és mit beszéltetek meeeg? 😏
- Te tudtad őt??
- Mi van vele? 😊
- Hobi te tudtad!!
- Miiit? 😎
- YoonGi az a YoonGi! Az oviból!
- Tudom!

-És nem mondtad el nekem!
-Beszélgettünk mi a fiammal, és mondta hogy van egy új osztálytársa és megkérdezte hogy te-e vagy az. Én meg mondtam hogy igen. Olyan boldog volt a gyerek! Régen láttam ugy mosolyogni őt mint akkor.
- 😍😭 de aranyoos! És ti hogy találkoztatok?
- Hát... majd ha holnap beszélünk iskola után, akkor elmondom mert gondolom nem vagy annyira hüje, hogy ne vedd ki a maffia szóból a lényeget ha már tudsz róla és rólunk.
- Oké.. ugyis kevesebb órám lesz, előbb érek haza. Amúgy Hobi, nem tudod anyuval mi van? Veled sem beszélt? Találkoztál ma vele?

- Ami azt illeti láttam elhajtani autóval..
- Mi?? Hova?! És mikor??
- Amikor valamikor 9 körül jöttem haza.
- Merre ment?
- Befordult a nagy körforgalomba, aztán a kórház felé vette az irányt, de csak azon az uton ment, ez viszont nem azt jelenti hogy oda ment!
- Hobi.. mi van ha anyu nem mond el valamit amit tudnom kellene?
- Semmi baj Nan, visszajön és akkor majd megkérdezzük, jó?
-Oki.. 🥺

Felmentem letussolni meg hajat mosni, már 23:15 volt amikor megszáritottam a hajam de lementem még a konyhába meginni egy kakaós tejet.
-Én holnap reggel elmegyek be dolgozni, aztán elnézek ki anyuhoz.. akarsz velem jönni? - szólt JHope az asztaltól amikor csoszogva beértem a konyhába.
-Bazz, de besz*rtam! - ijedtem meg. - Igen szeretnék én is menni.. jajj azt hittem fent vagy te uhh..
-Legyüttem kakaós tejet inni. Kérsz? 🙂
- Igen, én is azert gyüttem. 😁

-Akkor majd miután megjöttél meg én is fél 5-kor, kimegyünk, de előtte elmegyek venni gyertyát. Nincs itthon, igaz?
- Nincs sajnos. Hobi, rendben vagy?
- Igen, már jobban vagyok. Ahogy távol voltam most pár napig, segített összeszednem magam meg elvonta a figyelmem a gyászról és a tudattól hogy nincs anyukám.. Nagyon hiányzik.. de most jobb helyen van. Boldog és nem szenved. Ez a lényeg. Pozitívan kell felfogni, biztosan jól van és ha ő is akkor én is. Csak fáj hogy elvesztettem. - szomorúan szemeibe néztem, leültem mellé majd bal kezét megfogva jobb kezemmel szívére helyeztem - Veled van.. - rámosolyogtam nyugtatásképpen és szorosan megöleltem. Annyira sajnálom hogy ilyen fiatalon ennyit szenvedett.. El nem tudom képzelni hogy milyen lehet elveszteni az anyukám, de nem is akarom, megtapasztalni semmi képpen sem.

Anyu miért mentél a kórház felé? Nem akarom hogy bármi bajod legyen.. 😟
Anyu gyere haza jó? Hol vagy?