Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

7.

15.9.2018.
A hetem viszonylag gyorsan eltelt. Minden reggel meglátogattam Hoseokot és csütörtökön az anyját is. Tényleg nagyon rossz állapotban van. Tüdőrákja van. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz az állapota. Nagyon fehér a bőre, szinte már halott színe van, már két kemoterápián átesett és a haja és már ritkul elég erősen, nagyon lefogyott és megviselt, állandóan pihennie kell. Lelki állapota is látszólag romokban hever, ezért J-Hope csakis magára számíthat, ami mellett az édesanyjára is kell figyelnie. Meglátogatás után, bátyám kikísért a bejárati ajtón és el akartam búcsúzni tőle, de előbb bele néztem szemeibe. Amit láttam, az leírhatatlan, sötét volt, kétségbeesett, dühöt sugárzó, szeretért és segitségért kiáltó. Nem bírtam tovább. Elsírtam magam megölelve őt, mire ő még szorosabban tartott magához és együtt sírtunk. Igyekezett vissza tartani a kitörő érzelmeit, de nem bírta. Sokáig öleltük egymást, majd mondtam neki, hogy ha szüksége van rám azonnal szóljon és jövök. Mindig is számíthattam rá, de most neki lesz legnagyobb szüksége rám. Az anyja sokszor tartott felügyelet alatt, etetett, itatott, mikor az én szüleim elmentek valahova, vagy átmentem hozzá játszani, vigyázott rám. Normális édesanya volt és nekem is rengeteget segített. Sokszor aludtunk egymásnál Hopeval. Anyám testvére Mina nene, de valahogy az utóbbi években nem beszéltek egymással és ha jól tudom összevesztek valamin.
A kis kávézóban, nap mint nap újabb kávéval lep meg az a pincérfiú, kinek útközben kiderült a neve, Jungkook. Kicsit-kicsit és beszélgetünk minden nap, megismerve egymást.
Az iskolában egész héten nem jött YoonGi, de Da Hye sem. Egy biztos. Nem véletlen maradnak ki mind a ketten több, mint egy egész hétre. Az a két fiú akik hétfőtől szerdáig hiányoztak, karcolásokkal és lila foltokkal az arcukon jöttek csütörtökön suliba. A nevük Kim TaeHyung és Park Jimin. Nem is tudtam, de Jimin, YiYeon bátyja és két petéjű ikrek. YiYeon azt mondta nem érti a matekot, de tudja hogy én igen ezért megkért, hogy magyarázzam el neki, de majd az iskolában inkább, nem szerettem soha sem ha más jött hozzám, Hoseokot kivéve.
Anyámék az éjjel megint veszekedtek, mostanában minél sűrűbben. Apám minden este tíz körül ér haza a tizenkét órás munkaideje után. Nagyobb a fizetése így anya is ad zsebpénzt, viszont nem sokat beszélünk a mindennapjainkról. Most épp muszáj volt leírnom ezeket a dolgokat, mert egész héten nem írtam le semmit. A szobámban ülök az ágyam közepén, mellettem Ronnal, halkan zenét hallgatunk és közben a laptopomba gépelem ezt a szöveget. Délután három óra, szombat. Szerintem lemegyek a konyhába és sütök valami finomat.
Miután elővettem a receptes könyvet amibe mi mást, mint recepteket írunk, elkezdtem keresni egy olyat ami megtetszik és könnyen elkészíthető. Szoktam sütögetni, de nem túl gyakran. Meg is van; kakaós túrós süti. Akkor kezdjünk hozzá. Elővettem az eszközöket majd a hozzávalókat is.

Hozzávalók:
●kakaós tészta:
-18 dkg liszt
-15 dkg cukor
-4 tojás
-1 dl tej
-1 dl olaj
-3 evőkanál kakaópor
-1 sütőpor
●túrós rész:
-50 dkg túró
-20 dkg cukor
-1 tojás
-1 vaníliás cukor
-5 dkg búzadara
-1 citrom reszelt héja (vagy szárított citrom héj)
+ én meggyet tettem bele, mert a pincében a hűtőben amúgy van málna, itt fent viszont nincs szóval ezt fogtam.

Elkészítés:
- A tojás sárgáját habosra keverem a cukorral, majd a tejjel, olajjal tovább habosítom. Hozzákeverem a kakaóport és a sütőporos lisztet.
Végül beleforgatom a keményre felvert tojásfehérjét (tojáshabot). Egy közepes méretű tepsibe sütőpapírt teszek és beleöntöm a kakaós masszát.
-A túrós részhez elkeverem a hozzávalókat és egy teáskanál segítségével sűrűn megrakom vele a kakaós tésztát. Először úgy tűnik, hogy sok a túró, de nyugodtan ráteheted az egészet, mert a lényege úgyis az, hogy a tetejére jusson a csokis tészta.
-Előmelegített sütőben, 180°-on sütöm kb. 30 percig.

Amíg sült, addig énekelgettem Ambertől a "Borders" című számot, és hallgattam sorban a következő számokat amiket kidobált a youtube. Amik megtetszettek belikeltem őket, hogy majd később lementsem. Elmúlott az idő, kivettem a sütőből, és meg kell hagyni, fantasztikus illata volt. Lassan felszeleteltem őket.

-Szia. -szóltam a telefonba mikor HoSeok felvette azt. -Van kedved átjönni? Sütöttem sütit, pár perce lett kész.
- Szia HongNan. Még kicsivel több mint negyed óra van vissza a munkaidőmből. -ránéztem az órára, ami 16:01-t mutatott. -Utána megyek.
-Oké, várlak. Szia.
-Szia... Várj! Nan, nem tudom merre laksz.
-Jaj igazad van. Elmegyek hozzád a kávézóba, aztán majd jövünk ide.
-Oké, de most megyek. Szia. - tette le a telefont. Kicsit idegességet szűrtem ki a hangjából. Letakartam a sütit majd elmentem átöltözni, mert biztos nem fogok melltartó nélkül, térdig érő hosszúujjuban és egy szál cicanadrágban sétálgatni a városban.
Fekete farmer nadrágot húztam, sárga hosszúujjú blúzzal, arra csak fekete bőrkabátom húztam fel, ezek mellé pedig fehér és fekete cipőm, majd bezártam az ajtót és indultam is. Ahhoz képest hogy őszhöz közeledünk, tavaszi és nyári idő van. Mivel ugye csak pár saroknyira van, gyorsan odaértem. Miután megérkeztem, Jungkook, aki egésznap ott van, észrevette az érkezésem majd egy öleléssel köszöntött. Az hogy barátok lettünk, Hopenak is köszönhető, ugyanis ők már régóta ismerik egymást. Megvártam míg kész lesz. Nem volt valami derűs kedve, nagyon lehangolt volt, lassan szolgálta ki az embereket és ahogy elnéztem nem nagyon törődött senkivel. Erőltetett mosolyt mutatott mindenkinek minden köszönéskor. Miután lejárt az ideje odajött hozzám.
-Szia. -mosolygott csak azért, hogy ne lássam őt szomorúnak. Sokszor csinálja, hogy mikor nincs jó kedve, nem érzi jól magát akkor is mosolyog csak hogy mutassa ő "igenis jól van." Gyerekkora óta megmaradt ez a szokása. Csak rossz így látni és tisztában lenni azzal, hogy szerintem az anyja miatt ilyen.
-Mehetünk? -öleltem meg biztatás képpen.