Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

15.

Szisztok ❤
Több mint fél éve nem írtam új részt, folytatom a storyt 😁, köszönöm hogy ennyien elolvastátok és sajnálom hogy ennyit kellett rá várni. 😥

Kérdeztem Hoseokot hogy mi volt, miért nem jelentkezett ilyen sokáig hogy él e még vagy mi a franc is történik, de nem akart magyarázkodni. Szörnyen csak azt mondta minden rendben, mert már itthon van. Mondtam neki hogy YoonGival fogok menni vacsizni mert meg kell beszélnünk valamit, eléggé ledöbbent.
- Vagy ha megjöttem vagy holnap de beszélnünk kell. Rendben?
- Hogy kivel mész találkozni?? Tudod hogy ki ő?
- Most miért? - néztem rá amolyan most komolyan mondod(?) nézéssel.- Miért ki ő? Azon kívül hogy veled van a maffiában és hogy az osztálytársam.
- HongNan, honnan veszed ezt a maffiás dolgot??
- Majd beszélnünk kell.
- Én is ugy gondolom.. legszivesebben most beszélnek veled, de majd akkor találkozás után. Vigyázz magadra, ha bajod esik kiherélem meg téged is megverlek.
- Jó jó, de Hobi.. nehogy azt hidd hogy randira megyünk ><, csak meg kell beszélnünk valamit.
- Ahaaa, hiszi a piszi hogy csak annyi lesz..
- Hobi, komolyan már.
-Jól van na 😏 - mindjárt lecsapom.
- Megyek fel készülni nem sokára jön értem.
- Ohooo, oké. 😏
- Hope, elég. 🙄
- Oké 😏
- 😒 - és felmentem.
Amikor felértem, eszembe jutott hogy ma kedd és dolgoznom kellene menni 4-től de akkor ez azt jelenti, hogy nem birok YoonGival elmenni.. felhívtam a főnöki irodát. De nagyon meglepődtem.
- Itt Kim SeokJin a "Caffé Lovers" kávézó főnöke, miben segíthetek? - Mi? Ez az a SeokJin?
- Elnézést a zavarásért főnök(..?) itt Kim HongNan beszél. Alkalmazott vagyok a kávézójában..
- Ó maga az? Jung Hoseok huga?
- Igen én vagyok.
- Tegnap lettem ide áthelyezve főnökként, miben segíthetek?
- Szeretném a mai napot kivenni személyes ügy miatt..- tudom, ezt nem lenne szabad, de egy próbát megér.
- Hát van két alkalmazott akik hiányoztak a héten, de vettünk fel egy újat és ma nincs sok vendég.. ugyhogy kiveheti.
- Hálásan köszönöm 😀
- Egy feltétellel..
- Igen?
- Ha szombaton mint látom.. jön dolgozni, túlórázzon egy picit. Ami azt jelenti hogy nem 5 órát dolgozik, délután 4-től este 9-ig, hanem mondjuk bejön délelőtt 11-re és ledolgozza a mait is.
- Rendben, köszönöm!
- Szivesen. Tudok még valamiben segíteni?
- Nem. Köszönöm még egyszer, további szép napot!
- Viszont kedves. -what?? Kedves? Na mindegy, megyek inkább készülni..

Anyu nem tudom hol van, mi van vele. Azt mondja hogy a barátnőjénél van, de állandóan? Biztos hogy nem.. Vele is beszélnem kell. Azóta hogy apám elhagyott minket szétoszlott az életkedve és alig beszélünk, hozzá álltam mindig is a legközelebb, de most valahogy ez is leromlott.
Nem vagyok mellette úgy mint ahogy kellene ebben a nehéz időszakában...

Zenével készülődtem, és egy világos kék szakadt farmert húztam fekete meleg hosszúujjúval mely V alakban ki van vágva de nem túlzottan + az ezüst kereszt nyakláncom amit mindig magamon hordok (anyum édesanyjától kaptam). Hajam szétengedve, parfűm, fekete térdig érő csizma és megvagyok. Fogtam a mobilom és a pénztárcám beletettem a kistáskámba két zsepivel együtt majd halottam hogy csengetett.
Lementem kinyitottam az ajtót, pontban fél 8ra jött. Beengedtem majd fogtam a kedvenc meleg barnás sálam, fekete csípőmig érő kabátom felordítottam az emeletre Hobinak hogy indulok és már húztunk is ki a házból.
- Nagyon csinos vagy! - mosolygott rám aranyos pofijával. Ez furcsa volt mert nem szokott ilyen lenni.
- Köszi ^^. - de azért jól esett hogy megdicsért.
- A sarkon lévő étteremben foglaltam.
- Igaz hogy még nem voltam ott, de oki.-mosolyogtam rá. Kedvesen vissza mosolygott.

[Étteremben]
Miután rendeltünk, kihozták az italainkat, és köztünk beállt a csend. Kicsit talán kínos csend, de én inkább figyeltem az embereket és az épületet.
- Gondolom nem nagyon értesz engem.
- Hogy érted?
- Nem tudom hogy kezdjek hozzá..- fogta meg a fejét rátámaszkodva az asztalra és rám nézett kissé kétségbeesetten.
- Csak nyugodtan, figyelek. - küldtem felé egy mosolyt hátha megkönnyebbül a feszült helyzettől.
- Hát.. Nagyon meg fogsz lepődni..
- De mondjad már, mert csak minél idegesebb leszek igy. - elmosolyodott majd hozzákezdett. Vett egy nagy levegőt majd kifújta.
- Mond csak, jártál óvodába?
- Igen(?)
- Voltak barátaid? - nem értem miért kérdez ezekről.
- Hmm.. most hogy így kérded emlékszem hogy volt egy fiú barátom, az unokatestvéremen kívül.. - felcsillant a szeme - de nehéz éveink voltak mind hármunknak. Családi gondok is, bántottak is minket az oviban, csúfoltak is és ki is túrtak de mindig megvédett bátyámmal a nagyobbaktól. Nagyon jó barátok voltunk, de aztán egy nap csak eltűnt és már sajnos nehezebben emlékszem rá. - nem szólt semmit csak nézett a szemembe, szinte csillogott és mosolygott mindentudóan és mint aki azt várja hogy..
-YoonGi??! - számra kaptam mind két kezem. - Te vagy az?! Mii? Isteneem!! - felkelt a székből, én is gyorsan és könnyes szemekkel szorosan megölelt. Szorosan öleltük egymást és motyogtam szipogva hogy nem hiszem el hogy ez tényleg ő, de nem hiszem hogy értette. Ez annyira.. meglepett el sem hiszem!
-Tényleg te vagy az.. nem hiszek a szememnek! - mégegyszer nyakánál fogva átöleltem és ő is rettentő nagy boldogsággal szorosan visszaölelt. Rám nézett mérhetetlen boldogsággal könnyes szemeivel, majd óvatosan megfogta mind két kezével az arcom és szemei cikáztak az enyéim és az ajkam közt. Lehunyta szemeit, én is követtem tettét majd éreztem hogy megcsókol. E csók érzelemmel teli volt, annyira hogy le csordult az első könnycseppem végig arcomon majd folytatta a következő. Hiányzott.

Még jo hogy mindig tartok magamnál zsepit ^^.
Taps és ujjongásra váltunk szét, a vacsorát is meghozták.

Hamarosan lesz következő rész 😁 köszi hogy elolvastad. ❤