Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

5.

A nap további részében nem szólt hozzám sem Da Hye, sem YoonGi. Éreztem egész nap, hogy a fiú órákon engem néz és láttam rajta hogy hozzám szólna, de nem tette hiszen látta rajtam hogy kerülöm őt. Néha rám mosolygott, máskor meg összezavarodottan sétált el mellettem.
Mikor az osztályt készültem elhagyni utolsóként, hallottam ahogy Da Hye visítozva veszekszik vele a mellettünk lévő osztályban. Próbáltam bebeszélni magamnak hogy nem érdekel, de hiába. Győzött a kiváncsiság.
-Hangosabban nem akarnál beszélni? Apádnak mond meg, hogy ha nem keresi meg még ma, nagyon megbánja. Hivatja, hogy megbeszéljék a részleteket. Eltörött a telefonom tegnap, úgyhogy ne keress te sem. -mondta lánynak. Csak bólintott egyet és elindult ki az osztályból. Gyorsan vissza léptem a miénkbe. A terem belső feléről a falnak neki préselve magam vártam hogy elmenyjenek, majd csak pár perccel később indultam ki onnét. Hazáig azon gondolkodtam vajon mi volt ez a beszélgetés. Dehát nekem semmi közöm ehhez, hagynom kéne a francba.
Ebéd után felmentem a szobámba és megtanultam amit kellett. Bekapcsoltam kedvenc zenéim, majd Ronnal kicsit játszottam. Elmentem letusolni és hajat mosni majd aludni. Csak forgolódtam, amit Ron is észre vett. Minden éjjel velem alszik. Megint veszekesznek a szüleim. Számíthatok rájuk és ott vannak nekem, de nem akarom nekik elmondani hogy majdnem meghalhattam volna tegnap és hogy macerálnak.. nem akarom hogy aggódjanak és minden nap arról kelljen beszélnem mi történt velem. A szüleim kapcsolata nem épp a legrózsásabb mostanában, néha vannak ilyen összekapások, éjjelente azokra szoktam felkelni, olyankor jobban magamhoz ölelem Ront és igyekszem kizárni a külvilágot és visszaaludni. Mutatják hogy minden rendben, de ennek ellenére nem az van hogy engem semmibe vesznek, viszont nem beszélünk meg minden mindent.

Másnap egyeltalán nem láttam YoonGit az iskolában.
DaHye és a kísérő barátnői sem maceráltak, nagyon lehangolt volt a lány és olyan volt mintha csak fizikailag lenne ott. Valami történhetett vele. Feltűnően nagy csend volt köztünk egész nap majd a következőn is. Bevallom kicsit aggódtam YoonGi miatt, DaHye pedig igaz hogy piszkálódó és "nem érsz annyit mint én" -nézéssel és viselkedéssel irányul mások felé, de szerettem volna vele olyan megeggyezésre jutni melyben nincs köztünk semmi viszály és lehetnénk barátok.
Mivan ha valami baj történt YoonGival? Szokott lógni az iskolából?
Lényegtelen, nem számít hisz nem tartozik rám.

A szombatom annyiból állt, hogy zenét hallgattam, kitakarítottam a szobám közben össze vissza ugráltam Ronnal, átválogattam a ruháim is és szemnek tetszhetően tűrögettem őket össze. Kedves és segítőkész barátomnak amit elér, persze hogy ki kell szedni hogy játszhasson vele, csináltam palacsintát kis diszítéssel, le is fotóztam, de utána azonnal be is vágtam.

Vasárnap délelőtt tanultam az ezen héten leírt tananyagokat.
Később elmentem sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem és a legközelebbi kávézóba beültem, ami csak az utca végén volt. Rendeltem majd miután kihozták eldöntöttem hogy ide többször benézek, mert a kis épület kisugárzása pozitív és jól hat a közérzetemre.
Egy pincér kihozta majd egy széles és aranyos nyuszi fogas mosoly kiséretével elment a következő vendéghez. Szemei sötét barnák voltak amik érdeklődést mutattak mások iránt és nagyon aranyosan felnőttes pofija volt, pedig nem nézett ki nálam fiatalabbnak sem jóval idősebbnek. Látszott az ingjén keresztül, hogy sportol és a testtartása sem hanyag.

A kávé illata tüdőmbe jutva kellemesen libabőröket varázsolt bőrömre. Mostanában túl sokat vagyok libabőrös -mosolyodtam el kínosan fura megállapitásomon. Lassan elfogyasztottam a folyadékot, közben mélyen átgondolva a heti élményeimet.
-Minden megfelel? Ízlik a kávé? -áll meg mellettem a pincér fiú engem vizslatva tekintetével.
-Nagyon tetszik az egész kis épület és a kávé is igazán finom. -mosolyogtam rá elégedetten. -Tessék a számla. - adta oda. Bólogattam elismérően, a kávé árát látva hiszen nem volt drága ahhoz képest mekkora csészével és milyen ízletesen kaptam. Vissza mosolygott és egy "majd még találkozunk" tekintettel ott hagyott az ital kifizetése után.
Haladtam gyalog haza és megnéztem az órát miszerint 19:19. Érdekes.