Megtörtént? - Min YoonGi ff. [SZÜNETEL]

9.

19.9.2018.
Itt van. Mögöttem ül. Amióta megérkezett nem néztem rá és csak a tananyagra igyekeztem figyelni, de amint hallottam, hogy megmozdul már nem oda figyeltem. Kicsit ezektől az infóktól berezeltem, hiszen én még a házában is voltam. Ki tudja mit tehetett volna velem. A hétfői komoly beszélgetésünk óta YiYeonnal sokkal többet beszélgettem. Mesélt olyan dolgokat amiket Jimin neki. Testvérével megnyílnak egymás felé és komolyan mondom mindent megbeszélnek. Najó azt, hogy ki, mikor, kivel van azt talán nem. Mesélt az ex-pasijairól, mikor vesztette el a szüzességét meg ilyen lányos dumák.
Jimin elég szoknyavadász volt mindig is, ahogy hallottam Taevel együtt. De YoonGit nem nagyon érdekelték ezek a dolgok, egy ideig, aztán belekezdett ő is az egyéjszakás kalandokba. Állítólag.
*Kicsengettek*
Milyen órám is volt? Ja ott megy ki az osztályból a töri tanárnő a térképekkel, akkor az. Valahogy nem így terveztem ezt az évet, mint ahogy kezdődik.

Nem uzsonnázom a suliban, minden reggel a pékségben a buszállomáson valamilyen péksüteményt vagy pizzát veszek. Mától, YiYeonnal eszek az osztályba, nem egyedül.
-Hát lányom, ha tudtam volna, hogy te sem mész a menzára kajálni,
nem mentem volna a mosdóba titokba zabálni.
-Mit csináltál? -nevettem fel. -Rímelt amit mondtál. - folytattam hitetlenkedve.
-Most mit nevetsz? -néz rám meglepetten. Mire mégjobban muszálj volt, de igyekeztem visszatartani, amitől mozgott a sholderom. Körbenézett az üres osztályban majd visszafordult felém. -Komolyan a mosdóba ettél? -kérdeztem könnyes szemekkel.
-Most miért? Nem szabad? -vágott sértődött pofát.
-Dee..? Csak miért ettél ott?
-Mert nem szeretem mások előtt tömni a fejem és az nem normális ahogy az emberek, főleg ezek, -mutat az üres osztályra- nézik ahogy eszek.
-Igazad van, de azon ne aggódj. Észre sem veszik, hogy tömöd a fejed. -vigyorogtam rá, mint a tejbe tök.
Én minden nap ilyenkor -pillantottam az órámra ami 9:40-t mutatott - itt eszek és ehetsz velem, csak fizess nekem egy welness hétvégét és beengedlek a -álltam fel padomtól - birtokomba. -tártam szét kezem az osztályra értve.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? -kérdezte tátott szájjal.
-De, nagyon komolyan gondoltam. Ha nem teszed meg, két lábbal rúglak ki az osztályból. - kacsintottam rá majd az ajtóra mutattam, már alig bírtam visszatartani a röhögést.
-Hogy mit csinálsz? Akarsz verést? Kapsz eggyet mindjárt!
-Na mire vársz? Gyere, gyere! - letettük a kaját az asztalra, majd elkezdtünk behajlított térdel egymás felé kétlábbal ugrálni mint a kecskék és közben eljátszani, hogy beverünk egymásnak. Már nagyon nevettünk a padokra támaszkodva, mikor benyitott Jimin mögötte Taeval. Jimin egy fura képet vágva nézett hugára.
-Hmm, érdekes. -jelentette ki, utána ment csak hátra helyére.

YiYeon rám nézett, majd nevetgélve visszaültünk helyünkre.

YoonGi komoran bámult ki egész nap a fejéből. Nem láttam senkihez sem beszélni, nem foglalkozott senkivel, de néha-néha rám pillantott. DaHye ma sem jött. Azért remélem jól van.

-Gyerekek! Figyelem! Bejelenteni valóm van! -lépett be az igazgatóúr az osztályterembe, óra közepén kopogás után. Mindenki felállt és meghajolt. Osztályfőnökünkkel együtt figyelmesen vártuk az idős ember szavait. -Nyílván észrevettétek, hogy az eggyik osztálytársatok, Lee DaHye állandóan hiányzik. Kiiratták őt, többé nem jár ide. Ennyi volt. Köszönöm. -hadarta el gyorsan.
- Kim főn.. - ősszenéztek az ikrek majd gyorsan folytatták, kijavítva magukat - Igazgatóúr kérem, eltetszik mondani mi történt? -egymás kezét szorongatva figyeltek a válaszra.
-Nem sokat tudok, csak hogy nem felel meg neki ez az iskola. -nézett komolyabban rájuk, úgy mintha nem kellene semmit sem kérdezni. Visszavezette tekintetét az osztályra, majd a mögöttem ülő srácon megakadtak szemei. Elsötétedten tekintett rá majd elköszönt tőlünk és elment. Most nem tűnt valami kedvesnek mint az elején.
Hátranéztem YoonGira, aki hátát székje támlájának támasztva, ajkait összeszorítva, mérgesen gondolkodott és erősen rányomva a ceruzát firkált az iskolapadra. Nézte az alkotását, majd szemeit fel vezette rám. Feje elmozdítása nélkül, csak nézett, nem is pislogott. Olyan ijesztő, komoly és kihívó volt a tekintete, hogy azt hittem elásom magam. Beharapta alsó ajkait, félmosolyra húzta őket majd előre hajolt s fekete haja kissé belelógott szemeibe.
-Mond csak HongNan.. -nézett mélyen szemeimbe kissé oldalra döntve fejét sötét szemeivel - ...hogy érzed magad az elmúlt hetekben? -vigyorgott mint egy bolond.
-Nem mindegy? - vintam fel szemöldököm. Nem szeretnék vele annyira társalogni hiszen maffiatag. De sajnos ahogy elnézem, illik hozzá. Tiszta feketében van, komoly és éles vonalai feltűnően szemet gyönyörködtetőek. Bevallom, ez tetszik.
-Ja nem mindegy.., engem érdekel. -játszadozott tovább.
-Téged érdekel, hogy- hogy vagyok? Most viccelsz? - ne játszadozzon már.
-Igen, érdekel. -tartotta a kontaktust.
-Mióta és miért is? -értetlenkedtem.
-Azt szivem, nem kötöm az orrodra. -kacsintott rosszalkodva, mitől kicsit kirázott a hideg és meglepődtem.
-Elfogadhatóan. -vontam vállat és vissza fordultam előre. Olyan mintha nem is ő lenne.
-Szóval nem is jól, de nem is rosszul? -kérdezte mögülem. Nem szeretnék vele beszélni, de látni akarom az arcát. Hiányzott, hogy lássam a szemeit. Tudjátok azt az érzést amikor akartok valamit mert érzitek hogy szükségetek van rá, de nem tudjátok mi az? Én megint úgy érzem, de most tudom, az ő szemeibe való bámulás az én "szükségletem".
-Jól vagyok. -mormogtam YiYeon hátát nézve. Mégsem dőlhetek be neki, nem engedhetem meg magamnak. Különben is mi ez a hirtelen érzelem ingadozás? Igazán összeszedhetném magam.
-Te hogy vagy? -ellenkeztem magammal és hátrafordultam. Mégelégedettebben mosolygott majd bele kezdett.
-Megvagyok. Köszönöm a kérdést. - hajolt meg fejével köszönésképpen lecsukott szemekkel. Mintha kicserélték volna. Mikor feje ismét az én szintem felett volt kicsivel, belenézett szemeimbe és kész voltam. Olyan gyönyörűen, sötéten csillognak de mégis szomorúságot és titokzatosságot sugároztak, miközben ajkain levakarhatatlan fehérneműket nedvesítő mosoly.
-Hmm.. jól vagy? -szólt egy oktávval mélyebben még mindig mosolyogva.
Ne csinálja már ezt! Elég volt.
*Kicsengettek*
-Szia YiYeon! -álltam fel gyorsan, fogtam a táskám és kirohantam az osztályból egyenesen a buszmegállóba, onnan pedig majd haza.