Az Ifjabbik Tapmancs - Book 1: A Bölcsek Köve (Harry Potter fanfiction)

Kutya és kígyó

- REGGELI! - Kiáltott le Molly a konyhából, mire a szemeim úgy pattantak ki mint a felhúzott redőny.
Lerúgtam magamról a meleg dunyhát aminek a bélése egy kisebb dombként magasodott a vele elfedett személy fölé. Tipikus Molly Weasley. Ha hagynám, még egy bélelt kabátot is rám adna. Július közepén...
Hallottam hogy a reggeli frisseségemen nemigen osztozunk, ugyanis a vékony falakon a hangok könnyedén átütöttek, és a per pillanat átszűrödő álmos nyögések és kialvatlan emberekből elhangzott rimánkodások nem arra engedtek következtetni hogy mindenki üdén éli meg a reggelt...
Gyorsan nekiestem egy fésűvel neveletlen loboncomnak, ami madárfészek is lehetett volna. A sors ironiája már igazán az lett volna ha reggeli valami tojásos étel lesz...
Belebújtam egy fekete pulóverbe, és mélyet szippantottam a kellemes illatából. Mosószer és levendula.
Néha megnyugvás képp bármilyen stresszhelyzetben remekelt a ruhadarab, elég volt csak szippantás kicsit elnyűtt bő ujjából és máris oldódtam.
Anno Mollytól kaptam nyolcadik szülinapomra (ritka alkalmak egyike amikre emlékszem), és ezzel a darabbal telibe strafált. Imádom a túl bő holmikat, mégha sok kortárs lány furán néz rám túlméretezett ruháim miatt, de valahogy szeretem ha a hosszú puha anyag úgy ölel körül mint egy gondoskodó kar. A színe egyszerű fekete, viszont az anyaga olyan puha pamut, akárcsak egy újszülött golymók szőre.
Ráadásul még többet ér hogy maga Molly kötötte, és olyan ügyesen mintha csak egy gyárban csinálták volna precíz masinákkal és kötőbűbájjal.
Magamra húztam egy nadrágot, majd lebaktattam a lépcsőn, és félúton megcsapta az orromat a frissen sült szalonna és piritós illata. Erre csak gyorsítottam lépteimen, és konkrétan nyáladzó kutyára hasonlítva rontottam be az étkezőbe, ahol egy serpenyőben már ott vártak rám a rózsapirosra sült szalonna darabok, és egymásra halmozva a meleg kenyerek.
Levágtam magam a legközelebbi székre, és addig meg sem nyikkantam még a roskadásig pakolt tányéromról az utolsó morzsát el nem tüntettem.
- Flower drágám! Megtennéd hogy behozod a mai leveleket? - mosolygott rám Molly miközben én igyekeztem nyakon csípni egy apró szalonnát ami letévedt a tányéromról.
- Ühümm... - adtam meg az értelmes választ teli szájjal.
Miután kishíján eltörtem a tányérom ahogy a mosogatóba hajítottam, kinyitittam az ajtót, és kiléptem a napsütötte kertbe.
A nap arany korongja beragyogta az egész kertet, de az időjárás csalóka volt, ugyanis a zöld fűszálak lustán hullámoztak ahogy a szél beléjük kapott, smaragd tengerre emlékeztetve az Odú udvarát.
Mezítláb végig ügettem a puha fűves réten, élvezve hogy az apró szálak kellemesen csiklandozzák a talpam.
Kiürítettem a postaládát, és ujjaimmal körbeforgattam a borítékokat.
Nagyrészt nevelő apámnak, Arthurnak jöttek a Mágiaügyi minisztériumból, ezeken automatikusan végigsiklottam.
Néhány talárszabó és pálcabolt ajánló újság... És egy nekem címzett levél.
Már hozzászoktam, hogy fura, kétszer bélyegzett levél fogad, gondolom mivel nem vérszerinti családtag vagyok, másképp küldik el.
Most valami egészen más miatt volt baljós a helyzet.
Meredten figyeltem a vérvörös viasz pecséttel lezárt boríték tetején virító nevemet.
Bár a vezeték nevem nem volt rajta, az Odúba címzettsége és a Flower név arra engedett következtetni hogy ez bizony nekem érkezett. Elmélyülten téptem fel, de levélnek nyoma sem volt, helyette egy kics csomag pottyant a lábam elé.
Gyorsan zsebrevágtam a maradék levelet, és a kis csomag után kaptam.
Feltéptem az elég hanyagul papirosba tekert hozományt, amiből egy furcsa ékszer és egy még kisebb csomag esett ki.
Az ékszer egy karkötő volt, és mintha csak az én ízlésem alapján készítették volna. Bőrhuzalokból volt megcsomózva, apró fagolyókkal rajta. A fő atrakció egy matt feketére festett, fából faragott kutya volt, ami ugró pozícióban volt rálógatva. Gyanakodva emeltem szemmagasságba az érdekes darabot, ami némi félelmet keltett bennem.
Ki küldte? Miért? De... Honnan tudja hogy animágus vagyok ráadásul még annak a tudásnak is a birtokában állt, hogy milyen állat vagyok.
A furcsa eredetű és baljós kinézetű karkötő mellé még mellékeltek egy kissebb rakományt. Arról már szószerint rettegve szedtem le a csomagolást mintha csak épp egy mantikórt akarnék megsimogatni, vagy attól tartok hogy kiugrik belőle egy hippogriff vagy ilyesmi...
Abban csak egy kisujj méretű kulcs és egy nagyon kicsi papírfecni volt.
A pergamen darabra hanyag írással egy rövid szöveg volt firkantva.