Útvesztő- Newt

Newt-1- Az Álom És A Valóság

Egy nőre néztem, nem ismertem, de olyan volt, mintha már évek óta ismerném. Felfoghatatlan... Feküdtem, ő pedig felém hajolt. Jóval idősebb volt nálam, olyan 30 évvel nagyjából. Az arca puha volt és lágy, a szemei pedig sötét barnák, amik olyan megnyugvást adtak, mint még soha semmi. A puha kezét rátette az arcomra és lágyan végigsimította. Szája enyhe mosolyra húzódott, majd résnyire kinyílt és azt mondta, hogy szeretlek kisfiam-elcsukló hangon. A szőkés haja belelógott a szemébe,de ekkor minden elsötétült.

Megdörzsöltem a szemem, kinyitottam. Eltűnt a női arc, a kezével és a simogatásával együtt, de mintha még mindíg érezném a puha érintést. Oda tettem a kezemet, abban a reményben, hogy ott találom még, de hiába való volt. Eltűnt. Mélyet sóhajtottam és felültem. Egy kopott kis szobának nevezett valaminek a közepén ültem egy rozoga ágyban. Beletúrtam a hajamba, és felelkeltem. Elhúztam az ajtót helyettesítő függönyt és ki léptem a helyiségből. Ugyan ott voltam, ahol már 2 éve, ami elől nem tudok menekülni, itt a reménytelenség közepén. Legszivesebben vissza fordultam volna és belevetettem volna magam az ágyamba, hogy újra a találkozzak azzal a megnyugtató szempárral, nem pedig ezzel a szörnyűséggel, ami most elém tárult. Magas falak vettek körbe,mögötte pedig ott az útvesztő, ami megfejtetlen 2 éve. Most indultak el a futárok, hátha találnak valami kiutat. Minden reggel reményekkel tele keltem fel, hogy ez a nap más lesz, most fogunk kijutni, de a mai nem ilyen volt.

Fáradt voltam, kimerült, megynyúzott és mogorva, ami tőlem messze állt, mivel egy szelíd, kedves ember vagyok általában. Biztos voltam benne hogy az álomnak is közé van az egészhez. Valyon ki lehetett az a nő? Töprengtem magamban. Ekkor kolompszóra lettem figyelmes, ami azt jelentette, hogy meg érkezik az ehavi zöldfül. A gond csak az volt, hogy a legkevésbé sem vágytam ma társaságra, ami szintén szokatlan volt felőlem. Leültem egy kidőlt farönkre és onnan néztem az újonnan lejátszódó eseményeket. Minden ugyan úgy ment, mint szokott. Gally beugrik a dobozba, felhozza a zöldfült, Alby körbe vezeti, este bulit tartunk, majd rájön a nevére, beosztjuk és megy minden tovább a következő hónapig.

Emlékszem, amikor én voltam az újonc. Hm... Milyen rég is volt, milyen rég is vagyok itt. Én is a dobozban ébredtem, akárcsak mindenki más. Vizes volt a ruhám, a hajam, és vizet köptem ki a számból, amint felkeltem. Az arcom égett, tűz piros lehetett. Az egész testem reszketett, és ide oda rázkódott a felfelé haladó dobozban. Az nyirkos volt és rideg, semmi jót nem is ígért. Körülöttem ládák voltak, bár nem igazán azok foglalkoztattak. Ezer és ezer kérdés játszódott le akkor bennem, emlékszem. Soha nem féltem annyira, mint akkor. Majd megérkeztem, kinyílt a doboz ajtaja és ide kerültem. Kishíján elájultam a falak láttán, de Alby éheztérített és elmagyarázott mindent amit csak tudott. Sok mindenre jöttünk azóta rá, én lettem Alby helyettese, ami megtisztelő egy tisztség.

Mire visszatértem az elmélkedésből már mindenki szétszóródott. Pedig kíváncsi lettem volna a zöldfülre, na mindegy, majd este-gondoltam, majd felelkeltem és elindultam a dolgomra.