Útvesztő- Newt

Találkozás Szonnyával

Összezárult a két hatalmas kőfal, ami előtt merevedetten álltam perceking, pislogás nélkül, viszont ezzel nem voltam egyedül. Próbáltam felfogni, hogy mi történhetett, de nem ment. Az agyam és a szemem nem tudtak dűllőre jutni a dolgot illetően. Mégis ki a fene csinál ilyet? Ki?
-Látom ez az öngyilkossági kísérletre való hajlam fertőző. - szólalt meg először Gally a maga gúnyos de döbbent hangján.Erre senki sem számított.
-Miért pont ők ketten... - Csóválta a fejét Winston.
-Hárman ragadtak bent te bökött- kibált Serpenyű.
Percek után szótlanul egymás után megfordultak az emberek és visszasétáltak a tisztás közepe felé. Én nem tudtam megmozdulni, de képtelen lettem volna megmondani miért. Talán azt vártam, hogy valamilyen csodálatos módon ismét kinyílik a kapu és kiengedi az útvesztő legújabb három fogját. Vagy valami hangot akartam hallani, hogy jól vannak, hogy segítsünk nekik, bármit. De nem hallottam semmit. A kőfalak túl magasak és vastagok voltak ahhoz, hogy bármiféle emberi hang áthallatszódjon rajtuk. De az nem lehet, hogy ennyi, hogy ennyi Tomyval a közös életem. Ez még túl kevés idő volt, még nem lehet vége... Az... Az... Lehetetlen. Megígértük egymásnak, hogy együtt jutunk ki, de nem is az igéret volt a fő érvem. Együtt kezdtük, ő benne bízom meg a legjobban ő az az ember akihez a legrégebb óta kötődöm Szonnya mellett. Ő a családom. Nem halhat meg. Nem voltam hajlandó egy lépéssel sem a kapu elől eltágítani, így hát leültem a földre és a hideg falnak támasztottam a fejemet. Az eget néztem, az ezernyi meg ezernyi csillaggal és abban reménykedtem, hogy egy nap majd közösen nézhetem Tomyval és Szonnyával mérföldekre, országokra, kontinensekre ettől az eszeveszett helytől. Hallottam a síratókat és becsuktam a szememet. Emlékeztem, hogy létezik olyan, hogy ima, de arra már nem, hogy hogyan is kell és hogy kihez. A vallásomról sem volt halvány fogalmam, így hát csak annyit mondogattam magamban szüntelenül, hogy: kérlek ne hagyd meghalni, kérlek hozd ki élve. Több százszor ismételhettem meg mire elnyomott az álom.

Ugyan abban az üveges teremben álltam Tomy nélkül. Azzal a külömbséggel, hogy most videókat kellett néznünk majd feladatokat megoldanunk. Ugyan úgy mindenfelé kis dolog volt ránkragasztva. Antennák vagy jeladók vagy valami hasonló. Egyet a zsebembe csúsztattam, hogy majd később meg tudjam vizsgálni és rájönni valamire, akármire. A másik külömbség az volt, hogy az unszimpatikus nő mellett egy kislány állt. Annyi idős mint mi, gesztenyebarna már-már fekete hajjal. Balra tőle állt Tomy aki nevetve integetett amíg az egyik katona elé nem állt. Utána már rám sem nézett egy pillanatig. Ők is a számítógépeket nézték és egyfolytában írtak valamit.
-Hé nem tetszik ez nekem-bökött oldalba Minho.-Mintha kisérleti alanyok lennénk valamihez.
-Igen..teljesen igazad van. - összehúztam a szememet és az üveg túloldalán lévő embereket fürkésztem. Foggalmam sem volt minek vagyunk a részesei, de muszáj volt megcsinálnunk azt amit kértek. Miután visszamentünk a szobába Tomy is csatlakozott hozzánk.
-Én veled nem maradok egy szobában az biztos. - mondta Serpenyő. - Hátatfordítasz nekünk, és te is kísérletezel rajtunk. Mi lesz a következő a temetésünket tervezed meg?
-Na ne csináld már Serpenyő... Tomy nem tehet róla. Nem önkéntesen vállalta el a feladatot. - próbáltam megnyugtatni a dühös szobatársunkat, bár volt mögötte némi igazság.
-Majd a mai szökésünk megváltoztatja a véleményeteket. - mondta mogorván majd előresietett egyedül.
- Azért tényleg mondhattad volna máshogy-tárta szét a karját Minho.
-Hát de most istenem.... Én csak azt mondtam, amit gondolok. Egyébként amíg az én rejtek kajámat esziktek ti ketten egy szót sem akarok hallani.
-Mostantól hárman fogják-kacsintottam rá.
-Oooo havet felejsd el. Így is veszélyes elhoznom, főleg így hogy kétszer annyi kell. Mostmár nem lesz ingyen senkinek sem.
- Miért cserébe adnád? Nincs semmink.
-Szappan, és első fürdő minden nap amikor esztek belőle.
-Ajánlat elfogadva - ráztam vele kezet. Csak még egy olyan estém ne legyen mint a múltkori.

Jóval lefekvés idő után járt már az idő.
-Mindenki fent van? - kérdeztem. Halk igenlések után lekászálódtunk az ágyakról majd Tomy kinyitotta az ajtót a kártyával. Halkan kiosontunk a teljesen sötét folyosóra.
-Utánnam-suttogta Thomas és intett a fejével.
-Várj te tudod, hogy hova kell menni?
-Persze, de semmi beszéd.- mondta majd elindult.
A folyosó közepén kinyitott egy másik ajtót, amiben egy lift volt. Beleszálltunk mindannyian, majd Tomy megnyomta a legalsó gombot. Percekig csak lefele haladtunk, majd egy ugyan olyan fehér folyosót találtunk magunk előtt, miután kinyílt a liftajtó. 1 kilómétert gyalogolhattunk mire megérkeztünk egy másik liftig, most viszont a középső gomb került megnyomásra a 16-ból.
-Mindjárt ott vagyunk. - rátette a kezét a vállamra. Nagyot nyeltem, golyók keletkeztek a torkomban. El sem hittem, hogy végre, végre vele lehetek. Ennyi idő után. A szüleimre gondoltam, a nekik tett ígéretemre. Lehet hogy sikerül betartanom? Majd kinyílt az ajtó és másik két folyosó után Thomas megállt egy ugyna olyan ajtó előtt mint a miénk, viszont erre egy 'B' volt rakva. Tomy odatartotta a kártyát az ajtóhoz és kinyitotta.
-Menj csak előre-mosolygott rám. Már csak pár lépés kellet és ott lesz a célom, amitől kényszeresen már napok óta elválasztanak. Átléptem a küszöbön és a szoba közepére sétálltam. Nem külömbözött a miénktől, 4 ágy és mindegyik mellett 2-2 kisszekrény. Fehér falak egy pici börtönhöz hasonlító ablakkal. Három lány egymáshoz bújva állt a szoba másik oldalán lévő sarokban, de Szonnya nem volt ott. Elkezdtem kételkedni abban, hogy Tomy jó helyre hozott-e.
-Hé Tomy biztos, hogy itt... - miközben fordultam volna meg valaki megölelt hátulról. Nem kellett látnom, éreztem, hogy ki az. Megfogtam a kezét.
-Mostmár minden renben lesz. - mondtam neki majd megfordultam, de az ölelésből nem engedett.
-Jaj Newt hogy lenne bármi is rendben... Szerinted elengednek minket ezek után csak úgy? - rámnézett a boci szemeivel. Olyan régen láttam már azt a szempárt, olyan rég óta nem tudtam felőle semmit. Nem akartam elengedni, ismét csak bizonytalan lettem volna, hogy jól van e, nem akartam aggódni újra.
-Megigértem nekik, hogy vigyázok rád- a szemébe néztem, nem volt bennem semmi kétség. Ha neki baja esik, nem érdekel a hülye áramos faluk, nem érdekelnek a katonák. Ő a testvérem.
-Ó Newt-ráhajtotta a fejét a vállamra. Közben a többiek is bejöttek és bezárták az ajtót maguk mögött.
-Jól bántak veletek? - Kérdezte Tomy a többi lánytól.
-Ahogy észrevettük ugyan úgy mint veletek. - felelte valaki a sarokból. Hosszú, fekete hajú magas lány volt, erős lábakkal és kezekkel. A hangja érces volt de vékony. Kilépett a másik két lány közül. - Viola vagyok-a mellkhasára tett a kezét. - ők pedig Leila és Jázmin. - a háta mögé mutatott a másik két félénkebb lányra. Mind a ketten barna hajúak voltak és egymagasak.
-Én Thomas vagyok, ő a barátom Newt, Szonnya öccse de ezt már bizonyára tudjátok. Ő itt Serpenyő - a fekete bőrű vállára tette a kezét. - Ő pedig itt Minho. - nem mosolygott, nem próbált meg inponálni. Valami megváltozott benne. Valamiért úgy tűnt nem érdeklik a lányok és ott volt valami... Valmi furcs a hangjában a komolyságon kívül. Az aggodalom. Érdeklődve néztem rá amit észre is vett és kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Öhm megigértem Tomynak, hogy bemutatlak neki szóval Tomy ő Szonnya a nővérem és Szonnya ő itt Tomy, akiről még sokat fogsz hallani. - Thomas kinyújtotta a kezét.
-Örvendek Szonnya- és egy rövid mosolyt eresztett meg felé majd el is kapta a tekintetét. Megdöbbenve álltam ott, nem ismertem rá. Hiszen már mióta ezt szerette volna és most az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatta.
-És van valami tervetek, hogy hogyan szökhetnénk meg? - Kérdezte az egyik barna hajú lány a sarokból.
-Megszökni? Elvették az eszed vagy mi? Te láttad mi van odakint, hogy mennyire őrzik ezt a helyet? Azzal is kockáztattjuk az életünket, hogy itt vagyunk. Innen csak egy féle képpen szabadulsz meg. Ha végigcsinálod- mondta Tomy felháborodottan.
-Mégis mit kell végigcsinláni? - kérdeztem.
-Ezt Newt. Ezt amiben benne vagy.-láttam hogy egy könnycsepp végigfolyt az arcán. - És nem lesz könnyű ez még csak az első fázis.
-Mit beszélsz? - néztem rá érthetetlenül.

------------------>>
Sziasztok, itt is van az új rész, remélem tetszett. <3
Igyekszem minél előbb jönni a következő résszel. Remélem mindenki jól van.