Útvesztő- Newt

Felirat

A falnak szorítottam a hátamat. Ha észre vesz végem, oda midnenem. El kell futnom, de az túl nagy zajt csapna. Mit tegyek? Mit? A szívem majdnem kiszakadt a helyéről, dőlt rólam a víz. Az út végéből egy arany barna hajú fiú ugrott ki, de nem láttam jól az arcát. Ekkor lépett ki a sarakoból a sirató. Végem,tudtam, hogy meghalok. Ez lesz az utolsó dolog amit életemben látok. Becsuktam a szememet, várva a halált, amikor kiabálást hallottam, és szalora lábdobogást. Felnéztem, de bár ne tettem volna. Minho társát marcangolta szét. Üvöltött, kapálózott, rugott, ütött de nem tehetett semmit.

Ránéztem a siratóra. Félig robot volt, és volt egy farka amire egy szuró eszköz volt rögzítve, rajta a Veszett felirattal. Ekkor homályossá vállt minden, a fejem elkezdett sajogni, a homlokomhoz kaptam. Még szaporábban vettem a levegőt. Már csak foltokat láttam.

-Newt, Newt! Te idióta! Menjünk gyere, gyere márrrrrr! - nem tudtam mozdulni, azt sem tudtam, higy ki volt az. Mintha le láncoltak volna. Felemlt, átkarolta a hátamat, én pedig a vállára nehezedtem.

-Neeeneeem hagyhatjuk ittt.. - nyöszörögtem.

-Nem tehetünk mást, az életét adta a miylénkért. - lihegett, ő is rettegett, hallottam a hangjából.

-Mimiminhooo... - már csak ezt tudtam kimondani. Elsötétült a kép.

A VESZETT feliratot láttam egy kocsi ajtaján. Engem a korábbi férfi tartott, aki elsütötte a fegyvert. Csendben voltunk mind a 4en. Az arcom még mindig nedves volt a könnyektől, a ruhám piszkos volt és véres. Tudtam, hol vagyok. Beültettek minket a kocsiba hátra.

-Még elmegyünk egyért.-mondt a sofőr a két alaknak. Beindította a motort. Feketék voltak az ablakok, így nem láttam ki rajtuk. 15 perc után rándult egyet a kocsi, és megállt. Kiszálltak, de az ajtót ránk zárták.

-Rámnézett a nővérem. A sírás szélén állt. Világos zöld szemei voltak, és olyan szőkés haja, akár csak nekem.

-Félek-dadogott.

-Ígérem, hogy megvédelek. Én mindíg itt leszek neked. - rámosolyogtam. Nem mutadhattam félelmet, biztosnág érzetet kellet neki nyújtanom, ami ebben a helyzetben elég nehéznek bizonyult.

Kinyílt az ajtó, és belépett rajta a két jól imsert ember. Az egyik kezében volt egy gyerek. Oylan idős lehetett mint mi. Sötét barna haja volt. Hozzánk hasonlóan félt, rajta is meglátszottak a sírás nyomai. Szipogva leültették mellénk.

Mielőtt becsukták volna az ajtót kinéztem. Rengetek ember volt kint, de kerítéssel elkerítették őket. Kiabáltak, tomboltak, de a mieinkhez hasonló emberek vissza tartották őket. Bacsapódott az ajtó.

-Hát srácok, üdv a veszettnél. - mondta a jobb oldalon ülő. Hárman egymásra néztünk.

-Veszett... - mondtam ki halkan magam elé. Ismét megrándult enyhén az autó, és elindultunk.

-Azt mondták adhatunk nekik mi nevet-nézett fel a bal oldali a telefonjából. Rámutatott a Barna hajú fiúra. - Innentől Thomasnak hívnak. - majd a testvérem következett. - Te Szonja leszel-majd megbökte a mellette ülőt. - Neki adj te.-az levette a maszkját. Szintén barna hajú 30 év körüli férfi volt. Kedvesnek tűnt, bár a tettei nem igazán azt mondták. Ellenszenvvel néztem vissza rá, de ő csak mosolygott.-Newt lesz a neved. - Kikerekedtek a szemeim. Megdöbbentem. Innen származik a nevem.

-Newt-ismételtem magam elé ismét.

Becsuktam a szemem, de miután kinyítottam, nem a kocsit láttam, hanem az útvesztő nyílását a tisztásra.

-Hé,hé haver! Megvagy? - Minho szólt hozzám.

-Igen.... - egy újabb emlék... Vissza tért belém az erő, szóval felálltam. Együtt futottunk ki, majd együtt feküdtünk le a fűre. Minho hevesen szuszogott, de nekem az utolsó kép ami megmaradt a sirató volt, onnantól nem tudtam semmit.

-Mi történt? - Alby rohant hozzánk Chukkal a nyomában.

-Tallákoztunk egy siratóval-megemelte enyhén a nyakát, hogy rá tudjon nézni.

-Newt te mi a fészkes fenét kerestél bent? - emelte fel a hangját. Most nem volt nyugott, de ki hibáztatná érte.... Nem mondtam neki semmit.

-Hol van Bill? - kérdezte a fekete hajutól.
-Elkapta a sirató. Newtért áldozta fel magát, hogy el tudjon menekülni. - Alby arca láthatóan kivörösödött, még így is, hogy alapvetően fekete a bőrszíne.

-EZT MOST NEM MONDOD KOMOLYAN. NEWT 1 HÉTIG BÖRTÖN A BŰNTETÉSED! NEM MEG MONDTAM, HOGY NEM MEHETSZ BE? DE MÉG EGY TÁRSAD MEG IS HALT MIATTAD.

-É-én sajnálok Alby-szánakozva néztem rá.

-A sajnálat édes kevés barátom...-probálta megnyugtatni a hangját. - irány a fogda. MOST! - Nem volt mit tennem. Elkullogtam oda, mögötte velem. Leültem a porba.

-Remélem képes vagy tanulni az esetből. - azzal rámcsapta az ajtót, bekötötte, és ott hagyott.

Most kezdett igazán csak a tudatomig eljutni, hogy mi is történt. Meghalt miattam egy ember, azért, mert hülye voltam. A saját eszem után mentem, ahyett, hogy megtartottam volna a pancsot. Rémesen éreztem magam. Minden végtagom remegett, a fejembe ömlött a vér, ami ez által kipirult. A gyomrom össze vissza ugrált. Libabőrös lettem. Idióta vagyok. Mégis hogy a fenébe gondolhattam azt, hogy megmentem őt az életem kockáztatásával?- Hülye, hülye, hülye-hajtogattam magamnak, közben az arcomat ütöttem. Izaadtan feküdtem el a száraz, kemény földön. A por rátapadt a vizes ruhámra, és testemre. Megdörzsöltem a piszkos kezemmel a szememet, de ennek csak az lett az eredménye h bele ment a kosz a szemembe, így kellett pár perc, mire normálisan láttam.

A lemenő nap vöröses fénye sárgára festette zavart arcomat. Lassacskán a levegő is lehűlt, kezdett sötétedni. Többieknek a morjlása, beszélgetés foszlányai elhallatszódtak hozzám, amíg teljesen el nem hallgatott mindenki. Nagyából 5 percet ültem a csendben, mikor lépteket hallottam,majd egy árny takarta el a szemem elől a holdat, ami aznao éjjel teli hold volt.

-Minho vagyok-szólalt meg a feketeség

-Mit keresel itt? - a hangom meglepettnek hagozgatott.

-Hoztam neked egy kis ételt a sajátomból-azzal bedugott a rávsok között egy ki fa tálkát. Rögtön elvettem és elkezdtem enni a már kihült főzeléket.

-Mi történt bent veled? - lenyeltem az utolsó falatot is.

- A síratón volt egy felirat, a 'Veszett',majd elkezdett fájni a fejem, ami furcsa, mert eddig nem volt így, és elhomályosult minden. Akkor jöttél te. Majd visszacsöpentem az emélekekbe,és ott az első pillanat egy autó volt, ugyan azzal a felirattal. - majd elmeséltem neki mindent, a nevem eredetével együtt.

-Thomas és Sonja. Hm, érdekes. Egyikük sincs fent, de akkor hol lehetnek?

-Én is ezen gondolkoztam.

-Mindenesetre majd beszélned kell Albyval.

-Tudom, majd megteszem.

- Nekem most mennem kell, mert holnap ismét be kell mennem. Jó éjt. - megütögette finoman a rácsot, majd szépen lassan elsétállt.

Hűvös volt az éjszaka és nem igazán aludtam sokat, inkább a semmihez közelített. Rájöttem, hogy ugyan abban a cellában fekszem, amiben anno George. Véhgig futott rajtam a hideg, hogy az a valami tette azzá, ami volt, ami pár órával ez előtt Bill életét vette el. Hány ember fog ebbe még belehalni....

----------->>>>>
SZIASZTOK! Remélem tetszik a rész nektek, és hogy mindenkinek jól telik a nyara. 😁❤️