Útvesztő- Newt

Newt-7- A Gyűlés

Egy takaros kis gyerekszobában feküdtem. A falak eltűntek, és feltételezetem, hogy nincsenek körülöttem siratók. Egy gyerekszobában miért is lennének? - gondoltam. Hirtelen anya futott be a szobába, de nem volt időm őt csodálni. Gyorsan felkapott, és magához ölelt. Egy édes illatot éreztem, nem parfüme volt, se nem valamilyen illatszeré, hanem az ő természetes illata. Csodálatos volt. Néha, amikor megtudok fürdeni, nekem is ilyen illatom van. Annyira szerettem, az emlékeztetett arra, hogy vagyok valaki, és nem az egész életemet itt töltöttem. Általában ez egy kis megnyugvást adott, de nem mindíg volt elég.
Erősen magához szorított és elkezdett velem rohanni ki a szobából. Egy szűk kis folyosóra értünk, aminek valaki berugta a hátsó jobb ajtaját. Ekkor minden ismét elsötétült.

Ismét a rozoga kis szobában feküdtem a vaságyon, a nádtetőt bámulva. Miért nem lepődök már meg ezen? Újra, boldogan, de tele kérdésekkel keltem fel, és kerestem meg Albyt, hogy beszámolója neki mindenről. Mikor kiértem a szobából kiabálásokat hallottam, majd a hangot követve elindultam. A kóroncok házánál kötöttem ki ismét. Ekkor jutottak eszembe a tegnap esti történések, és minden ami csak fel tudott ébreszteni a kómás állapotomból. Lassú csoszogásomat most gyors lépések váltották volna fel, de egy hirtelen lépésnél eszembe jutott, hogy mi baja a lábamnak. Eddig nem is vettem észre, hogy fáj, pedig iszonyatosan sajogott, és valószínüleg sajogott is,csak elterelte a figyelmemet a sok történés.

Így hát lassan sántikálva indultam meg a házikóhoz. Mielőtt az ajtóhoz értem volna, Alby és Gally rontottak ki rajta. Ben két karját szorongatták, és próbálták haladásra készteti, kisebb nagyobb sikerekkel. - Gyerünk már öreg-mondta kicsit ingerülten Gally. Nem szóltam semmit, nem akartam őket zavarni, szóval csak figyeltem, hogy mit csinálnak. A börtön felé cibálták a testet. Alig tudott járni, össze vissza rázkódott. Belökték az egyik üres dutyiba és rá zárták az ajtót. Ekkor odabicegtem melléjük.
-Miért zárjátok be? - kérdeztem értetlenül. Ránéztem a bent gubbasztó Gorgera, aki siránkozott. - Alby, Alby, kérlek nincs semmi bajom, Alby segíts, Alby, elemészt ez az egész, Albyyyyyy.... - szörnyú volt hallgatni, ahogy láttam Albynak is. Összeszorította a szemét, az arca keserű volt, a jobb szeméből könnyek csordultak ki lassan. De Gorge szörnyen festett. Az egész felső tette teljesen fekete volt, az álla tele volt fekete gennyel, a szeme beesett volt, és az is feketévé vált. Borzalmas egy látvány volt. - Mi lesz vele? - kérdeztem rettegve.
-Nem tudjuk... - felelte Gally szomorúan. Alby nem tudott megszólalni. - Hívd össze a többieket Newt. - ennyit mondott ki szipogva. - Rendben. Megfordultam és elmentem elintézni a kérést.
-Hé! Mindenki a nagyteremben, hé! - kiabáltam. - Szóljatok Chucknak is! - nem telt bele sok időbe, nagyjából negyed óra volt mire mindenki bemenet a tanácsterembe. Leültek egy félkörbe, mindenki a maga helyére. Külön az építők, a futárok, a kertészek, a kóroncok és mindenki más is. Az elöljárók kicsit előrébb ültek, de nem sokkal. Mikor Minho belépést a terembe sokan örömmel köszöntötték, de ő nem tudta, hogy hova üljön, végül serpenyő segített neki. Én a félkör előtt ültem, vártam Albyt, hogy megérkezzen. Gally is bent volt már, tehát Alby most egyedül van, mert mindenki itt van Gorgon és Albyn kívül. Olyan 10 perc múlva ő is megérkezett. Odasétállt mellém, majd a többiek felé fordult.
-Gondolom mindenki tudja, hogy mi történt Gorggal. - az embereknek komoly arckifejezése lett erre a pár szóra. - Nem tudjuk, hogy mi lesz vele, de az állapota nem valami biztató. Teljesen fekete a felső teste és valami fekete váladék folyik ki a szájából. A feketeség rajta terjed, tehát ha nem tudunk tenni semmit, és pedig nem tudunk, akkor az egész testét befogja fedni. Az agyát is éri a vírus, mert amióta felébrett mindent össze vissza beszél, a kiútról, az emberekről akik ideküldhettek minket, és még sok másról. Lehet, hogy bele fog halni, vagy teljesen megfog őrülni, ezt nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy mekkora veszélyt jelenthet ránk. Nem tudjuk, hogy hogyan terjed a betegség, de az biztos, hogy ha egy sirató megszúr valakit akkor ilyen sorsa fog jutni. Szerencsénkre csak este jönnek elő, legalábbis a többségük, mint azt látjuk. Még nem tudom, hogy mi lesz Gorge sorsa, ezt kéne eldöntenünk először is.Nos?-tanácstalan arcok mindenhol, senki nem tudott semmit.
-Akkor várunk még, hogy mi lesz vele. - zárta le a témát Alby. - A következő, a futárok. 2en maradtatok. Minho lesz a futárok elöljárója, és nem fogadok el ellentmondást. - halk moraj- nagyszerű, ezzel is megvagyunk. -Valakinek valamilyen kérdése van? - Mi van Newtal? - kérdezte Bill.
-Mármint?
-Ő is futár volt nem? Nem tudna visszamenni?
-Nem, a lába nem alkalmas rá sajnos.
-És mi van az álmaival? - kérdezte valaki más.
-Folytatódik, egyik a másik után, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle-válaszoltam kicsit ingerülten, bár magamnak sem tudtam volt a meg mondani, hogy miért lettem ideges, talán csak maga a téma érint érzékenyen. Nem jött több megjegyzés semmire.
- Akkor befejeztük, mindenki menjen a dolgára, akit meg a börtönök közelébe látok, az ki lesz toloncoltatva. - Mások talán nem tudták, de én igen, hogy Albynak az ilyen megnyilvánulásai, fenyegetés mind üresek voltak, és ő sem gondolta őket komolyan. Mi voltunk a családja, mi jelentettünk neki mindent, és ő is nekünk. Nem lett volna szíve bárkit is a siratók elé vetni. A Gorggal való történtek is nagyon megviselték. Általában határozott, de tegnap óta remeg a hangja, és bizonytalan minden tettében, de valószínüleg ezzel is csak én voltam tisztában, és lehet Chuck is.