Útvesztő- Newt

Newt-6-a Kóroncház

Meg szúrták.... - dermedt rá a rémület az arcára.
-Alby, az mit jelent?-kérdeztem félve.
-Nem tudom, és jelenleg ez a legijesztőbb dolog. Ki tudja mi fog vele történni, hogy mit találtak ki azok a bököttek, akik ideküldtek, de szerintem a legrosszabbra számíthatunk. Minden kitelhet tőlük, ha már egy útvesztő közepére bezártak minket, és ilyen szörnyeket raktak körének... - igaza volt...

Aznap este senki sem aludt. Átjárt mindenkit a félelem és az aggódás. Nem tudhattuk, hogy mi fog vele történni. Az eddigieknél sötétebb és hidegebb éjszaka volt. A felhők egyik résén átszűrődött a holdfény, megvilágítva azzal a kóroncok házát. Ott ültünk körülötte a hideg, nedves fűben, ki messzebb, ki közelebb. Magunk elé meredtünk, és gondolkozunk. Valyon mi lehet vele? Mi lesz vele? Senki sem tudta rá a választ. Én fél-alá járkáltam mindenki között, és egyre gyakrabban nézegettem rá a rozoga házikóra. Onnan vártuk a választ ezernyi kérdésünkre, mindenre, de az csak szótlanul állt ott, a holdfény sápadt világításában.

Egyszer csak szörnyű kiabálásokat hallottunk bentről, mintha valakit kínoznának. Egyre hangosabban lettek, egyre szörnyűbbek. Mindegyik, mint egy villámcsapás, hasított bele az éjszakába. Mindegyiknél összerándultam, libabőrös lettem, de lefagytam, akár csak mindenki más. A hideg szél csípdeste az arcomat, egyre jobban fáztam. Elkezdtem vacogni. Csend lett. Megtudtam mozdítani a lábamat. Lassan az ajtóhoz sétáltam. Csak az választott el attól, ami azokat a hangokat kiatta. Olyan volt, mint Gorgé, de sokkal ridegebb, ilyesztő b, tele félelemmel, haraggal. Reszketve tettem rá a kezemet a kilincsre. Éreztem magamon a többiek tekintetét. Lassan lenyomtam a kilincset, és kitártam az ajtót. Átléptem a küszöböt. Amit ott láttam, bár ne kellett volna soha életemben látnom, de örökre belé égett az a pár perc a fejembe. Gorge ott feküdt az egyik ágyon, körülötte álltak a kóroncok, Alby és Minho. Levolt kötözve, de miért? Lassan elkezdtem feléjük lépked ő, hogy jobban lássam a dolgokat. Minho valószínüleg meghallotta, hogy jövök, mivel hátranézett.
-Newt, gyere - megfog ott és oda húzott az ágy mellé. Gorge le volt kötve teljesen. Alig tudott mozogni. Nem volt rajta ing, így látható volt minden. Az erei befeketedtek, a lyuk, ahol megszúrták kigennyesedett. A szemei elsötétültek, valami fekete nyál csurgott ki a szájából. Gyorsan vette a levegőt, szinte már hörgött. Borzalmas látvány volt. Szenvedett.
-A-a-a-a-lll-b-b-by-dadogta halkan, köhögve.
-Itt vagyok Gorge-felete.
-Ninvs kiút, nem engedik, hogy ki menjünk, nem engedik, ennek sosem lesz vége, soha... Alby... Nincs kiút... És ők csak kintről nevetnek rajtunk-sírta-engedj el Alby, engedj el, ENGEDJ EL! - a végén már ordibálta.
-Nem tehetem...-leszegte a fejét, majd a kóroncokhoz fordult. - itt marad még egy darabig. Egész este figyeljétek, akár mi történik azonnal szóljatok. Gally itt marad még segíteni. Newt, te menj aludni, az hiányzik, hogy még te is lesérülj nekem. Minho menj te is, nehéz napon vagy túl,és még nehezebbek közelednek. Holnap nem mész vissza az útvesztőbe. Reggel tanácskozunk a dolgokról. Majd kilépett a házból és mindenkit elkergetett a szobájába, de tudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek nem jön álom a szemére. Akkor valahogy mind egy emberek voltunk, érezzük egymás jelenlétét. Ott voltunk egymásnak, de féltünk mindentől, a holnaptól, attól hogy mi lesz Gorggal, hogy igaz e az, amit mondott.