ERERI - "A szerelmi bűn"

5.rész "Az érme két oldala"

[Eren szemszöge]

Az iskolába minden olyan szép és csendes volt. Viszont volt egy kis baj. Apa nem tudta nem észrevenni rajtam  Rivaille-san illatát, ami fenyegette a többi embert, ezért elhúzódtak tőlem. Bár én annyira nem éreztem.

- Eren valaki megerőszakolt? Vagy csak találtál valakit? - Tipikusan ideges formában tette fel a kérdéseit az apám. - EREN válaszolj! - Már üvöltötte rám a szavait. -

- Cs-csak tegnap találkoztam vele.. é-és megcsókolt.

- Mégis ki le... EREN! - Üvöltötte el magát apám. Nagyon megijedtem. - Azt ne mond, hogy Mr. Ackerman tette veled..

- D-de miért baj? Azt mondtad lehet szerelmem!

- Igen, de nem egy férfi. Főleg nem anyád főnöke! Normális vagy? Mi van, ha összevesztek és kirúgja anyádat? Nem vagy normális Eren. Suli után együtt megyünk haza és nem érdekel a kifogás!

- De ap.. Erwin! Gyűlöllek! - Ekkor elsírtam magam.

- A te érdekedben teszem ezt Eren. Ezek csak a hormonjaid.

- Ehhez nem ighaz! - Sírtam ki, a szavakat. Mikor megakart ölelni ellöktem, majd kirohantam. Meg sem várva apámat. Kifutottam a suliból a közeli parkba, majd elővettem a telefonom.

SMS beszélgetés:

> Rivaille én nem leszek az iskolánál. Elakarok tünni. Apám megtudta és elakar zárni, de, ha nem lehetek a tied akkor nem is akarok élni.

Szinte egyből jött a válasz.

< Kölyök ne csinálj semmi meggondolatlant! Hol vagy? Érted megyek.

Annyira ledöbbentem hogy könnyeztem. Majd 3 perc után vissza írtam, amikor megláttam.

< Itt vagy kölyök? Figyelj, ha készen állsz rá, akkor aludhatsz nálam is csak ne csinálj semmit magaddal jó?

Rivaille aggódik? *Elkezdtem könnyezni* Ő tényleg szeret.

> Az isi meletti Szent Nap parkban vagyok a déli bejáratnál.

< Rendben várj ott.

Ezután pityeregtem még majd megláttam egy vörös ferrarit. A szemeim elkerekedtek. Rivaille kipattant a vezető ülésről oda jött hozzám, majd szó nélkül letörölte könnyeim, megfogta kezem és az ajtóhoz kísért, amit kinyitott nekem és megvárta míg beszállok. Miután beszáltam becsukta az ajtót majd mellém ült és elindúltunk.

Néma csend volt. Én lefele hajtott fejjel néztem a tiszta és gyönyörű bőrt, majd felnézve a tájat kezdtem el bámulni.

- Jobban vagy? - Rám nézett, amíg piros volt a lámpa és mosolygott. Annyira jó érzés volt, de nem tudtam rá válaszolni, ezért csak vissza mosolyogtam neki egy bólogatással olyan vörös fejjel, hogy az autó elbújhatna mellettem. - Rendben. Elviszlek haza. Az a szerencséd, hogy nincs mára több programom. Meg még valami többet ne merj így megijeszteni. - Rivaille, te tényleg ennyire aggódsz értem?

- Re-rendben. - Teljesen elvörösödtem. Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson. - Hova megyünk? Már nagyon messze mentünk.

- Ide! - Rámutatott Rivaille egy 2-300 emeletes luxus apartmanra. A lélegzetem is elakadt. - A legfelső szint az enyém.

- A-az egész?

- Persze. Miért? Jah tényleg te nem vagy ehhez hozzá szokva cicus, de tudod nemsokára meg kell szoknod.

- Meg.. Megkell?

- Miért nem akarsz velem élni? - Hogy én ve-veled? -

Ekkor minden elsötétült és eltünt. Pedig az elöbb még a parkolóban álltunk, de most hol vagyok?