ERERI - "A szerelmi bűn"

19.rész "Ribanc 12 óránál!"

Március hatodika van és már most reggel tízkor az orvosra várunk, aki megnézi a babánkat. Már nőtt azóta a hasam így kicsit kidudorodik, bár nem annyira. Levi itt ül mellettem és simogatja az arcom. Az orvos belépett és mosolygott, majd odajött hozzánk. Zselével kente be a hasam, majd megnézte a babát. Mi is láttuk a monitoron olyan kis apró volt. Sírva is fakadtam, de nem csak én ő is. Szája elé tette a kezét én meg csak mosolyogtam rá és a kezét fogtam. Nagyon boldogok voltunk. Hisz a gyermekünk növekszik bennem.

- Nagyon szép, de... - Ekkor mind ketten az orvosra kaptuk a fejünket. Miért mondja, hogy de? Ugye... Ugye nincs probléma? Levi is lélegzet visszafolyta nézi az eseményeket. Mind a ketten meg vagyunk ijedve.

- Mi a baj Pixis? - Hallatszik Levi hangjában a félelem. Alig bírja szavait szájára emelni. Hangja akadozott és kicsit berekedt a félelemtől.

- Semmi baj, csak nincs egyedül. Ikrek.

Ekkor Levi még jobban elsírta magát, majd karjaiba zárt. Én vállát sírtam tele örömömben. Annyira meghatódtam.

- Szeretlek Eren és köszönöm. Nagyon, de nagyon köszönöm.

- Én is szeretlek Levi, de ez a te érdemed is. - Mosolyogtam el magam, mire ő megcsókolt. Az orvos kuncogott, majd mondta semmi komplikáció nincs. A tesztek negatívak lettek így minden a legnagyobb rendben van. Mi boldogan mentünk haza. Igaz hétfő volt, de nem kellett iskolába mennem, mert apám elengedett. Már ő is nagyon várja, hogy a kicsiről kapjon információt, de szerintem ujjongani fog, ha megtudja, hogy kettő van. Nem mellesleg összejött Hangival. Fogalmam sincs, hogy, de most boldogok együtt. Hangi mindig úgy csinál, mintha ténylegesen a szüleim lennének, ami jól esik. Igaz nem valami nagy a korkülönbség hármunk között, de tisztára úgy viselkednek, mint egy 20éves kapcsolatot átélt házaspár. Annyira aranyosak néha.

Hangi mindig arról áradozik, hogy az "unokáinak" venni fog mindenféle kis ruhácskát meg cipőcskét meg megtanítja nekik a biológia és kémia rejtelmeit, de Levi ezt nem így gondolja így összekapnak. Olyankor odajön Erwin és egy jót beszélgetünk. Mindig visszaemlékezünk akkorra, amikor először találkoztunk és az első egy-két családi vidám programra.
Sokszor e-miatt elmentünk kirándulni ide meg oda mind a négyen vagyis hatan. Hisz őket sem szabad elfelejteni!

Lassan hazaértünk Levi gyorsan átöltözött, ahogy én is. Nem akartam egyedül maradni így bementem az irodába vele. Mikor épp mentünk fel az egyik titkárnő jött sietősen felénk, majd megállt hírtelen előttünk.

- Jó napot Mr. Ackerman! Szeretném megkérdezni, hogy nincs e kedve eljönni velünk megünnepelni a cég kreatív igazgatójának 25. születésnapját. A Holdfény vendéglőben lenne este 5h-tól. Pénteken.

- Persze, hogy megyek!

- Köszönöm szépen, hogy eljön! További jó munkát Mr. Ackerman!

- Úgy szint!

- Ki ez a kreatív igazgató?

- Farlan. Tudod, aki ott volt az esküvőnkön is.

- Ja ő! Ő nagyon jó fej és nagyon kedves.

- Te is jössz a bulira? Bár nem hiszem, hogy elengedsz egyedül igazam van?

- Aham.

- Na de sietnem kéne, mert még van egy csomó papírmunka.

Bementünk az irodába, majd adott egy kis feladatot Levi, hogy ne unatkozzam. Amíg ő olvasgatta a lapokat, addig én lepecsételtem az aláírtakat, meg rájuk írtam a mai dátumot így neki csak az aláírása kellett arra, amelyiken még nem volt esetleg. Figyeltem neki az időt és szóltam neki, amikor készülődnie kellett. Sokkal hatékonyabban dolgozott így. Mindig tudtam mit kell tennem és nem voltam a keze alatt. Volt, hogy főztem neki egy teát vagy összedobtam neki egy gyors ebédet, ami után még jobban dolgozott. Sőt boldogabbnak is tűnt.