ERERI - "A szerelmi bűn"

17.rész "A szerencse kerekén"

Kinyitottam a szemem és majdnem megvakultam. A szobánkban feküdtem az ágyunkon. Nem tudom mi történt azután, hogy Jean hangját hallottam. Mikor körbenéztem láttam Levit idegesen beszélt valakivel, miközben kiment a szobából. Megláttam az éjjeli szekrényen egy kancsó vizet és egy poharat. Egyből ittam belőle egy pohárral. Mikor letettem a poharat Levi lépett be, aki amint feltekintett és látta, hogy ébren vagyok megkönnyebbült és mosolygott.

- Bántott?

- Nem tudom. Csak valamivel elkábított és utána minden elhomályosodott.

- Értem.. - Sóhajtott egyet leszegezett tekintettel, majd felnézett mosolyogva, odajött hozzám, leült és átkarolta a vállam. - Szeretlek.

- Mi-mit akartak velem csinálni?

- El akartak rabolni váltságdíjért. Pontosabban, azaz egy személy. A neve Dr. Ludwig Alfred. Ott dolgozik, ahol Dr. Dot Pixis. Egyszer meglátott veled és megtudta, hogy szeretlek és azt is tudta, hogy régi látogatója vagyok Dr. Pixisnek, ha egy kis lázam van, egyből hozzá megyek kivizsgálásra. Viszont alapvetően nagyon drága az a részleg. E-miatt tudta, hogy gazdag vagyok meg az újságokban is voltam már egyszer-kétszer és ugye ahol pénz van ott bűnöző is akad, ezért nem akarom, hogy egyedül csatangolj.

- Ezért akart elrabolni? Egy orvos... - El sem hiszem egy orvos akart elrabolni. - De hogy-hogy, hogy itthon vagyok? Nem akartak bent tartani, amíg magamhoz térek?

- Nem volt szükséges, mert ez csak altató volt, amit műtőkben használnak. Nagy dózist nem kaptál így csak ki kellett aludnod. Alig telt el két óra. Szóval nem volt fú de erős. - Mosolygott el Levi, majd a nyakamba csókolt. - Eren akarsz huncutkodni egy picit? Ha fáradt vagy nem muszáj.

- Menjünk fürödni. Kádban még úgy sem csináltam sokszor. - Kacsintottam Levire mikor már előtte voltam és úgy néztem vissza rá. Ő mosolygott egy perverzet, majd óvatosan kergetni kezdett. Mikor elkapott a derekamnál fölemelt szembe magával, majd a csípőjére ültetett. Összekulcsoltam háta mögött a lábam, majd megcsókoltam kis ajkait.

- Szeretlek. - Súgtam neki oda ajkaihoz, mire elpirult halványan. Épp, hogy látszott rajta.

- Én is szeretlek. - Belecsókolt nyakamba, majd megszívta. Közben a fürdőbe értünk. Becsukta az ajtót engem meg lerakott a mosógépre. - Alig várom, hogy elkezdjen nőni a hasad. Már ma éppen 14napos vagy. - Mosolygott rám, majd egy puszit adva az arcomra és hasamra levette rólam a ruháimat. El sem hiszem, hogy ennyire pontosan számolja a napokat.

- Levi..

- Igen? Mi a baj cicusom? - Mondta kicsit cukibb hangon mosolyogva kicsit már-már gügyögősen.

- Annyira boldog vagyok, hogy így feldob téged, hogy terhes vagyok és, hogy még a napokat is számolod. - Éreztem, hogy forró lesz a fejem. Biztos tűz piros lettem. Ő csak mosolygott, majd elkezdte puszilgatni a hasam. - Levhi-hiii nehehe eh-hez csih-hikizz!

- Bocsánat picurkám. - Pff.. picurka? És ezt pont te mondod manó? Annyira szeretlek! Te kis perverz manócska. Húsvétra téged kérlek a nyuszitól csokival leöntve. Tényleg! Vajon Levi belemenne? Hm...

- Manó. Nem akarsz húsvétkor véletlenül csokis lenni mesztelenűl egy csokornyakkendővel a nyakadban nyuszi fülekkel? - Jáj el sem hiszem, hogy megkérdeztem. Basszus teljesen lesokkoltam. Most meg nagyon perverzen mosolyog. Asszem a fantáziája neki se egy szűz álom. Most meg kuncog. Jaj, érzem, hogy hülyeség volt megkérdezni. - Tudod mit. Inkább nem szóltam.

- De akkor te felhúzol nekem egy nyuszis szobalány ruhát és kvittek vagyunk. - Tudtam! Tudtam, hogy valami perverz dolog jut eszébe! - És te fogsz leönteni a csokival! - Milyen kis kaján perverz mosolya van!