ERERI - "A szerelmi bűn"

15.rész "Mi folyik itt?"

Mikor felébredtem az ágyunkban voltam. Talán álom volt? Levi épp bejött az ajtón kezében reggelivel.

- Jó reggelt hétalvó! Tegnap reggel 10h-tól egészen mostanáig aludtál. Már azt hittem nem is kelsz fel. - Ledöbbenten hallgattam, hogy mennyit aludtam. Majd a mondat végén elmosolyodtam.

- Akkor miért hoztál reggelit? - Mondtam kicsit gúnyos hangnemben.

- Mert nem maradhatsz minden nap itthon. Valamikor iskolába is kell menned. Másrészt a babánkra is figyelned kell. Tegnap meg nem ettél szinte semmit. - Mondta lágyan fafejjel. Szóval elég komolynak akar tűnni. Belerakta az ölembe a tálcát én meg elkezdtem enni a zabkását egy kis gyümölccsel a tetején.

- Finom lett. - Mondtam, majd még egy falatot a számba vettem. Levi közben összekészítette a cuccaimat és lerakta elém a ruháimat. Kaja után elvitte a tálcát én meg elmentem letusolni. A fürdőből ruhába jöttem ki, ami egy fekete farmert és egy fekete-fehér csíkos pólót jelentett. Hozzá egy zöld kardigánt vettem fel és felhúztam egy pár zöld zoknit.

- Csini vagy édesem. Olyan aranyos ruháid vannak.

- Köszi. Mellesleg szerinted mennyire fog apám megint ordítozni, ha megint nem iskolás szettbe megyek? Bár tegnap sem abba voltam.

- Őszintén? Csak próbáljon meg hozzád érni és halál fia. Az én kis istennőmet senki se bántsa. - Mondta Levi miközben a tarkómba fúrta orrát. Csókokkal hintette be, majd még meg is szívta.

Miután befejezte a jelölgetést megfogta a táskám, másik kezével az enyémet, majd elindultunk a kocsihoz. Mikor a sulihoz értünk nyomtam ajkaira egy csókot, majd elváltunk. A folyosón mindenki megbámult. Még a diáktanács elnöke is leszólt, hogy miért vagyok utcai ruhába. Jelentette az egyik tanárnak is, aki azonnal bevitt Erwinhez.

- Eren te mégis mit képzelsz? Ez egy iskola! Hogy nézel te ki?! - Erwin bácsi kiakadt. És kurva vicces, ahogy törött orral próbál beszélni. Alig bírtam magammal még egy mosoly is felszökött az arcomra. - Ó szóval annyira vicces, hogy betörtétek az orromat. Bárcsak meg sem születtél volna! - Ordította a végét Erwin. Ami valamiért szarul esett. Kicsit tényleg úgy éreztem, hogy ő az apám így tőrdöfés volt ez számomra. Összecsuklott a lábam és csak előre meredtem tág szemekkel és elsírtam magam. Eszembe jutott az a nap, amikor apu elment. Mosolygott majd minden egy pillanat alatt eltűnt. Apám rám nézett és boldog volt, de nem az útra nézett, ami következtében a kanyarodáskor belénk hajtott egy kamion. Apa miattam halt meg. Anyám engem okolt és ő is azt mondta. "Bár csak meg sem születtél volna Eren! Miért, miért élted túl? Rég a sírban lenne a helyed és az apád még mindig élne, de te. Te megölted! - en.. eren! - Apa te vagy az? Te még nem haltál meg ugye? Még itt vagy és vigyázol ránk. - Eren! EREN!.. EREN!.. Eren térj magadhoz! Az istenit Eren! - Hirtelen magamhoz tértem és Erwin nyakába ugrotta, aki mellettem térdelt. Meglepődött, majd keservesen elsírtam magam. Nem lökött el, sőt jó szorosan magához ölelt. - Sajnálom. - Súgta fülembe, majd megfogta a telefonomat és a kezembe adta. - Írd be a kódot felhívom Rivaillet.

Lassan sírva feloldottam, majd Erwin felhívta rajta Levit, hogy jöjjön az iskolába. Bevallotta neki, hogy leordított és, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna. Elmondta neki, hogy keservesen sírok, bár hallotta is, mert eléggé ordított egyet Erwinnel. Mire Levi ideért még mindig sírtam, de már nem annyira. Erwin nagyon aggódott értem.

- Itt hva..gyhok! - Törtbe vörös és lihegő fejjel Levi. Látta, hogy Erwin karjaiba vagyok, aki nagyon megbánta tettét és aggódóan nézett Levire. Levi azonnal hozzám jött és át vett Erwin karjaiból. - Eren nyugalom itt vagyok. Semmi baj. Erwin egy idióta ne foglalkozz vele. Gyere, igyál egy picit. - Nyomta óvatosan a számhoz a dobozos szívószálas gyümölcslét, ami megnyugtatott ivás közben. A kedvenc répás-almás ízű rostosom volt. Közben magához ölelt a fejem egyik vállán volt a lábaim a kanapén az ő jobb oldalán voltak. Úgy ültem ott, mintha csak egy csecsemőt tartana. Szorítottam és bújtam immár nyugodtan. - Most, hogy lenyugodott Eren elmondanád mi a FASZNAK KELLETT MEGSIRATNOD ENNYIRE? NEM VOLT ELÉG AZ ORROD? AZ ÉLETED SEM KELL? - Fülemet befogva üvöltötte Levi teljes erejéből mély férfias hangon. Feromonjaitól a vér is megállt Erwinben. A földre esett és hátrált a falig. Pedig Levi csak nézte miközben egyhelyben ült. Erwin falfehér lett, majd kinyitotta a száját és elkezdett beszélni.

- Én sajnálom. Rájöttem, hogy elbasztam jó?! Nekem ez az egész új. Te nem értheted milyen az, ha 25 évesen egyik napról a másikra lesz egy 16 éves kölyköd. Akit 2-3 év után sem ismersz. Szar ember vagyok, tudom, de ez van! Megpróbálok megváltozni. Nem akarom Erent még egyszer így sírni látni. Amit tettem hallatlan... - Szemeit kinyitotta és Levi dühös tekintetébe nézett. Felállt és idejött hozzánk. Térdre esett és Levi szemeibe nézve folytatta. - Megértem, hogy dühös vagy, de kérlek, nézd el nekem. Amióta együtt vagytok nincs mellettem senki. Carla velem üvöltözik, hogy biztos miattam lett olyan Eren amilyen. Miattam rúgták is és a többi. Tényleg.. sajnálom.. - Halkult el miközben fejét lehajtotta. Levi ekkor megenyhült tekintettel hallgatta. - .. én csak vissza akartam kapni azt a szép és gyengéd nőt, akit megismertem három éve.. csak azt akartam, hogy ne essen szét a család, de még ihs.. - Sírta el magát Erwin.. Teljesen összetört és fáradtnak látszott. Fejére tettem kezem. Levi és Erwin is tágra nyílt szemekkel nézett felém. Levi észbe kapott és bólintott Erwinnek, aki megkönnyebbülten mosolygott egyet. - Sajnálom még egyszer Eren. Bocsáss meg...

- Apa. - Mondtam halkan és átkaroltam a nyakát, amitől elsírta magát. Nagyon jól eshetett neki az apa szó.

- Tuhdod éh-éhn máhr rég óth-ótha akartam gyehreket any-anyukádtól, d-deh ő soh-sohasem akart tőh-tőhlem. Azt mondta elég vagy neki te, hogy gondot okozz én ezt nem értettem, hisz te egy nagyon rendes srác vagy. Aztán volt ez a dolog, ami most is zavar egy kicsit, de ha te boldog vagy ki vagyok, hogy eldöntsem mi a jó és a rossz nem igaz? - Erwin nagyon kedves és jó férfi tud lenni. Ez viszont meglepett, hogy gyereket akart. Amit viszont anya mondott... Csak gond vagyok?

- Nagyon csöndes vagy Eren. Nehogy valami hülyeségen járjon az agyad! - Levi te gondolatolvasó vagy? Bár ez nem hülyeség. Nekem fontos volt anyukám szava. És még mindig fáj! De itt vagy nekem te és most már Erwin is és ott van Mikasa meg Armin is. Ti mind itt vagytok nekem. Így húztam a szám mosolyra, majd lehunyva a szemem Levi mellkasába nyomtam felem. Két kezembe az a kisüveges gyümölcs lé. A lábaim még mindíg a kanapén.

Levi megfogott és felemelt és kilépett az ajtón, majd az osztályom felé vette az irányt, de mit akar? Ugye NEM BEVINNI?! Akadtam ki mikor láttam, hogy nyílik az ajtó. Épp második óra lehetett. Biosz Hange tanárnővel.

- És így az em... LEVIIIIII!!! - Ordított fel a tanárnő. HONNAN TUDJA LEVI NEVÉT?! EZEK ISMERIK EGYMÁST? - Ezer meg egy éve nem láttalak jesszüs de cukik vagytok JIHIIII!!! Mit keresel itt?! Jöttél meglátogatni?

- Asszem rossz terem és nem tudom miről beszélsz nem ismerlek. - Mondta pókerarcal mire a tanárnő vihorászva ugrált Levi felé, aki ideges szemekkel nézte Hanget. Persze engem nem engedt volna el.

- Na deee LEvviiiii!

- Lejáratod magad a köjkök előtt. Viselkedj már felnőttként!

- Én az vagyok, csak boldoooogg!!! Hisz itt a "had-nagy" hihi! - Ha-hadnagy?! Mi?! Miről beszéltek? Valaki mondja el már itt mi folyik!