ERERI - "A szerelmi bűn"

20.rész "A lélek ereje"

Mikor felkeltem egy hófehér helyen voltam. Mindenhol fehér lombú fák a fű is hófehér. Mellettem meg apám jelent meg kicsit mérgesen és rázta a fejét.

- Eren, olyan szép nagyra nőttél és még picinyeid is vannak. Én várni fogok rád, de most még nem lehetsz itt. Küzdj, vagy soha nem fogom látni az unokáimat játszani. - Nevetett fel az öregem. Az igazi édesapám. Olyan rég láttam. Szóval ez lenne a mennyország? Olyan szép hely, de igaza van, én még nem maradhatok itt.

- És, hogy menjek vissza?

- Csak nyissad ki a szemeidet Eren. Ne félj, vigyázok most már rád. Látom, egyedül nem boldogulsz, de majd segítek. Nem hagyhatom, hogy így halj meg! Ne kérdezz, csak nyissad ki a szemed. Eren kelj fel!

Hirtelen még fényesebb lett minden. Éreztem bal karomon egy nedves, meleg arcot, aki sír, de keservesen. Kellett egy kis idő mire elkezdtem látni és érteni kezdtem a hangok jelentését. Levi volt ott. Ott sírt és hozzám beszélt.

- Eren kérlek, kelj fel! Kérlek, ne hagyj itt! Tudom, hogy élsz, azt akarom, hogy újra felébredj, ha akkor melletted vagyok, ez nem történik meg! - Levi ez nem a te hibád ne sírj, kérlek, már fent vagyok és hallak. - Annyira, de annyira sajnálom!

- Le-hvi. - Halk hangom alig hallatszott. Ám ő rekedt és halk hangom meghallotta. Hirtelen felém nézett és még jobban elsírta magát, de már boldogan mosolygott is. Sírásától a mosolygós arca eltorzult, de tudtam örül én csak mosolyogtam, sajnos gyenge voltam még a karomat is megmozdítani. A szívem mellett nagyon fájt és a hasam is. A hasam! A babák jól vannak? Mond, hogy... Tekintetemet hasamra vittem és könnyezni kezdtem Levi ezt látva egyből a hasamra tette a kezét.

- Nem érte őket sérülés és még mindig élnek. Ne félj! Isteni csoda folytán csak némi magzatvizet vesztettél, de nem sokat és az meg újratermelődik. A penge pont a két kis picúr közé mehetett, de kutya bajuk. - Erős próbált lenni és már nem sírt. Én meg megnyugodtam. A kezén lévő egyik ujjára szorítottam egy kicsit, amennyire tudtam és engedte erőm. Ő elmosolyodva fürkészte szemeim. Közben megnyomott egy gombot és Dr.Pixis szaladt be a szobámba, aki sóhajtott egy nagyot, mintha megkönnyebbült volna, majd mosolyogva ellenőrizte minden rendben van e velem. Miután kiment Levi még velem volt, majd mikor aludni akartam, ő a szobában lévő kanapéra feküdt és ott aludt velem egész éjjel. Mellettem.

[Levi szemszöge]
/Előző nap este - Eren telefonálása után/

Láttam, hogy Eren hív pedig megmondtam neki ma nem érek rá, de mivel még volt öt percem tárgyalásig, ezért felvettem gyorsan a telefont. Mikor bele akartam szólni csak annyit hallottam, hogy Eren sikít és aztán meghallottam Maria hangját. Tudtam, hogy ilyenkor nem lehet messze az iskolától így azonnal letettem és hívtam Arminékat, akik arra fele laknak, amerre el szokott sétálni Eren, ha jön hazafele.

> Hallo?

< Armin nagy baj van Erent megtámadták a ti utcátok fele amerre szokott menni. Ma nem bírtam elmenni érte és az a hülye elindult egyedül! Egy őrült nő támadt rá azonnal siessetek és is sietek!

> Azonnal megyünk! JEAN GYERE GYORSAN EREN BAJBAN VAN! Na, szia!

Egyből amint kiértem az épületből szinte kitéptem az autóm ajtaját és amilyen gyorsan tudtam száguldoztam át a városon a cél előtt meglátott egy rendőrautó és üldözni kezdett, ami pont kapóra jött. Mire odaértem Jean és Armin tiszta vágásnyomokkal ültek Eren teste mellett, amiből folyt a vér. A hasán a szívénél és még fojtogatás nyomai is voltak rajta. Azt hittem ott ájulok el, amint meglátta a rendőr tudta miért száguldoztam és azonnal kért erősítést és mentőt. Kiderült, hogy a mentő már úton volt hála Arminéknak és gyorsan ideért. Jean a sebekből kiáramló vért próbálta meg tiszta ruhával lefogni, hogy ne vérezzen el. A nő teljesen ki volt ütve mikor a rendőrök elvitték én csak ott bőgtem és nem tudtam mit tegyek.