ERERI - "A szerelmi bűn"

9.rész "Bűnbocsánat"

[Eren szemszöge]

Mikor felkeltem Levi már nem volt a szobában. Felültem, majd a telefonomat vettem le a szekrényről. 17%-on volt, így felraktam töltőre, mert kiderült Levinek is ugyan olyan márkáju a telefonja így a töltője jó volt az enyémbe. Ennek örült a fejem, de a telefon üzeneteknek, már kevésbé örültem. Ráadásul elkezdett rezegni a kezemben "ANYA" felirattal. Nem akartam felvenni, de megtettem, mert rájöttem hiányzik. Bár sejtettem, hogy csak azért hív, hogy váljak el Levitől, aminek a gondolatára elsírtam magam.

> Ha-halo?

< Eren. Szia... Azt hittem már soha nem fogod felvenni.

> Bocshi csahak.. - Elcsuklott a hangom, ahogy eszembe jutott anya arca. Fájt. Mintha kést szúrt volna a szívembe.

< Kicsim én annyira sajnálom... Rivaillenak igaza volt. Szörnyű vagyok, hogy egy ilyen miatt löklek el magamtól. Sőt, hogy egyáltalán ellöktelek. Annyira sajnálom. Kérlek Eren gyere vissza még, ha a cuccaidért is és kérlek ne sírj. - Anya szeret. Még mindíg. Annyira boldog vagyok.

< Eren, kicsim itt vagy?

> Ihhigehn ahnya, na-nahgyon szehretlehk.

< Én is szeretlek kicsim. Viszont most mennem kell, mert fő az ebéd. Szia kicsim!

> Szihja anya.

Rivaille belépett a szobába és látta, hogy megint sírok. A kezembe a telefonnal. A hívást már befejeztük így a telefon csak úgy ott volt az ölembe tett kezemben.

- Eren te. Jól vagy? Már megint az a büdös kurva baszogat? - Levi nagyon ideges. Látszik, hogy félt. Nem akarok neki gondot okozni jobb, ha elmondom neki is.

- Ahnyha hívott. Éhhés ahzt mohndta, hohogy szehret é-hés nyughottan visszha mehetek. - Épp, hogy befejeztem elsírtam magam, de Levi vette az adást és jó erősen a karjaiba zárt.

- Nyugi Eren. Ez jó hír. Akkor ma is megpróbáljuk újra? - Csak bólogattam, de Levinek ez pont elég volt. A karjába vett és bevitt a fürdőbe, majd ő is megcsupaszította magát.

- Levi szeretlek. - Megöleltem Levit, aki átkarolta a derekam.

- Én is szeretlek Eren. Örökké szeretni foglak míg világ a világ, és, ha meg is szűnne ott leszek egész végig melletted. - Ez a kijelentése annyira boldoggá tett, hogy csak sírtam a vállán percekig, majd hirtelen felemelt és a kádba rakott ő meg beült mögém. - Nyugi..

Ahogy ezt a szót kimondta megcsókolta a nyakamat hátul. Én meg elkezdtem cirógatni a combjait, mivel azok között ültem. Ő erre átkarolta a mellkasom és mégjobban rám cuppant. Amire sóhajokat adtam ki magamból.

- Látom tetszik. - Úgy morogta ezeket a szavakat a nyakamba, mire magam mögé nyúltam és a férfiasságát elkaptam. Egyből nyögött egy jó ízüt. - Te Eren. Mennyire bírod a fájdalmat?

- Nehm szeretehm.

- Akkor fogd meg a kád szélét és hajolj előre, hogy kitágítsalak. - Egyből teljesítettem a parancsát. Hirtelen árasztott el az a jó érzés.

Levi folyamatosan csókolgatta a nyakam, közben tágítgatott és megéreztem Levi kissebb barátját, ahogy böködte a combom. Jó érző nyögéseimmel volt tele a fürdő. Miután Levi befejezte a tágítást a rózsámhoz helyezte férfiasságát, majd óvatosan, lassan belémhatolt. A gyönyör elárasztott, majd puha párnáit éreztem meg a bőrömön. Rengeteg kiszívást hagyott rajtam. Egyre gyorsabban és gyorsabban mongozz. Annyira a gyönyörben úsztam, hogy már felse tűnt, hogy Levi nyalogat és csókolgat.

Egszercsak Levi megfogta a férfiasságom és elkezdte mozgatni, ami miatt már az orgazmus felé közeledtem. Majd ívbefeszült a hátam Levi belémlökött még egy utolsót és egyszerre kaptuk meg a gyönyör orgazmusát. Ezután Levi kicsúszott belőlem és hátra feküdt közbe magával rántva. Kicsit rendeztük a légzésünket majd gyors lemostuk magunkat és vissza mentünk a hálóba, ahol felöltöztünk.

Végre a saját ruháimba. Miután ettünk egyet újra elindúltunk anyáékhoz. Nagyon idegeskedtem, de Levi a kezét megint az ölembe rakta. Így elnyomva az idegességem. Leparkolt a ház előtt, majd megfogva a kezemet bekppogott.

* Ajtó nyitódás*

- Eren, Rivaille. Gyertek be. - Apán még látszik a düh, de mintha megbánta volna tettét.

- Eren kicsim! - Anya amint befejezte a mondatot már a nyakamba csimpaszkodott és örömkönnyeket hullatott. Levi csak rázta a fejét és sóhajtott egyet. - Össze szedtem a holmijaidat kicsim. Tudom, hogy eljött az idő, hogy kirepülj. Bármi baj van csak szólj és még egyszer sajnálom.

Könnyek szöktek a szemembe. Anya is mellettem áll. Anya is segít. Olyan jó érzés töltött el.

- Kértek valamit inni? - Kérdezte apa miközben megölelt, ami szintén jól esett.

- Én Erent kérem. - Mondta Levi szemrebbenés nélkül mira a szüleim kuncogtak egyet én meg tiszta pír lettem. - Meg egy pohár vizet, ha lehet. Nem tudni elég nedves e a főfogás. - Levi perverz pillantást nyomott rám apám vállba boxolta avval a szándékkal, hogy ez kicsit sok volt. Levi vette és már bólogatott is. - Bocsánat ez kicsit sok volt. - Én meg egy vörös festéket megszégyenítő piros burokba zártam magam. - Mellesleg Carla még nem vagy kirúgva és sajnálom. Kicsit sok volt, amit mondtam és tettem.

- Ugyan. Az én hibám és teljesen igazad is volt ez ügyben.

Még kicsit anyáéknál voltunk és a nap végére megszerette apám is Levit. Kiderült, hogy mindketten a Felderítő egység nevű egyetemi kis harcművészeti csapatban voltak. Csak más csoportba beosztva. Nagyon jó ízüeket nevettek én anyával beszéltem meg a gyerekneveléshez és a terhesség idejéhez tartozó dolgokat.

Leszállt már az este így Januárban. Pedig még csak este 5óra volt. Mivel nekem holnap suli Levinek meg még átkell néznie pár dolgot hazamentünk immár a cuccaimmal. Boldog voltam. Nagyon boldog és soha nem akarom, hogy vége legyen.