ERERI - "A szerelmi bűn"

11.rész "Nekem ez az első.."

Már egy hét eltelt azóta, amikor utoljára összevesztünk, bár az is az én hibámból. Az a nap után egyszer sem. Imádom Levit és akárhányszor elmondhatom még, akkor is a kedvencem lesz. Ma január 15.-e van szombat. Itt henyélek a kanapén és nem akarok segíteni Levi macinak segíteni. LUSTI NAP!

- Eren emeld fel azt a nagyméretű formás kis hátsódat és álj neki az ablakoknak, mert, ha nem én állítalak neki, de azt nem köszönöd meg! - Tiszta dühösen mondta ezt nekem. Hallatszik a hangjában, hogy ölni tudna, ha nem én lennék itt, de most szerintem húzni kéne kicsit az agyát olyan vicces lenne.

- Na de Leviii! Én a kis terhes kiscicád vagyok és fáradt és nyűgös és nem akaroookk! Aludnii akaroook! - Egy kis színészkedés. Mi lenne e nélkül, nem is tudom.

- Jól van te akartad, de, ha fájni fog nem érdekel. - Épp, hogy befejezte a mondatot ráugrott a kanapéra és erőszakkal leráncigálta rólam az összes ruhát. Nagyon megijedtem. Egyből lepattantam a kanapéról és elkezdtem menekülni a fűrdő fele. 

Annyira megijedtem, hogy elsírtam magam majd bezártam a fűrdő ajtaját és legömböjödtem a szekrény mellé. És azok a szavak jöttek elő újra a fejembe, amit az imént mondott "ha fájni fog nem érdekel", hogy mondhat ilyet? Hallottam, hogy az ajtó kinyílik, ekkor jöttem rá, hogy nem zártam be rendesen és felkészültem a legroszabbra. Jobban össze gömböjödtem és remegni kezdtem.

- Eren! Jól vagy? Annyira sajnálom... Túl dúrva voltam é-én nem akartam, hogy bajod essen csak szórakoztam. Nem gondoltam komolyan!

- Tényleg? Nem? Hát kössz széphen nahgyohn jól eshett! Szeh-szehrinted mennyih-hire ijedhtem megh? Mih?

- Eren.. Én sajnálom. - Ekkor éreztem, hogy megfog és magához húz, így ölelt meg. Én vissza öleltem jó szorosan, majd övatosan lefektetett a fürdőben lévő szőnyegre és csókolgatni kezdett, hogy lenyugodjak.

Miután jobban voltam megfogott és bevitt a hálóba letépte magáról vagyis levette magáról a ruhakát és befeküdt mellém jó gyorsan.

- Levi?

- Azt mondtad aludni akarsz nem?

- D-de, de miért ilyen hirtelen? Az elöbb mé.. 

- Nem akarom, hogy miattam érezd magad rosszúl. Elbasztam és legyen ez a büntetésem. Sőt ez sem igazi büntetés, mert veled vagyok és te fontosabb vagy, mint néhány kosz! Inkább legyen mocskos a ház, de a te arcod ragyogjon az örömtől. - Amikor ezt kimondta azt hittem megint elsírom magam, ezért gyors a mellkasába fúrtam a fejem. 

Nála ezek a mondatok többet érnek, mint bármi a világon. Levi a szeretteivel nagyon gyengéd, szeretetteljes, odaadó és kedves. Alapvetően egy furcsasága a felfoghatatlan takarítás mániája, de amióta itt vagyok elkezdte hanyagolni. Persze most kirobbant, de elmondta nem direkt volt. És ha jobban szeret engem, mint a takarítást az azt jelenti, hogy nálam jobban semmit sem szeret.

- De Levi, azért miattam nem kell abba hagyni gyors felöltözöm és segítek. Nem akarok a terhedre lenni evvel is. Én csak..én.. - Nem tudtam befejezni, mert nem tudtam mit mondjak, de Levi megértette.

- Majd ráérünk. Most lustuljunk még. - Mondta mosolyogva majd a hasamat kezdte el simogatni.

- Miért simized mindíg a pocim? Még nem nőtt meg.

- De attól még ő ott van, csak nagyon, de nagyon kicsi. Őneki is ugyan úgy kell a törődés, ezért ma estétől olyan ételeket ehetsz csak, amik baba-mama barátak. Tele vitaminnal meg hasonlókkal.

- Oh. Igazad van erre nem is gondoltam. Olyan jó érzés amikor ezt csinálod.

- Nagyon elpirultál. - Kuncogott egyet, majd megcsókolt. - Szeretlek Eren.