Az Örökösök ( Loki ff. )

25.Jóslat

- Furcsa öcsémként és egyben az udvarlódként is kezelnem őt. Rendkívül zavarba ejtő ez nekem.

- Ő nem az udvarlóm - ráztam a fejemet védekezve mire Thor egy "ezt te sem gondolod komolyan" pillantást vetett rám. Felsóhajtottam és gondterhelten megdörzsöltem az arcomat.

- Na menj, inkább készülődj! Ma végre újra visszaáll a rend Asgardba. - hagyott ott a folyosón.

~~~

Nem sokkal később. A Bifrost arany padlóján várt rám Thor, Loki és Heimdall. Így, hogy már nincs Hela, nincs veszély és nem kellett többé Apánk, azaz Loki Jogarát használnunk, visszatérhettünk a jól bevált módszerhez a Bifrosthoz. Heimdallra mosolyogtam, aki büszkén nyitotta meg nekünk az átjárót. Loki a karját nyújtotta én pedig belé kapaszkodtam. Thor apró pillantásokkal nézett ránk, mintha csak attól tartana, hogy Lokival mindjárt egymásnak esünk. Hogy némiképp megnyugtassam ő belé és belé karoltam így léptünk át a Bifrost kapuján. 

Ismerős talajra érkeztünk. A vörös mindent ellepett. A fákat, a lakóépületeket, az embereket. Emelivel találtuk magunkat szembe. Furcsa és hirtelen mosoly terült el az arcán, ahogy meglátott minket. 

- Hát sikerrel jártatok - szólt boldog mély hangja. 

- És késtünk? - vigyorodott el Loki, a szokásoknak híven. 

- A Népetek már nagyon türelmetlen, mióta a Látótok elment a segítségetekre. - indult el egy hatalmas épület felé. 

- A Látónk? Mármint Heimdall? - kérdezte Thor nyugodtan, Emeli csak méltóságteljesen tovább sétált egy halvány bólintás kíséretében.

- Ahhoz képest, hogy mindent lát. Nem sokat beszél. - suttogta nekem Loki, mire rosszallóan ránéztem.

- Anyánk mérges tekintetét örökölted, mondtam már? - ráncolta a szemöldökét, mire felnevettem. 

Emeli után sétálva elértünk a hatalmas épülethez. Emeli megállt és az ajtó felé intett. 

Ahogyan beléptünk egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat, tele ebédlő asztalokkal és ajtókkal. Az emberek hatalmas zajjal voltak, de az érkezésünkre mindenki abba hagyta, amit csinált és csendben maradtak. A következő pillanatban az emberek szinte egyszerre kiáltottak fel örömükben és a valaha volt legmélyebb meghajlással köszöntöttek minket. Egy Nemes sétált elénk.

- Felségek - hajolt meg megint előttünk - Kezdtünk félni, hogy nem térnek vissza. 

- Sosem hagynánk titeket cserben - nézett Thor csillogó szemekkel végig a termen. 

- Ezek szerint vége? Hazamehetünk? -kérdezte a Nemes . Thor megköszörülte a torkát és hangosabban kezdett beszélni.

- Hela a kitagadott nővérünk halott! Kemény, ravasz és hosszú küzdelem árán, de le tudtuk győzni. Ugyan voltak mély pontok, például amikor azt hittem elvesztem az Öcsémet - nézett Lokira, Loki pedig rá - De három testvér együttes erejét még egy első szülött sem képes legyőzni. Az egymás és persze Asgard iránt érzett szeretetünk és tiszteletünk vezetett minket győzelemre. Nagyon büszke vagyok a Húgomra hiszen, ő nélküle Hela soha de soha nem gyengült volna le annyira, hogy véget vethessünk a csatának. Asgard mától új időszámításba kezd. Ma végre mind a saját ágyatokba alhattok. 

A Nép tapsolni kezdett és félreállva beszélgettünk, amíg ők elkészültek az induláshoz. Emeli furcsa mód mosolyogva lépett hozzánk. 

- Örülök, hogy segítségetekre lehettünk a borús órákban. Szeretnék sok sikert kívánni az elkövetkezendő időkhöz - szorította meg a kezem bátorítóan, de abban a pillanatban az egész teste remegni kezdett, a szeme pedig becsukódott. Mély felismerhetetlenül, remegő hangon szólalt meg.