Az Örökösök ( Loki ff. )

33.Asgard Java

- Éljen soká a Királynő - harsogták a terem hatalmas terébe.

Hálásan néztem Ivolát, aki kipirult arccal tapsolt. Thor zökkentett ki. A zöld rózsát a mellem feletti ruha hajtásra erősítette. Pontosan a szívem fölé. A rózsa Lokié lett volna. Helyette most én viselem. Muszáj volt megtalálnom a hangomat, mert nem ez volt minden, amit ma be akartunk jelenteni. 

~~~

- E gyönyörű felkonferálás után nem szeretném elrontani a hangulatot. Hálás vagyok a szavakért mellyel fogadtatok, hálás vagyok, amiért itt vagytok. Hálás vagyok Thornak - néztem felé - Hálás vagyok, mert egy éjszakára elűzitek a bánatot a lelkemről. Bánatos vagyok, mert néhány nagy becsben tartott, hűséges ember olyan döntést hozott, amellyel elvették tőlem a Bátyámat, a Szerelmemet - mondtam ki bizonytalanul, az emberek felháborodva csóváltak a fejüket, de tudtam nem nekem szól, hanem a Nemeseknek - De a kötelesség nem várhat és pláne nem kerülhet el. Megtiszteltetés lesz Apám helyére ülnöm. De mielőtt ez megtörténik el kell varrnom néhány szálat, amibe belekezdtem. Befejezem a tanulmányaimat Midgardon, addig Thor végzi el, amit utána nekem kell. Thor ül a trónon és ő ad tanácsot, hoz döntést és védi meg Asgardot és a Kilenc Birodalmat. A nevemben beszél majd, Atyánk nevében beszél majd. Miután befejeztem, amit elkezdtem nyugodt lélekkel jövök ide vissza és ülök a trónra. A megkoronázásom pont egy év múlva, a következő Virágzási Bálon kap helyet. Ez után pedig új időszámítás kezdődik. Kik megbánják bűneiket és jóvá teszik azt, megkapják a kegyelmem. - Ivolára néztem, aki könnyes szemmel meredt rám, arca színtiszta szeretetet sugárzott - Kik pedig ellenem vagy akaratom, netalántán döntésem ellenszegülnek, kiesnek a Királyi kegyből -próbáltam megkeresni a szememmel annyi Nemest, amennyit csak tudtam. Tanácstalanul és ijedten néztek rám. Aggódtak. Aggódhatnak is. - Többet fogok az apróbb dolgokkal foglalkozni és többet tekintek majd a többi birodalom felé is. Minden erőmmel Asgard javát nézem majd. Szeretném befejezni, amit Apám oly sok évvel ezelőtt elkezdett és remélem támogatást kapok ehhez tőletek. Most pedig, együnk, igyunk és táncoljunk a megújulás fényében. Kellemes Virágzási Bált mindenkinek. 

Mihelyst befejeztem a mondandóm Thor felém lépett, gyengéden megfogta a kezemet, megcsókolta majd a táncparkettre vezetett. A zenészek kézbe vették a hangszert, mi pedig táncolni kezdtünk csak úgy, mint körülöttünk az emberek. 

- Láttad az arcukat? - suttogtam önelégülten. 

- Zab szem sem vért a csúnyábbik felükbe. - mosolyodott el Thor, mire halkan felkuncogtam. 

- Régen láttam tőled őszinte mosolyt. 

- Régen volt rá okom - szomorodtam el, ahogy eszembe jutott, hogy a beszédünk sikere sem hozza vissza Lokit. Egyelőre. 

Teljes mértékben a fejembe vettem, hogy ha megkoronáznak és elküldöm a Nemesek felét, elérem, hogy Loki visszajöjjön hozzám. Persze lelkem egyik fele tudta, hogy Loki saját döntéséből ment el és túl makacs ahhoz, hogy visszajöjjön. Ennek ellenére muszáj volt hinnem, hogy visszajön. Máshogy teljesen belerokkantam volna a hiányába. 

Miután Thorral kikeringőztünk a táncparkettről, a svédasztal felé vettük az irányt. 

- Oké, versenyezzünk - nézett rám gyermeki csillogással a szemében. 

- Ne. Ehhez már felnőttünk. - mosolyodtam el.

Régen a bálokon, rendezvényeken Loki, Thor és én mindig versenyeztünk ki bír megenni több sütit. Természetesen szinte kivétel nélkül Thor nyert és én vesztettem. 

- Csak azért nem szereted ezt a játékot, mert mindig vesztettél - vonta meg a vállát és egy barackos sütit dobott a szájába. 

- Lány vagyok. Hogyan is nyerhetnék ellened! - tettettem felháborodást.