Az Örökösök ( Loki ff. )

41.Kislány

- És akkor kapok majd szép ruhákat? Pörgőseket? - kuncogott.

- Amennyit csak szeretnél. Mit szólsz ha az udvarhölgyeimnek is csinálunk koszorút? - tettem a kész virág koronát a fejemre.

- Akkor még gyűjtsünk virágot - tette fel ő is a sajátját, megragadta a kezem és meg se álltunk a házuk mellett lévő virágos mezőig. 

~~~

Egész nap Aliettával játszottam. Egy nagyon okos kislányt ismertem meg, nem csak, hogy gyors eszű, de empatikus és a korához képest nagyon is diplomatikus. Kiváló hercegnő lesz belőle.

- Érdekes - néztem Teremiszre, ahogy este lefekvéshez segítettek készülni - Két napja még a házasság gondolata sem jutott eszembe, most meg egy nap alatt úgy megszerettem ezt a kislányt, hogy az már szinte új életerőt ad. 

- Azért vigyázz - nézett rám Ivola aggódóan - Ne menj bele egy házasságba csak a kislány miatt! 

- Erről szó sincs - ráztam a fejemet védekezően - Tény, hogy sajnálom, amiért elvesztette az Édesanyját és az is nyilvánvaló, hogy megkedveltem és szívesen leszek az ő... - a szavam hirtelen elakadt. Még nem mondtam eddig a pontig egyszer sem ki hangosan.

- Mostohaanyja? - segített ki Meja, mire bólintottam. Elcsendesedve figyeltem a szoba egyik pontját. 

Nem gondoltam, hogy az első gyermekem nem a sajátom lesz. Azt sem gondoltam, hogy az első gyermekem nem fogja ismerni a szüleimet. Hogyan kell gyermeket nevelni? Mindig úgy képzeltem, hogy majd Édesanyám segít ebben. Hirtelen aggodalom lett úrrá rajtam, tovább vittem a gondolatmenetet. 

- Ha ő lesz Asgard első hercegnője, akkor talán Dimitrivel nem kell közös gyermeket nemzenem - néztem a lányokra a helyeslésüket várva. 

- Micsoda? - förmedt rám Ivola szemrehányóan - Képes lennél nem a családod vérére hagyni a trónt? - emelte fel magasra a szemöldökét. Valóban meglepett volt - Feláldoztatok érte mindent, még a Lokival való szerelmed is és ezek után átengednéd másnak?

- Igazad van - legyintettem, mert ebbe eddig bele se gondoltam - Csak egyelőre nehéz elképzelnem Dimitrivel bármilyen meghitt pillanatot. Főleg az elsőt - pislogtam Mejára, ő a legidősebb közöttünk, talán a bölcsességére számítottam volna ebben a témában. De új udvarhölgyeim nem voltak elég ideje velem ahhoz, hogy túlzottan beleszóljanak a beszélgetésbe. - Meg amúgy is, ha Dimitri lesz a Király, az öröklési rend szerint Aliettára száll a trón terhe utánunk. 

- De előtte te leszel a Királynő. Nem Királyné leszel, hanem Királynő. Nem Dimitri gyermekeit veszik figyelembe, hanem a tiédet. Alietta olyan lesz, mintha törvénytelen lenne. Vagyis. Ebben a szempontból mindenféleképpen úgy kell rá tekintened - fésülte a hajamat Teremisz. 

- Nem követheted el azt a hibát, amit Atyád elkövetett Lokival. Nem hagyhatod Aliettát abban a hitben, hogy egy nap a helyedre léphet - állt meg előttem Ivola, kicsit félénken. 

- Teljesen igazad van. Bármennyire is megszeretem azt a kislányt, a saját családomat kell előtérbe helyeznem. Atyám is ezt várná, Thor is ezt javasolja majd - zártam le a témát. - Viszont van itt még valami, ami miatt nagyon kétségbe vagyok esve. A megkoronázásom után akartam Lokit hazahívatni. De most már nem hívhatom. Ha Dimitri lesz a férjem, Loki nem lehet a közelemben. Se én, se ő nem tudnánk türtőztetni magunkat és így talán soha nem látom viszont. 

- Ezt súgja a szíved? - szólt Meja.

- Az eszem igen. A szívem, nem is tudom. Állom a szavam, nem mondhatom azt a megkoronázás után, hogy nem megyek hozzá Dimitrihez, hiszen ez volt a segítség ára. De így pedig végérvényesen elvesztem Lokit - a ruhám egyik gyűrődésével kezdtem babrálni.