Az Örökösök ( Loki ff. )

15.A Szakadék Szélén

Loki elárulhat és becsaphat, de sose akarná a halálomat. Azt nem. Így nem! Attól függetlenül, hogy nem egyeznek a céljaink nem tudna bántani. Komolyabban biztos nem.

- Ez hadüzenet lesz Asgardnak! - motyogtam és próbáltam kiszabadítani a karomat.A pajzsomat át tudják törni vagy mi történik? Miért nem tudom távol tartani magamtól a Jégóriásokat?

~~~

- A nővéred majd biztos megkegyelmez nekünk, hisz Asgard trónjára segítettük! - felelte mély hangján, mire minden érthető lett számomra.

- Nővérem? Egy szóval sem mondtam neked, hogy Hela kicsoda! – néztem rá hitetlenül, mire megrántotta a vállát amolyan „lebuktam" stílusban. Jól tudta kicsoda Hela! És ha nem én mondtam, akkor csak maga Hela lehetett, hiszen olyan rég Apánk börtönében volt, hogy senki nem tudott a létezéséről. 

Mint a villámcsapás jött a felismerés. Igenis Hela küldte Asgardba a Jégóriásokat a fegyverterembe, hiszen ezek a szörnyek is bosszút akarnak állni rajtunk, csakúgy mint a kitagadott Nővérem. Szövetségeseket talált. Loki pedig ártatlan. Nem árult el minket. A szívemmel ugyan játszott, de a mi oldalunkon áll. Nem szövetkezett a Jégóriásokkal. Ez az egész Hela terve volt, hiszen Hela pont ezt akarta,hogy egymás ellen ugorjunk, megmondta Midgardon is. Majd mi legyőzzük egymást, Lokit így akarta ellenünk fordítani, hogy elhiteti velünk, hogy megint elárult minket, hogy Loki szövetkezett a Jégóriásokkal. Pedig az egyetlen, aki a Jégóriásokkal szövetkezett az Hela. Egy pillanatra elhittem, de nem dőlök be a tervének ilyen könnyen. Nem tud túljárni az eszemen, én is Odin lánya vagyok.

- És ez után mi lesz? Ha ledobsz? – néztem elszántan rá a Jégóriásra, de hátsó szándék vezérelt, nem csevegni akartam - Elugrasz Midgardra, hogy Hela a fejedre tehesse Jotunheim koronáját? 

- Hela nem Midgardon van! Ott keresnétek egyből. Olyan helyre rejtőzött, aminek a létezéséről sem tudtok. Ő elővigyázatosabb és furfangosabb mint ti. Ő szavakkal és tervekkel háborúzik, míg ti kardokkal szaladgáltok utána, de két lépéssel mindig előttetek van. Tudta, hogy ide jössz és tudta, hogy Loki említésére úgy táncolsz majd, ahogy mi fütyülünk. Ez is egy csapda volt és belesétáltál. Túl naiv vagy, Hercegnő!Sose találtátok volna meg Helát. - csendült gúnyos hangja, ám mégis zene volt füleimnek, hiszen éppen információkat szolgáltatott nekem.

- Micsoda? - néztem rá hitetlenül. A beszélgetés pont abba az irányba ment amerre terveztem. - Hogy-hogy nem tudjuk, hol van? - csak ez érdekelt, nem hatottak meg a becsmérlésem és lekicsinyítésemre vonatkozó szavai.

- Hela a Sakaar bolygón van, ahová a drága Bifrostotok nem tudja az utat. Ezt majd add át a bátyáidnak, ha együtt lesztek a túlvilágon! - vigyorgott, majd a másik Jégóriás is megragadott. Gondoltam itt az idő és arrébb akartam söpörni őket a levegő erőmmel, de nem működött.

- Mi ez? - néztem a kezeimre

- O. A láncot Hela adta. Megfogja az erődet! - nevetett fel reszelős hangon, mire azonnal pánikba estem. 

A lábamat tartó Jégóriást állon rúgtam, a hirtelen mozdulattól az elvesztette az egyensúlyát és hátraesett. A testemet a földre vetettem ezáltal a karomat tartó szörnyeteg is a földre került. Birkózni kezdtünk a fagyos talajon. Nehéz küzdelem után kapóra jött, hogy pici vagyok és hajlékony, ez miatt könnyebben mozogtam, mint ők. A láncaimmal fojtottam meg az egyiket és aztán letörtem jégkard kezét és a leghatalmasabb Jégóriás felé tartottam.

- Nem értettem a nevedet! - néztem rá gyűlölettel telve, jelezve, hogy nem mutatkozott be nekem.

- Jegyezd meg, mert ez lesz az utolsó, amit hallasz. A nevem Durdo, Laufey testvére, a törvényes uralkodója Jotunheimnek és én leszek a családod veszte. - ekkor az életben maradt Jégóriással nekem támadt, én pedig feléjük dobtam a jégkardot.