Az Örökösök ( Loki ff. )

4.Ismeretlen Érzelmek

  "A vörös selyemhuzatos párnáim kedvesen itták fel a könnyeimet, mintha csak azt üzennék "ez rendben van Hercegnő, add csak ki magadból". Rettenetes nap volt mögöttem, én pedig a sírástól megkönnyebbülve aludtam el."  

~~~

Másnap csendben reggeliztünk a hatalmas asztalnál hárman, ahol nem is olyan rég még öten ültünk és folyamatosan nevettünk. Thor úgy falta az ételt, mintha minden rendben lenne és ez engem roppant módon felbosszantott, mert én alig bírtam enni, a félelemtől összeszűkült gyomrom miatt. Lokira néztem, aki ugyanezekkel a gondolatokkal küszködhetett, hiszen egy amolyan „Nyugalom" pillantást vetett rám. Ez természetesen még jobban kiakasztott.

- Mikor beszélünk Heláról? – törtem meg a csendet, mire Thor egy pillanatra rám nézett.

- Thor - szóltam rá.

- Nem reggelinél! - rázta a fejét, én pedig szinte a tányérba ejtettem az evőeszközt és minden szó nélkül felálltam.

A Palota udvarába sétáltam és egy rózsabokor árnyékába leültem, egy aranyozott padra. Az eget kémleltem, mintha attól tartanék bármelyik pillanatban megtámadhatnak minket. Igazából, ez így is volt. Állandó harckészültségben kellett lennünk és a gondolat, hogy tétlenül ülünk elkeserített és felbosszantott. Miért nem lépünk? Még most kéne Helán rajtaütnünk!

Loki jelent meg a rózsakert bejáratánál és gúnyos mosollyal felém lépkedett, majd megállt előttem hátratett kezekkel. 

- Mit akarsz Loki? - sóhajtottam.

- Igazán örömömre szolgál figyelemmel kísérni, hogyan fordít Hela csupán a létezésével egymás ellen titeket, de hát ha ilyen ellenséges vagy velem, akkor mindegy is...- dramatizálta túl a helyzetet, majd vissza akart sétálni a Palota felé.

- Várj! - álltam fel - Mit mondtál? - néztem rá hunyorogva

- Nem veszitek észre? – kérdezte gúnyosan mosolyogva. 

- Beszélj már! Tudsz valamit? - kérdeztem ingerülten és türelmetlenül. 

- Hát ha ilyen undok vagy...- cancogott, majd hátat fordított nekem, de elkaptam a karját.

- Loki, kérlek! - néztem a szemébe, amikor hátra fordult. Loki csak a kezemre bámult, ami a karját fogta. Elengedtem és zavartan megigazítottam a ruhámon lévő, képzeletbeli gyűrődést.

- Milyen türelmetlen és heves vagy. Ez tetszik! - vigyorodott el, én pedig éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik. Nem voltam biztos benne, hogy a haragtól vagy attól, hogy érthetetlen módon igencsak zavarba ejtett az a vigyor - Nem csak Thor küldött embereket Asgardból - kezdte, mire kíváncsian néztem rá - Mint mondtam voltak piszkos ügyleteim, melynek során sok embert megfélemlítettem, akik most dalolva vallottak nekem.

- Loki a lényeget! - szóltam könyörgő hangon

- Hela egyelőre nem fog támadni, hiszen még szövetségesei sincsenek. Pontosan ez a célja. Addig várni, amíg a félelemtől össze nem kaptok Thorral. Ha éppen eleget vár, belefáradunk az állandó készenlétben és abba, hogy azon pörgünk, mi lesz Hela következő lépése. – fejezte be gúnyos, érdektelen hangon. Pedig láttam rajta, hogy igenis érdekli mi lesz Asgarddal. Ezt jelezte a többes szám. Az, hogy Loki olyan sokszor utalt arra, hogy "mi", furcsa módon megnyugtatott. 

- Vagyis? - néztem mélyen a szemébe és egy lépést közelebb léptem hozzá, mert észrevettem a furcsa kis csillogást a szemébe, ami régen csak akkor volt, ha ötlete támadt.