Az Örökösök ( Loki ff. )

27.Szűz Lány Oltalma

- Reggel találkozunk - mosolyogtam rá, mire Loki visszamosolygott. Pillanatokig álltunk ott, mire megszólalt.

- Ha menni akarsz, neked kell menned, mert én nem tudlak itt hagyni - csillant meg a szeme pimaszul. Felnevettem és kibontakoztam az öleléséből, kinyitottam az ajtóm, majd becsuktam magam mögött. Azonnal elfogott Loki hiánya. Pedig még csak egy ajtó választott el tőle. 

~~~

Másnap nagyon sokáig aludtam és amikor felkeltem hosszú idő után először kipihentnek éreztem magamat és nyugodtnak.  Azonnal Thor és Loki keresésére indultam. Nem tudom, hogy bírtam ki nélkülük a Midgardon töltött időt. Jobban mondva, hogyan bírtam ki egyedül. Kétségbeesetten vágytam a társaságukra. Főleg Lokiéra. Nem éreztem magam teljesnek, amikor nem volt velem. Amikor végig jártam a Palotát, de nem találtam őket, az egyik őrhöz sétáltam, hátha ő tudja merre vannak.

- A Hercegek kimentek lovagolni. Azt mondták a Vacsorára visszatérnek. - hajolt meg előttem a páncéljában, mire csalódottan köszöntem meg neki az információt. 

- Most mit kezdjek egyedül egész nap? - suttogtam és leültem egy kerti padra. 

Annak viszont örültem, hogy önszántukból töltenek egy kis időt egymással.

Hiába miénk az egész palota sőt, egész Asgard. A családom nélkül elveszettebb vagyok, mint New Yorkba. Kezdett hiányozni a midgardi város nyüzsgése. Hiába éltem egyedül és hiába nem szerettem ott ismerkedni, mégsem voltam ennyire magányos, mint jelenleg itthon. Órákig néztem, ahogy a szolgálók nyüzsögnek és bosszankodnak, hogy mennyire kezeletlenné vált a kert, amíg ők a Vörös Bolygón voltak. Miután meguntam, a lábam magától kezdett vinni. Először a könyvtárba, ahol felkaptam néhány érdekesnek tűnő könyvet, majd a börtön cellákhoz. Szinte tudatlanul álltam meg Ivola cellája előtt. 

- Hercegnő - szólt még inkább meglepetten, mint előző Nap. 

- Miért akartál megölni? - kérdeztem hezitálás nélkül, mire azonnal elpityeredett. 

- Kétségbeestem és ... nem akartam. Nagyon megbántam - sírta, mire megráztam a fejemet. 

- Nem tudom mit fog veled Thor kezdeni a megkoronázása után. De legyél hálás, ha legalább tárgyalást kapsz és nem rögtön halálra ítél felségárulás vádjával. - mondtam, majd intettem az egyik őrnek.

- Hercegnő? - állt meg előttem a kérésemre várva. 

- Szeretnék bemenni hozzá! - mondtam határozottan, mire az Őr percekig állt előttem némán, mint aki rosszul hallotta, majd amikor nem helyesbítettem, kinyitotta a cella ajtaját én pedig besétáltam a sarokban kuporgó Ivolához. 

Letettem elé a könyveket, egyet kivéve én pedig egy másik sarokhoz sétáltam, levettem a cipőmet és leülve elkezdtem olvasni. Éreztem, ahogy Ivola meredten bámul engem. Borzasztó sokáig csak ült ott. Aztán sóhajtva felemelt egy könyvet és ő is belemerült. Órákig olvastunk némán, távol egymástól. De már nem éreztem magamat egy cseppet sem egyedül.  Az Őr végig az ajtónál állt és le sem vette a szemét Ivoláról. 

Szinte tejesen megfeledkeztem a helyzetről, magamról, a valóságról. Csak a könyvbe merülve olvastam, két boszorkány történetét. 

- Ezt meg mire, véljem? - rontott be a folyosóra Loki. Ivola úgy megijedt, hogy eldobta a könyvet és felpattanva a falhoz simult. Loki mérgesen intett az Őrnek, hogy engedje be. Ingerülten viharzott be a cellába és egyenesen felém sétált. - Megőrültél? - nyújtotta a kezét, hogy fel segítsen, de nem fogadtam el. Magamtól álltam fel és kérdőn néztem rá.