Álom vagy valóság

Az álom

Sikoltozva ébredtem fel, nem igazán tudtam, hogy pontosan hol is vagyok és hogy ki is vagyok. 

Remegve keltem ki az ágyból és indultam el az ismeretlen folyosón, ami előttem volt. A falakról a tapéta néhol megkopva díszítette a falat, a testsúlyom alatt a parketta megnyikordult minden egyes lépésem után. Egyáltalán nem ismertem fel a helyet ahol éppen voltam, tegnap remegve készültem az alvásra és láss csodát egy olyan helyen vagyok ahol talán egy apokalipszis vette kezdetét. A folyosón lévő ablakok újságpapírokkal voltak leragasztva, de néhol egy kis lyukon át szűrődött a napfény. Már reggel lenne ? De akkor én mégis hol vagyok?

A folyosó végéhez érve az egyik ajtó nyitva állt egy olyan szobába engedett belátást ami nagyon ismerős volt számomra. Hiszen ez az én szobám volt. Minden pontosan ugyan úgy volt berendezve, még a ruháim is ugyan ott voltak, le hajigálva az íróasztalom mellé. Oldalra fordulva megláttam a tükörképem. A tükörből egy teljesen másik lány nézett rám. Ennek a lánynak hosszú hát közepéig érő haja volt, a szemei már már feketét voltak, mikor észrevette, hogy pontosan őt nézem fülsüketítő sikoltozásba kezdett. 

A  kezemet a fülemre tapasztva próbáltam meg kihátrálni a szobából, de az egyszer csak eltűnt. Egy mező közepén találtam magam, úgy éreztem a tudat alattim csúnya játékot űz velem, megint. Körül nézve semmi sem tűnt ismerősnek, de egy dologban biztos voltam, hogy ez nem a valóság. Egy hosszú selyem halóruha volt rajtam aminek az alja csupa vér volt, ahogy a lábam és a kezem is. Elöntött a pánik, hogy mégis mi történhetett, sikítani akartam és ordibálni, de egy hang sem jött ki a torkomon, mintha a hangszálaim éppen most akarták volna felmondani a szolgálatot, tulajdonképpen már meg is tették.

A pánikolás közepette észre se vettem, hogy most már egy sikátor kellős közepén állok és egy férfi áll az utca túlsó végén, engem figyelve. Egy fekete bőr dzseki volt rajta, lazán betéve a kezét a farmer zsebébe, mintha tudta volna, hogy jönni fogok, tudtam jól, hogy csak engem várt.

Remegve tettem meg az első lépést felé, majd a következőt, de úgy tűnt, hogy csak egyre jobban távolodok el az illetőtől. Már futva indultam el, mikor szemben találtam magam vele.

Egy ismerős szempárba néztem bele és akkor már rájöttem, hogy óriási bajba kerültem.

- Castiel, rég találkoztunk. - rettegve néztem a mogyoróbarna szempárba, időközben még levegőt venni is elfelejtettem és villámgyorsan kezdtem elveszíteni az irányítást a testem felett.

- Örülök, hogy újra látlak Édesem! - a szavait egy mennydörgés követte, őt nézve rájöttem mi is fog következni, a szemhéjam lassan kezdett lecsukódni, a testem pedig kezdett elhagyni, de még az utolsó szavait tisztán értettem. - Hiányoztam? 

Az órám csörgésére ébredtem fel, kellett még egy kis idő mire végre felébredtem, körülnézve a szobámban egy ismerős arcot pillantottam meg az ajtóban, Annie arcát.

- Rosszat álmodtál Mia ? -nézett rám gondterhelten. 

De választ sajnos nem igazán tudtam adni, a válla fölött ugyanis megpillantottam azt az arcot akiét évek óta nem láttam, aki csak a legrosszabb rémálmaimban szerepelt, az apámét.