Álom vagy valóság

Nincs visszaút

" - Emlékszel, hogy mit ígértünk egymásnak? - mosolyogtam szomorúan rá. - Hogy egymás mellett fogunk maradni, hogy sose fogsz elhagyni megint.

- Hát úgy tűnik mind a ketten hazudtunk - bűnbánóan rám nézett, majd megfordult készen arra, hogy végleg kilépjen az életemből. "

Az első lépéseket könnyedén tette meg. Eközben vihar felhők lépték be az eget és nagy szemekben kezdett el esni a hó. Cas után szaladva próbáltam tartani vele a lépést, miközben minden egyes szavammal próbáltam maradásra bírni.

- Castiel.. Ne merj itthagyni. NE MERJ ITTHAGYNI - az utolsó mondatot már zokogva kiabáltam neki. De ő vissza sem nézve ment tovább, majd egy pillanatra hátra nézett és elmosolyodott.

- Még viszont látjuk egymást Édesem.

A mondatának utolsó szavait a szél vitte tovább miközben ő hirtelen - nagy hó tömeget kavarva maga után- eltűnt, én pedig a hóban szétfagyva  álltam, majd keserves zokogásba kezdtem ami meg percekkel később sem halkult el.

-Gyere vissza kérlek. Kérlek - a másodpercekből, percek azokból pedig órák lettek, míg ezt ismételgettem. Az ajkaim mar kék színben pompáztak, de tudtam jól. hogy ez már nem álom. Direkt tervezte így és ő is pontosan tudta mi fog történni, ha kilép az életemből.

Egy nagy földrengés rázta meg az utcát, zokogásom azonnal abbamaradt és érdeklődve figyeltem, hogy mi is fog történni. Percekkel később az égre emeltem a tekintetem.
A felhők között a nap első sugara bújt ki, majd ezután jött a többi . A hó lassan elkezdett olvadni, majd a helyére virágok kezdtek nőni, madár
csicsergés lepte be az eget. A házak ablakaibol vissza vergődött a fény majd egy fülsüketítő hang terelte el a gondolataimat, egy cseppet hasonlított egy ébresztő órára.

Ekkor már tudtam, megint átvert. Hiszen csak álmodtam az egészet, ha pedig felkelek ott lesz mellettem és meg fog nyugtatni, hogy ez csak egy rossz vicc volt.

A könny áztatta párnámon fekve keltem fel, az ébresztő órát kikapcsolva néztem szét a szobában. Cas után kutatva, akinek nyoma se volt..

- Ez csak álom volt. Csak egy rossz álom - csipkedve karomat szálltam ki az ágyból, majd a szobám ajtajához közelítve megálltam.
Valaki volt a szobámban .
Éreztem és tudtam.

- East te vagy az? Ne viccelj ez nem poén - nevettem el magam kínosan - Iris nehogy megijessz, tudod, hogy Castiel haragudni fog rád.

Bárki is volt a szobámban, nem fedte fel a kilétét. Léptem meg egyet de újra hatalmába kerített a félelem, majd egy halk hangot hallottam.

- Castiel? Cas te vagy az? -  remegve fordultam az apró hang irányába, egy számomra ismeretlen férfi állt velem szemben. Kézfején ott virított a már jól ismert ördög jele, majd mikor rám emelte a tekintetét elmosolyodott.

Pár perc leforgása alatt szörnyű forgószél kerekedett a szobámba, minden megmozdult körülöttem, mintha éppen máshova  küldtek volna. A kép keretek a falaimon minden egyes kis lökéssel egyre instabilabbak lettek. Az éjjeli szekrényen lévő pohár hangos csattanással esett le a padlóra. A ruháim kiestek a szekrényből és szanaszét területek el. Míg nem elmúlt minden, a rezgés és a forgószél is abbamaradt.
A szobám egy barlanghoz hasonló hely közepén állt. Az ablakból simán ki lehetett venni a hely nagyságát. Az ajtóm kinyitódott, majd a férfi kilépett rajta, maga után hívva engem is. Tettem pár lépést és a biztonságos helyről kilépve, hatalmába kerített a gonosz. Körül nézés után, a férfi tőlem 3 méterre volt már, majd négy ismerős szót ejtett ki a száján, miközben mindvégig engem figyelt.

- Isten hozott a pokolban!

Úgy éreztem innen már nincs kiút, senki sem tud megmenteni, még Castiel sem. A pokolba ragadtam Luciferhez kötve, aki ördögi mosollyal kitárta karjait felém, miközben alattvalói üdv rivalgásban törtek ki.

- Éljen a királynő - kiáltották mindannyian.

A lábaim tettek egy lépést a trón felé, viszont az agyam üvöltött azért, hogy menten szabaduljunk ki innen. Az egyik lépést tettem meg a másik után, míg nem Lucifer oldalán kötöttem ki.
Megfogva a csuklómat se perc alatt eltávolította a jelet, helyére pedig egy gyönyörű karkötő került, a gyűrűs ujjamra pedig egy gyűrű.

-Isten hozott itthon Drágám! - felém hajolva puszit nyomott az arcomra, miközben egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon.

Az alattvalók meghajoltak, majd mind egytől egyig újra és újra kiabálta, hogy haza tért a királynő.
Körülöttünk voltak emberek és más alvilági teremtmények akik undorodva nézték rám. A tömeg közepén pedig megismertem azt a zöld szempárt ami hónapokon át, mellettem volt és támogatott.
Iris könnyes szemmel nézett rám. Pár szót tátogva, felemelte a kezét és elkiáltotta magát.

- Vesszen a király.

Olyan gyorsan történt minden, egyik percben minden alvilági minket nézett, majd a másikban kitört a káosz. Lucifer maga mögé lökve biztosított arról, hogy innen nem mehetek el, hiszen az a férfi aki idehozott szorosan tartotta a karomat. Eközben Lucifer ördögien felkacagott, miközben az emberei elfogtak Irist és a kislány kiáltozva akart szabadulni az őt körülvevő rondaságoktól. Karomat kiszabadítva próbáltam a segítségére sietni, ám de holtan esett össze. Az alvilágiak éljenzése hallatszott mindenhonnan.

Zokogva néztem Iris pici testét és próbáltam minél távolabb menni ezektől az emberektől. Azonban hatalmába kerített valami egészen különleges, hiszen percek alatt megnyugodtam, majd Lucifer boldog arcát látva én is boldogabb lettem.
Kézen ragadott, majd elvezetett egy helyre.

A helység régi bútorokkal volt felszerelve, a könyvespolcokon a könyvek már porosak és néhol penészesek voltak, de ezek ellenére mindegyiken végig húztam az ujjaimat, miközben ő mosolyogva és izgatottan nézett engem. Ez  után egy folyosón mentünk végig, és Lucifer mindvégig szorosan fogta a kezemet.
A folyosón lévő tükörbe nézve, meglepő dolgot fedeztem fel. A szemem, ami kékes szürke szín helyett, most feketén pompázott.

Egy folyosó... 6 szoba...
Két folyosó... 12 szoba..
Három folyosó... 4 szoba...
Négy folyosó.... 3 szoba...
Öt folyosó..... 2 szoba.....
Hat folyosó.... 1 szoba

A hatodik folyosóra érve, már csak egyetlen egy ajtó volt, amin egy név tábla virított. Lilith.

Lucifer könnyedén benyitott oda. Minden halvány rózsaszínben pompázott. A mennyezet és a fal is. Pár játék hevert a földön, de szembe tűnő volt a be nem vetett ágy amin egy fekete borítójú könyv feküdt. A címet lehetetlen volt elolvasni, hiszen eléggé sokat volt használva. A festék lekopott róla és néhány helyen a borítója is el volt szakadva.

Volt egy ajtó jobbra, amin éppen egy kislány lépett ki, aki feltehetőleg a szoba tulajdonosa, Lilith volt. Megszeppenve nézett Luciferre, mint aki pontosan tudja, hogy rosszat csinált és retteg attól, hogy mi lesz a büntetése. Kék szemét végig járatta rajtam, majd egy enyhe nyikkannás hagyta el a száját. Felnevetett és felém szaladva átölelt, majd köszöntött, legalább is olyan szavakkal amelyeket egy életre az emlékezetébe véstem.

- Anya. De jó, hogy végre itt vagy, úgy hiányoztál..

Az "Álom vagy Valóság"első része befejeződött.

A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.