Fehér hótakaró borított mindent. Nem tudtam mióta is mászkálok a környéken, de a végtagjaim kezdték felmondani a szolgálatot. Át fagyva próbáltam megtenni a következő lépést és egyben csillapítani a vacogásom.
Próbáltam ismerős helyeket észrevenni, hátha ezzel hamarabb szabadulok.
A kirakatokban a szokásos karácsonyi akciók voltak megemlítve vagy, hogy melyik is az az útvonal ami olcsóbb a tavalyihoz képest.
Emberek nyoma még most sem volt látható. A szél kezdett életre kelni, majd erőt vett magán és elkezdte takarítani az elmúlás nyomait.
Kezdetben egy régi játszótér maradványait tüntette el, ezáltal meg kihaltabb lett.
A szél hatására minden hinta újra és újra meglibbent, nyikorgó hangot hagyva maga után, majd a lipityóka is mozogni kezdett, mintha gyerekek lettek volna rajta.
A vacogásom a megtett séta hatására sem maradt abba.
A kezeimet nem érezve simitottam végig minden egyes fa törzsét, majd erőt véve magamon mentem felfedezni a szellem város következő állomásait.
Percek majd órák telhettek el, mire megláttam egy kis gyereket az egyik ház kertjében játszani.
A ház falai már omladoztak, néhol egy kis részén lyukak engedtek belátást az egykoron családi háznak használt helyen. Az udvar minden egyes szegletében gyom növekedett, már nyoma sem volt annak, hogy itt valaha gondozták a kertet.
- Egy, kettő Lucifer érted jön... - énekelte a kis lány, minél közelebb mentem annál jobban vettem ki a szavait.
"Egy, kettő Lucifer érted jön,
Három, négy nem vagy biztonságban fönt,
Öt, hat mindenki kezéhez vér tapad,
Hét, nyolc akkor éled túl, ha játékban maradsz."
Újra és újra elhangoztak ezek a mondatok, enyhén kísérteties hatást keltett. Tisztában voltam azzal, hogy ki is az a Lucifer, de azt nem tudtam, hogy az álmomnak mi köze van hozzá.
Bizonytalanul léptem a kis gyermek felé, kezén a vér maradványai éktelenkedtek, arcáról pedig levakarhatatlan volt a jellegzetes ördögi mosoly. Kezére pedig
az ördög jele volt felfestve.
- Hol az anyukád kicsikém? - tettem meg egy lépést felé, a hangom bizonytalanul csengett, de vagy nem hallotta azt amit mondtam, vagy nem akart tudomást venni rólam, mivel a kérdésemre válasz nem érkezett.
A hó újra esni kezdett, mivel fáztam muszáj volt menedéket keresnem, de nem volt szívem otthagyni a lányt.
A karját megragadva próbáltam felrántani a helyéről, de mihelyst megfogtam egy sötét szobában találtam magam.
A szobában nem volt bútor, a falakon a festék már lepattogzott, a padlón pedig millió lyuk tátongott.
Kiutat keresve próbáltam nem pánikba esni, hiszen innen se juthattam ki könnyen, sőt tulajdonképpen sehogy.
Meg egy ablak sem volt a szobában. Így a levegő enyhén dohos volt és egyre melegebb lett a hőmérséklet.
- Cas, ez nem vicces. - kiabáltam a plafon felé nézve, majd hisztérikus nevetésben törtem ki. - Cas, tudod hogy utálom a játékaidat.
A több mint fél órás kiabálás után, nem jött ki hang a torkomon és Castiel sem szabadított ki.
Az idő érzékem egyre rosszabb lett és a fáradtság is úrrá lett rajtam.
-Caaas... Kérlek...
- Helló szépségem. - a titokzatos hang irányába fordulva felismerés suhant át az arcomon. Majd egyetlen egy mondat hagyta el a számat.
- Uriel.. Te meg mit keresel itt?
أنت تقرأ
Álom vagy valóság
خيال (فانتازيا)Mi van akkor, ha a boldog vég mégsem fog eljönni? Mi van akkor, ha amiben hittünk,az valójában nem is létezik? Ha ez az egész csak a mi fejünkben létezik? Mi van akkor....? Valóság sorozat 1. része: Álom vagy Valóság (2019) Valóság sorozat 2. része:...
