Álom vagy valóság

Az egyezség

Több nap telt el az utolsó beszélgetésünk óta. Cas nem jelent meg és nem is keresett. Ellenben Easttel és Irissel akik minden pillanatban a sarkamban voltak és próbáltak lebeszélni arról, hogy meghozzam a végleges döntésemet. A délelőttjeimet velük töltöttem, viszont éjszaka rám tört a tehetetlenség és a hiány érzet. A veszekedés ellenére hiányzott Castiel. Zsákutcába tévedtem és elveszett voltam, hiszen bárhogy is fogok dönteni, hatással lesz rám és az életemre is. Évekkel ezelőtt már elkövettem ugyanazt a hibát, amin most gondolkozom, de meg kell hoznom és majd elfogadnom ezt a tettemet.

- Mia cica, gyere együnk valamit. -jött be a szobámba East, majd mit sem törődve azzal hogy az ágyamba fekszem, leült egyenesen a lábamra, majd rám villantotta ezer wattos mosolyát. - Naa... Unom ezt már. Hagyjuk Cassie babát és ruccanjunk ki, bulizzunk.

Morcosan néztem rá, majd átfordultam a másik oldalamra. Easton motyogott valamit az orra alatt aztán kisétált a szobából. Percekkel később halk lépteket fedeztem fel, majd az ágyam egy csöppet besüppedt. Egy zöld szempár nézett rám. Iris megérintette a kezemet, azonban most nem látomást mutatott, hanem csak támogatott. Percekig feküdtünk így, míg nem egy könnycsepp el nem hagyta a szememet. Ezt pedig ezer másik követte. Zokogásom bezengte az egész házat. Iris csendesen várta míg megnyugszom azonban Easton nem hagyta ezt annyiban.

- Mi a franc bajod van neked? - jött oda hozzám, majd lerántotta rólam a takarót, megfogta a karom és a fürdő felé rángatott. - Teljesen elhagytad magadat. Szarok bele mi van veled. Ez nem megoldás, harcolj Castielért és ne küldd el, ha pedig ezt teszed fogadd el. 

- Nem megy. -szipogtam.

- Oh dehogynem megy, Mia cica.  Fogod magad lezuhanyzol, mert bűzlesz. Imádlak, de már nem bírok melletted megmaradni. Aztán elmegyünk enni, majd este bulizni. - mondta el egy szuszra. -És nem fogadok el nemleges választ. Indulj. - lökött be a fürdőbe, majd az ajtót rám zárva még tisztán hallottam ahogy Irist lerángatja a konyhába. 

Leöltöztem, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz jól esett a testemnek és segített kicsit kikapcsolni az agyamat. Tényleg igaza volt Eastnek, muszáj harcolnom azért, amit akarok. Elzárva a vizet kiléptem a zuhanyfülkéből,  törölközőt csavartam a testem köré aztán pedig a hajamra. A tükörhöz léptem majd a kezemet végighúzva rajta letöröltem a párát róla.  Egy kétségbeesett lány nézett rám, a háta mögött pedig ott állt maga az ördög. 

- A napokban hanyagoltál Mia Hudson. - mosolygott rám, ám a mosolya mégse nyugtatott meg. - Az egyezségünk áll még nem ? 

- Menj el innen. -mondtam kétségbeesetten az ajtót figyelve.

- Oh.. - szemében megcsillant a felismerés. - Nem is tudtam, hogy itt van a nagy Castiel, na de hogy a társa is Easton. Ez már egyenesen meglepő. Talán attól félsz, hogy Irist magam mellé állítom királynőm? 

- Menj el. - suttogtam alig hallhatóan a szavakat.

Lucifer tett felém egy lépést, gyengéden megsimogatta az arcomat majd a csuklómat megragadva fájdalmamban felkiáltottam. A keze szinte égetett, nem tudtam gondolkodni, még lélegezni sem. Kintről Easton ordibált, hogy nyissam ki az ajtót, de tehetetlen voltam. Lucifer szorosan tartotta a csuklómat, míg nem elmúlt a fájdalom. Villámgyorsan elkaptam a csuklómat és idegesen egyben dühösen néztem őt. Lucifer a kezeivel intett egyet majd eltűnt. Az ajtó hirtelen kicsapódott, Easton pedig hozzám rohant.

- Mi történt? -kérdezte kiabálva. - Nézz rám. Mi a franc történt?

Nem bírtam válaszolni, mögötte Iris félénken nézett rám, de hol fekete hol pedig zöld volt a szeme. Nem volt ura önmagának. Mellette pedig ott állt Cas. A tekintete nem engem figyelt, hanem a csuklómat. Lenézve elszörnyedtem. Vörös színben pompázott az a hely, amit Lucifer percekkel ezelőtt szorított. Egy apró szimbólum szerűség ékesítette. Easton lepillantott majd elkáromkodta magát. 

- Mi a franc.. - aggódva nézett rám aztán Castielre nézett. - Mit fogunk most csinálni Cas? 

- Még mindig itt van.. - suttogta Iris.

- Mit fogunk csinálni? -kiáltotta Easton megint. 

- Mivel mit fogunk? -néztem Eastre. - Mi ez a szimbólum East? - rám se pillantott, hanem csak Cast nézte. - East mondd már el mi ez. 

- Ez az ördög szimbóluma. -nézett rám most először Cas.

- Az ördög szimbóluma? -értetlenkedtem. 

- Oh Mia cica, ne kezdd már megint. Ne, hogy azt mondd, hogy azt hitted csak a 666 lehet az ördög jele. - csapta magát homlokon, de azonnal elhallgatott mikor Castiel ránézett.

- Ez azt jelképezi, hogy az egyezség létrejött. Választanod  kell, már kötelezően. Különben fel fog emészteni. - lépett egy lépéssel közelebb, leguggolt majd Iris felé nyújtotta a kezét. Más nyelven suttogott valamit Iris pedig bólintott. Rám pillantott mosolygott egyet utána kézen ragadva Eastont kimentek a szobából magunkra hagyva minket. 

- Le kell valahogy szednünk ezt rólad. - lépett még egy lépéssel közelebb.

- Ne kezdd megint kérlek. -suttogtam, de közben figyeltem minden egyes mozdulatát.

- Szóval döntöttél. 

- Nem volt más választásom Cas.

- Mindig van választásunk. -ordította. 

- Csak addig maradj, míg elköszönök kérlek. - léptem felé, de felemelve a kezét hátrébb lépett. 

- Tudok egy kis kaput. Utána fogok járni ennek, meg fogom oldani ahogy ígértem. 

- Miféle kiskaput ? Hmm. - léptem felé még egyszer, azonban nem ment hátrébb, közelebb érve hozzá az arcára tettem a kezem, a szemem pedig az övét fürkészte. - El kell fogadnod. Semmi baj nem lesz, rosszabb dolgokat is túlvészeltem már nem.

- Ne hasonlítsd ezt az elmegyógyintézethez. - mosolyodott el.

- Hé.. Megbeszéltük, hogy ezt a témát sose hozzuk fel nem? - sértődött arcot vágtam, de ő csak elnevette magát.- Szóval most meg is szegted a kis ujj eskünket? Komolyan Cas? 

Nevetve magához húzott. Mélyen beszívtam az illatát és próbáltam el hessegetni a szememből éppen kigördülő könnycseppeket. Kicsit elnevettem magam és újra a szemébe néztem. 

- Emlékszel arra, mikor Annie dugi csokis fiókját kipakoltuk és mikor megkérdezte hol vannak, mi csak nevettünk, mivel minden papír körülöttünk volt? - nevettem el magam még jobban. 

- Igazából akkor is csak rád haragudott, mivel engem nem látott akkor sem. - nevetett velem együtt. 

- De aznap este, kémkedtél utána és a buliba is vigyáztál rá. 

- Igen, de csak miattad. Már egészen kicsi korodban makacs voltál. Már akkor tetszett ez. -gúnyosan elmosolyodott. 

- Hogy micsoda? - kíváncsian néztem rá. 

- Most megint mondjam el Édesem?  Tudom, hogy értetted amit mondtam. - elengedve engem  lépett az ablakhoz. 

- Cas... -suttogtam, de mindvégig a hátát figyeltem. 

- Mondd. - nézett hátra a válla fölött. 

- Bármi is fog történni muszáj elmondanom. - sóhajtottam egyet. -Sajnálom ami akkor történt. 

- Tudom. -mosolygott rám. - De ennek hála rájöttem pár dologra. 

- Mire jöttél rá? 

- Hogy szeretlek.. - felém lépett, magához húzott és megcsókolt, majd újra és újra míg nem levegőért kapkodtunk. De mindhiába, hiszen tudtam, hogy ez volt az utolsó pillanat mikor látom. Holnap már Lucifer oldalán fogok ülni ezzel beteljesítve nem csak a sorsomat hanem az egyezséget is.