Álom vagy valóság

Az alku

Félénken nézett rám Iris, majd egy kicsit arrébb csusszant, hogy én is letudjak ülni közéjük a fűbe. Iris meglepően távol ült tőlem, annál közelebb az idegen férfi, aki minden mozdulatomat figyelte. 

- Ki vagy te? - kérdeztem, a szemébe nézve, ám válasz helyett csak felállt és elindult a kijárt ösvényen, Iris pedig szó nélkül követni kezdte. 

- Gyere. - ellentmondást nem tűrő hangon kiáltott hátra, majd ugyanúgy ment tovább.

Komótosan feltápászkodtam és utánuk indultam. Nem kerülte el a figyelmem a fekete felhők tömege, amelyek már szinte teljesen beborították az eget. Egyetlen egy madár csicsergést se hallottam, az egyik fán ülő kis mókus meglátva minket nyomban eliszkolt. Baljós volt ez az egész, holott tudtam, hogy ez csak egy álom. Irishez próbáltam közelebb menni, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ő haza tud küldeni engem. Egy nagy villám szelte át az eget, amit egy ijesztő mennydörgés követett. Az idegen férfi felnézett, majd ördögi mosolyát megvillantva felém fordult.

- Mia Hudson, fel ajánlok neked egy alkut. -még mindig mosolyogva tett felém egy lépést, Irissel a nyomában, majd felém nyújtotta a kezét, ami már vérben pompázott.

- Még most sem tudom, hogy ki vagy és nem érdekel semmiféle alku.

- Ez nem kérdés tárgya volt gyermekem. Alkut fogunk kötni és meglepő, hogy nem tudod, hogy ki is vagyok. -kedvesen pillantott le Irisre, majd kicsit megtolva őt,közénk lépett.

Rám pillantott zöld szemeivel, majd hátra fordulva újra a férfi felé nézett, aki ördögi mosollyal egy idegen nyelven mondott valamit. Iris az égre pillantott és ugyanabban a pillanatban egy mennydörgés zengte be az eget. Immár fekete szemmel nézett vissza rám, majd a kis dalba kezdve kezdett énekelni, ugyanazt a nekem már ismerős 4 sort.

„Egy, kettő Lucifer érted jön,

Három, négy nem vagy biztonságban fönt,

Öt, hat mindenki kezéhez vér tapad,

Hét, nyolc akkor éled túl, ha játékban maradsz."

A dal egyre hangosabb lett, a távolban a varjak károgása jelezte, hogy mikor fognak közel érni hozzánk. Iris újra elénekelte a dalt, mindig csak egy kicsivel hangosabban, a szeme pedig még mindig feketén fénylett, nyoma sem volt annak a kislánynak akit, tegnap vagy tegnap előtt láttam az álmomban, annak a kislánynak aki a kakaót szürcsölte vagy annak aki suttogva beszélt. Egy másik lány állt előttem. A kezeimet a fülemre tapasztottam, úgy próbáltam elnyomni az éneket és a fejemben lévő sikolyokat. Észre se vettem, hogy a férfi előlem eltűnt, majd a karomat megérintve húzott magához és ölelt át.

- Semmi baj gyermekem, nem fog senki se bántani, ha csak én meg nem parancsolom nekik. -suttogva mégis ijesztően mondta ki ezeket a szavakat, miközben a hajamat simogatta.

Reszketve próbáltam elhúzódni tőle, miközben Iris újra rákezdett a dalban. Lucifer...Lucifer.  Az  egyetlen név ami megint és megint a fejembe férkőzött. Az ördög neve. Sikítva löktem el magamtól a számomra életveszélyt jelentő embert. Próbáltam minél távolabb futni, de mindig utolért.

- Nem menekülhetsz az ördög elől, Mia Hudson. A sorsod mindig is az én kezembe volt. - ordítása az egész rétet bezengte. - Ha azt akarod, hogy a szeretteid biztonságban legyenek, és ne fosszam meg őket a fejeiktől, akkor bizony megfogod velem kötni azt az alkut.

Minden végtagom kezdett elgyengülni, de nem adhattam fel, egy idő után nem volt hova menekülnöm bármerre is mentem az ördög hangja végig kísérte az utamat. Egy régi leomlott ház fala mögé bújta próbáltam megoldást találni a helyzetemre.

- Nem menekülhetsz előle. -suttogva lépett elém Iris, fekete szemeit pedig nem is vette le rólam.

- Kérlek.. Iris vigyél haza. Cas haragudni fog rád, ha nem viszel hozzá. -tettem egy lépést felé, ámde a háta mögött éppen akkor jelent meg az üldözőm.

- Egy alku, semmi több utána haza is mehetsz. -csettintett egyet, majd Iris eltűnt, mi pedig már egy ház nappalijában voltunk. Az ablakon kinézve nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg a pokolban tartózkodunk. - Isten hozott itthon, drágám!

- Nekem ez nem az otthonom és nem megyek bele egy alkuba sem! - kiáltottam rá, majd megfordulva szabadulni készültem, de két otromba szerzemény állta el a szabadság útját.

- Minden alattvalóm várja a parancsomat, és hidd el nem lenne bűntudatom azért ha megölnélek. Egy fikarcnyi sem. - mosolygott rám, majd leült a szoba közepén lévő trónjára. - Most pedig beszélgessünk.

- Nem akarok beszélgetni.

- Azt mondtam beszélgetni fogunk, ha csak nem akarod, hogy a szemed előtt vessek véget Iris életének. -ördögi mosollyal nézett rám, majd tovább folytatta. - Az alku pedig, nem más,  mint az, hogy hozd el nekem Castiel holttestét és megígérem, hogy senkinek nem fog bántódása esni. Ha pedig meg szeged az alkut örök kárhozatra ítéllek itt a pokolban, és akkor valóban ez lesz az otthonod. 

- Mi van, ha nem félek attól amit mondassz, Lucifer? -néztem rá kihívóan.

- Hidd el drágám, majd félni fogsz. 

Fel állt a trónjából és kikerülve engem ment ki a házból. Percekig ott álltam szótlanul, majd én is kifele vettem az irányt. A teremtményei utat engedtek nekem, mások pedig csodálkozva nézték, hogy mit keres egy földi halandó a pokol mély bugyraiban. 

- Figyelem alattvalóim! - kiáltotta el magát Lucifer. - Ehhez a lányhoz senki nem nyúlhat. Aki ezt megszegi halál büntetést érdemel. Fontos, hogy segítsétek őt, hiszen nem sokára itt fog velünk lenni, mint a feleségem és mint a királynőtök.

Gúnyosan mosolyogva rám nézett, majd a kezét nyújtotta felém. Abban a pillanatban a lábaim önálló életre keltek és semmi mást nem láttam magam előtt, csak őt. Megtettem az egyik lépést a másik után,míg nem Iris meg nem jelent előttem, szavakat suttogott nekem, majd megérintette a kezem. 

Az utolsó pillanatban, még tisztán hallottam Lucifer kiáltozásait és láthattam azt is, hogy minden szörnyetege egy időben indul el Iris felé. 

- Keresd meg Castiel, mondd el neki, hogy sajnálom. - suttogta felém az utolsó szavait. 

Sikítva keltem fel a kórházi ágyamban, eszeveszett tempóban kezdtem el öltözködni észre se vettem, hogy valaki belépett a szobába. 

- Mit csinálsz? - kérdezte kuncogva Easton.

- Meg kell keresnem Cast. -motyogtam, de a figyelmemet még mindig a pakolásra fordítottam.- Meg kell keresnem őt East. Tudnom kell, hogy hol van. 

- De, hát Mia cica, itt van ő is. -kuncogott megint, én a hang irányába fordulva rájöttem, hogy igaza van, Castiel ott állt teljes életnagyságban Easton mellett. Karba tett kézzel figyelt, arcáról semmi érzelem nem volt leolvasható, de a szeme mást tükrözött, aggódott és tudtam, hogy miért. Egy mély lélegzetet vettem, majd kimondtam azt az egy mondatot, ami végleg megváltoztatott mindent.

- Alkut kötöttem Luciferrel.