Álom vagy valóság

Kilátástalanság

- Hogy mit csináltál? - kelt ki magából Cas, majd felém lépve kikapta a kezemből a táskámat amibe éppen gyömöszöltem bele azt a pár darab ruhámat, ami ezekben a  napokban nálam volt, aztán pedig dühében oldalra dobta.

- Jaj Cas hagyd már. Senki se tud alkut kötni magával az ördöggel. - kacagott fel East, de menten el is hallgatott, hála Castiel durva nézésének.

- Mi volt az alku tárgya? - nézett rám, még mindig dühösen.

- Semmi közöd hozzá. - néztem vissza rá idegesen, majd a táskát fel véve oldalról folytattam tovább azt, amit elkezdtem.

- Oh azt csak hiszed Édesem, mivel ha te meghalsz én is meghalok, úgyhogy pár másodperced van addig, míg  el nem rángatlak innen isten tudja hova, hogy kiderítsem mi a szarba kevertél bele minket. - gúnyosan mosolygva tett felém egy lépést, háta mögött pedig Easton őrülten mosolygott.

- Én kevertem bele magunkat? - kiáltottam el magamat. - Menj a francba Cas, ha te nem jöttél volna vissza, ez most meg sem történt volna.  Nem volt választási lehetőségem.

- Miféle dologba keveredtél Mia cica? - nézett rám baljósan East majd Castielt kikerülve hozzám lépett és aggódva pillantott rám.

- Nem volt választásom, vagy elviszem neki Cas holttestét vagy a pokolba maradok vele. - sírtam el magamat. - Nem választhattam mást East. Nem választhattam.

Castiel pár pillanatig szótlanul állt, majd megtette felém az első lépését, csupán pár méter választott minket el egymástól. Idegesen rám nézett, mormogott valamit és eltűnt. Zokogásban törtem ki, East pedig szorosan a karjaiba zárt. A percek csak peregtek, de Cas még most sem tért vissza, időközben összepakoltunk és Easton hazakísért. Egész úton a gondolataimba az alku volt, emésztett a tudat azért mert Lucifer meg akarja ölni azt aki mindvégig mellettem állt, viszont nem igazán tűnt úgy, mint aki tisztában van azzal, hogy Cas és az én életem össze van kötve, mert ha tudná sohasem ajánlotta volna fel ezt az alkut, amit én hiú reményeket táplálva elfogadtam.

- Meg kellene keresnem Irist, hátha ő el tudja érni, hogy egy kicsit lepihenj. -adott egy puszit a homlokomra East, majd indulásra készen az ajtóhoz fordult.

- Nekem nem Iris kell, hanem Cas. Keresd meg Cast. -néztem rá, és a hangom még számomra is meglepő volt, egyáltalán nem volt élettel teli. 

- Cast? - horkantott egyet East. - Cast még maga az ördög sem találná meg. 

Elakadó lélegzettel néztem vissza rá, majd az ajtó felé rohantam közben Eastont fellökve, vetettem bele magamat Castiel karjaiba. 

- Na és úgy tűnik megint harmadik kerék lettem. -enyhe éllel a hangjában megszólalt East nekünk intézve a szavait.

- Pofa be. - mormogta Cas majd szorosabban kezdett el ölelni. - Mindent helyre fogok hozni, csak adj egy kis időt rendben? Meg fogom ezt oldani Mia. 

- Hallod ezt Mia cica meg fogja oldani. - utánozta Easton a barátját. - Na és mégis hogyan akarod ezt helyrehozni idióta? Szerinted Lucifer nem fog kapva kapni az alkalmon,hogy megöljön? Ne légy már egy seggarc. 

- Pofa be.

- Cas. - néztem az említett személy szemeibe. - Tudod, hogy nem tudunk mást csinálni és ez esetben Eastnek igaza van.

- KÖSZÖNÖM. - sóhajtott egyet Easton majd az ágyam szélére lehuppant. 

- Mia.... - kezdett bele a mondandójába, de félbeszakítottam.

- Ne kezd, meghoztam a döntést, nincs más lehetőségünk. Hagyd, hogy tegyem azt amit én akarok, csak most az egyszer.

- Nem. Az én feladatom, hogy megvédjelek és... - nézett rám gondterhelten, de mivel untam a monológját a számat a szájára tapasztva hallgattattam el. Gyengéden csókolt vissza, miközben a karjaival még szorosabban fogott. A hátunk mögött pedig Easton enyhe öklendező hangot adott ki.