Szerelem, vagy több is annál? (Krilov család IV.)

Lánykérés, vagy több is annál? (16 éven felülieknek)

Isabellt éjjel kettőkor ébresztette a portársnő, hogy a férje a kapuban várja, és nem lehet bírni vele.

Isabell kipislogta az álmot szeméből, a hálóinge fölé kanyarított egy kendőt, elnézést kért a tanítónőtől, aki a másik ágyon aludt, vagyis szintén ébredezett, majd követte a portársnőt a földszintre.

Kinn csillagfényes, hideg éjszaka fogadta, a hold ezüstös fénnyel vonta be az árvaház épületét és az udvarát. Charles a kaput őrző oroszlán fejére könyökölt, mögötte ott fujtatott a lova. Bátor felhevült teste gőzölgött a hideg levegőben.

– Mi történt? – kérdezte halálra váltan Isabell – Valami baj van Esmével?

– Dehogy – lépett előre Charles. – Esme jól van. Én vagyok rosszul.

Isabell nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől, majd alaposabban szemügyre vette a férjét. Valóban rosszul festett, az állát legalább három napos borosta fedte, a haja a fagy ellenére izzadtan tapadt a homlokára, a tekintete zavaros volt, és a szaga vetekedett egy cefrés hordóéval.

– Részeg vagy?

– Azt hiszem – mondta Charles. –, de kezdek kijózanodni ebben a marha hidegben.

– Legalább felöltőt vehettél volna magadra – helyeselt Isabell, mert a férfi vékony fehér inget viselt mindössze, amin átütött a mellbimbója.

– Nem az öltözékemről jöttem tereferélni – jelentette ki Charles, és kicsivel ismét közelebb lépett Isabellhez. Így az asszonynak már fel kellett szegnie a fejét, hogy a szemébe nézzen.

– Hanem?

– Érted jöttem, Isabell, hogy hazavigyelek magamhoz?

Isabell feljebb húzta magát a kendőt, hogy a vállát is melegítse.

– Jöjjön be az épületbe, Mr. Krilov, mert mindketten megfagyunk.

– Nem akarok beljebb menni, hanem téged akarlak elvinni magammal – felelte Charles a részegekre jellemzően harsányan. A hangja belehasított az éjszakába.

– Csss!– intette Isabell – Mindenki alszik, csak mi nem. Nem várhatott mindez holnap reggelig?

– Nem – mondta Charles, és előre dőlt. Isabell attól tartott, mindjárt elesik, önkéntelenül a hóna alá nyúlt, átölelte, hogy megtartsa. Úgy maradtak, egymást ölelve.

A testi közelség, a nő testének melege, vagy ki tudja mi, a férfi tartózkodásának utolsó bástyáját is lerombolta.

– Szeretlek Isabell – mormolta az asszony hajába. – Szeretlek és kívánlak, mióta megláttalak.

Isabell megnyikkant, hogy tiltakozzon, hogy ez mégsem igaz, a férfi legföljebb kritizálta és leckéztette eddig, nem kívánta, és főleg nem szerette, de a férfi nem hagyta szóhoz jutni.

– Rendben, beismerem, eleinte csak kívántalak. Azt a gyönyörű, nehéz, telt melledet, meg azt az ingerlő, kemény fenekedet, amit azonnal észrevettem, ahogy szaladtál előttem az udvaron aznap reggel. Majd megvesztem, hogy hozzád érjek, minden éjjel mocskos gondolatokkal volt tele a hülye fejem, hogy a meredező farkam a melled közt járassam, csókoljam a szád, dughassam a puncid.

Isabell most már nem bírta tovább, erővel kibontakozott a férfi karjából, hogy az arcába nézhessen.

– Maga tényleg be van rúgva – állapított meg, és felnevetett.

Charles visszahúzta magához, és a szájára tapasztotta a borszagú száját, a fenekére meg a tenyerét.

Isabell tűrte egy kicsit a tolakodó nyelvet a szájában, meg a tapogatódzó tenyeret a fenekén, de amikor a férfi elkezdte a markába szedni a hálóingét, hogy a meztelen bőréhez férkőzzön, eltolta magától.

– Várjon itt, felöltözöm, és hazamegyek magával – szólt rá emelt hangon.

– Miért nem most rögtön – nyafogott a férfi, és ismét megpróbálta megölelni az asszonyt.

Isabell kisiklott a kezei közül.

– Azért mert megfagyok, maga tökkelütött. Hazamegyünk, maga kijózanodik, és beszélünk. Rendben?

A férfi csak bámult rá, majd csuklott egy nagyot.

– Ne, mozduljon! – utasította Isabell, és visszaszaladt az épületbe.

Villámgyorsan felöltözött, és olyan izgatott volt, mint talán még életében soha.

A férje szereti. Szereti és kívánja. Mindenki tudja, hogy a gyerekek és a részegek mondják ki az igazságot, és Charles most tajt részeg. A gondolattól kuncogni kezdett. Hazamennek, a férfit bedugja egy kád vízbe, hogy kijózanodjon, és talán..., talán ma éjjel végre asszony lesz ő is. Hisz mondhat neki a férfi ezentúl bármit, ismeri az igazságot.