Szerelem, vagy több is annál? (Krilov család IV.)

Otthon

Isabell fogalmai szerint jócskán benne jártak a délelőttben, amikor a kakas felébresztette. Cocabalóban pitymallatkor talpon volt, hogy elérje a hajnali misét. Eduard Bross vendégszobának használta ezt a helyiséget hajdan, amiben Esmével ketteseben megszálltak. Isabell iszonyodott apja hajdani hálószobájától, és Charles is osztozott érzéseiben, mindketten a vendégek részére fenntartott szobák közül választottak, Isabellnek széles, dupla ágy jutott a gyerekkel, Charlesnak pedig egy magányos dikó.

Esme az anyja felé fordult, bal lábát álmában átvetette Isabellen. Az asszony gyöngéden félretolta a vékonyságához mérten igencsak nehéz végtagot, és kicsusszant az ágyból.

A lakkozott hajópadlót paraszt szőttes fedte – Isabell szakértő szemmel állapította meg, hogy a készítő nem sokat fáradt a színek összeválogatásával –, és nehézkes bútorok sorakoztak a fal mellett. Egy terjedelmes akasztós szekrény, egy fedeles láda, a tetején két párna, hogy kényelmesebbé tegye az ülést, és egy talpas tükör három fiókkal.

Isabell felállt, kinyújtózva megmozgatta a vállát, és az ablakhoz sétált.

Sokat változott az udvar tíz év alatt, mióta elment. Megnőttek a gesztenyék, termőre fordult az ablak elé ültetett cseresznye. Isabell kinyúlt az ablakon, leszakított két szem gyümölcsöt, élvezettel elropogtatta, majd a magokat kiköpte az udvarra.

Ideje volt reggeli után néznie.

Belebújt a fapapucsba, és öltözékével mit sem törődve, lesétált a konyhába.

A házvezetőnő, Mrs. Fox a konyhában tüsténkedett, meglepetten üdvözölte a küszöbön felbukkanó fiatalasszonyt fehér hálóingben, kibontott hajjal, mezítelen lábán egy fapapucsban.

– Jó reggelt – mosolygott rá Isabell.

– Jó reggelt, asszonyom – viszonozta köszönését jóval visszafogottabban Mrs. Fox.

Jogos gyanakvással szemlélte az újasszonyt, akit hallomásból sem ismert eddig, aki a gazdája kitagadott lánya ugyan, és most büszkén jár, kel, de akiről mindenki tudja, hogy a gyereke balkézről való.

A konyhán látszott, hogy a ház többi részével ellentétben, itt nap, mint nap szorgos munka folyik. A kőlapok felszínét lekoptatta a számtalan talp, mely ételért járva megfordult rajta, a tűzhely felett sötétbe fordult a hajdan fehér mennyezet, és a központba állított asztalt karcolásnyomok borították.

– Mr. Krilov felkelt már? – kérdezte Isabell, a barátságtalan fogadtatásra ügyet sem vetve.

– Ha igen, itt nem láttam.

– Most felkelt, vagy nem? – faggatózott tovább jókedvűen Isabell, és az asztalon törlővel letakar kenyérhez perdült.

– Honnan tudhatnám én? Az úr nem köteles előttem jelentkezni.

Isabell felnevetett, mert értette az asszonyt. Eddig ő parancsolt a házban, Bross ráhagyta a háztartás dolgait, de most a változás szele fújt, új gazda, új asszony! Hajjaj...

Miss Fox hatalmas sonkadarabot szeletelt egy deszkán.

– Én is ebből viszek fel reggelire Esmének és Mr. Krilovnak – határozott Isabell.

Miss Fox csak morgott beleegyezésként, és az járt a fejében, igencsak fura házasság ez, ahol az asszony külön alszik az urától, és Mr. Krilovként emlegeti.

– Találok valahol egy nagyobb tálcát? – kérdezte Isabell, és a konyhaszekrény fiókjait húzogatta, hogy egy másik késre leljen.

– Tálcát?