Miss Érzéketlen

9. rész

Negyed órával 6 előtt érkeztem meg. Beléptem a kis helyiségbe, ami szinte üresen tátongott, csak egy két férfi üldögélt a bárpulnál a sörét szorongatva. A táskámba kapaszkodva lépkedtem a pulthoz, ahol egy 30-as éveiben járó nő állt arra várva, hogy kiszolgálja au embereket. Festett szőke haja a válláig ért, egy fekete mélyen dekoltált toppot viselt, a többi részét eltakarta előlem a bútor. Ahogy megpillantott kedvesen rám mosolygott és magához intett, úgyhogy odasétáltam hozzá.

- Te biztosan Kimberly vagy - csak bólintottam egyet. Másra nem is lett volna időm, mert már folytatta is a mondandóját - Én Nancy vagyok. Clark mondta, hogy ma fogsz kezdeni. Gyere gyorsan körbevezetlek, most úgyis kevesen vannak - ezután felnyitotta a pult egy kis részét, hogy hátra mehessek vele.

Elindultunk hátra egy szűk kis folyosón, mindkét oldalon nyílt egy ajtó, az egyikre egy "Öltöző" a másikra pedig egy "Iroda" felirat volt kitéve.

- Nem egy bonyoltult dolog, az öltözőben át tudod venni a ruháidat és le tudsz pakolni. A másik ajtó mögött Clark irodája lapul, ott nem sokszor fogsz tartózkodni. A mosdó a másik irányba van. Remélem hoztál magaddal valami csini felsőt, a miniszoknyádat meg a magassarkút majd mindjárt előkerítem neked.

Vidáman ecsetelte ami csak az eszébe jutott, de én egyszerűen nem tudtam levenni a szemeimet a ruházatáról. A mellei majdhogynem kibuggyantak a helyükről, míg a szoknya épphogy takarta a hátsó felét. Az arca úgy nézett ki mintha munka előtt ráborítottak volna egy festékesvödröt. Egyszóval katasztrófa volt a kinézete. A leginkább mégis az borzasztott el, ahogy belegondoltam hogy nekem is hasonlóan kellene kinéznem. Hát az tuti fix, hogy én nem fogok egy kurvának öltözni.

- Itt is vagyok - hangzott fel újra kissé vinnyogó hangja, aztán bezárta az iroda ajtaját és mellém tipegett a magassarkújában - Tessék ez szerintem a te méreted - a kezembe nyomott egy pár cipőt és egy ugyanolyan undormányos szoknyát mint amilyet ő viselt - Most már muszáj visszamennem, öltözz át aztán gyere előre és megtanítok neked mindent.

Már épp mondani akartam neki, hogy a rózsaszín rúzsa a fogaira kenődött, de egy szempillantás alatt eltűnt a folyosó végében. Nagy levegőt véve benyitottam az öltözőbe és levágódtam az egyik rozoga padra. Sietve magamra kaptam a ruhadarabokat és most kivételesen örültem, hogy csak egy aprócska tükör volt a helyiségben, amiven csupán az arcomat láttam. A kezdeti lelkesedésem elillant és botladozva kilépkedtem a sötét szobából, aztán lejjebb huzigáltam a szoknyámat, hogy minél többet takarjon és beléptem a pult mögé.

Az éjszaka nagyon lassan telt el, és csak néha egy két perc pihenőt tudtam tartani, amikor is lehuppanhattam egy székre és sajgó végtagjaimat pihentettem. A lábam már az első órában zsibbadni kezdett, azóta pedig olyannyira szétnyomta a kényelmetlen cipő, hogy már nem is éreztem. A karjaim erőtlenül lógtak a testem mellett, egyáltalán nem voltam hozzászokva hogy egy tucat sört tartsak meg a vékony kis csuklómmal. Sokszor attól féltem hogy beadja a szolgálatot és elejtek mindent, úgyhogy egy idő után már nem foglalkoztam a felszolgálói szabályokkal és két kézzel kapaszkodtam a tálcába.

- Ha gyorsan felsöpörsz és letakarítod az asztalokat akkor mehetsz haza - kacsintott rám Nancy és elkezdte rendbe tenni a pult mögötti dolgokat.

Úgy megörültem, hogy egy kisebb energialökettel megindultam és egy vizes ronggyal letörölgettem a piszkos asztalokat. Ezután felpakoltam a székeket és már csak fel kellett sörpörnöm. Kis idő múlva rájöttem hogy ennek semmi értelme, ugyanis a padló ragadt a rengeteg kiborult italtól, úgyhogy inkább előkerestem a felmosóvödröt és az egész placcot felmostam.

Miután mindennel végeztem fáradtan csoszogtam be az öltözőbe és lehámoztam magamról a magassarkút. A lábaim bedagadtak és úgy éreztem minden egyes porcikám fáj. Ahhoz sem volt erőm, hogy átvegyem a ruhámat, szóval csak elpakoltam a többi cuccomat. A kabátom elég hosszú volt ahhoz, hogy eltakarjon belőlem mindent, hiszen majdnem a térdemig leért, így egyáltalán nem érdekelt a ruhám, csak minél hamarabb otthon akartam lenni.

Elköszöntem Nancytől és kiléptem az ajtón az éjszakai hűvös levegőre. Egyáltalán nem fáztam, inkább kellemes volt ahogy a fullasztó meleg után végre friss levegő kerülhetett a tüdőmbe. A kihalt utcákon sétálgattam, már senki nem tartózkodott ilyenkor kint a sötétben, csak néhány kocsi haladt el mellettem az úton. Előkotortam a táskámból a telfonomat, hogy megnézzem mennyi lehet az idő. Hajnali kettő múlt kilenc perccel.

Feloldottam a képernyőt és csak ekkor tűnt fel, hogy van 5 nem fogadott hívásom és 3 üzenetem. Megnyitottam az üzeneteket.

22:34
"Szia, minden rendben?
Nate"

22:58
"Kim, ne szórakozz! Merre vagy? Történt valami?"

23:21
"Kérlek válaszolj vagy hívj fel ha ezt megkapod... Ha holnapig nem jelentkezel akkor esküszöm bemegyek a rendőrségre!"

Kitágult szemekkel olvastam végig újra és újra a sorokat. Jól esett, hogy Nate aggódott értem, másrészt viszont tudtam hogy szólnom kellett volna neki a munkát illetően, de nem találkoztam vele. Amúgy meg semmi köze nem volt hozzá, hogy mégis hol tengetem az időmet, hiszen mi csak LAKÓTÁRSAK voltunk.

A számra mégis egy boldog mosoly került, hiszen érdekelte hogy hol vagyok ennyi ideig és ez miatt a szívem furcsamód hevesebben kezdett verni.

Kérlek jelezd ha tetszett és szeretnél folytatást! :)
04.07.