Miss Érzéketlen

11. rész

Lily egy csomó göncöt elém rakott, de ahogy végignéztem a rövidebbnél rövidebb miniruhákon csak elhúztam a számat.

- Nincs olyan, ami egy picit többet takarna belőlem? - néztem rá.

- Nem tudom miért nem akarod megmutatni a csodás alakodat, de ha tényleg nem tetszik egyik sem, akkor keresek valami mást - tetszett, hogy a lány soha nem sértődött meg az ilyesmiken, hanem mindig segíteni akart.

Fél órával később már teljes felszerelésben álltunk a szobájában. Lily egy padlizsánszínű elegáns ruhában feszített, a nyakrésznél fekete kövek díszítették. Én egy egyszerű sötétkék ruhát választottam, ami szinte semmit nem mutatott belőlem, de ez számomra így volt tökéletes. A derekamig rám feszült, de onnantól lágy hullámokban omlott alá, és egészen a térdem fölé ért. A lány egy csodaszép sminket viselt, nekem pedig egy alig láthatót varázsolt az arcomra.

- Akkor mehetünk? - nézett rám izgatottan és miután bólintottam egyet karon ragadott és maga után húzott a nappaliba.

Nate a kanapén ült, egyik lábát lazán átvetette a másikon, miközben a telefonját nyomkodta egészen addig, amíg észre nem vett minket.

- Na hogy nézünk ki? - tette fel a kérdést Lily.

A fiú először végigfuttatta tekintetét a lányon, aztán napok óta először pillantott rám. Lassan elemezte ki minden porcikámat, de akkor lepődtem meg igazán amikor elismerően rám mosolygott.

- Szépek vagytok - válaszolta, miközben végig az én szemeimbe nézett.

A következő pillanatban megszólalt a csengő, Lily mondott valamit és elindult az ajtóhoz, de én csak Nate-re tudtam figyelni ebben a percben. Tekintetét továbbra is rajtam tartotta, miközben felpattant a kanapéról és pár lépéssel előttem termett. Elég volt a pillantása és a közelsége ahhoz, hogy zavarba jöjjek, amit úgy próbáltam palástolni, hogy lehajtottam a fejem és a cipőimet kezdtem bámulni.

Nate fölém magasodott, de egy szót sem szólt, csak azt vettem észre, hogy a kezét a derekamra simította. Először összerezzentem az érintés hatására, de mégsem hessegettem el a kezét, hanem hagytam hadd húzza végig ujjait a derekamon. Pár pillanat után végre fel mertem nézni sötétbarna szemeibe amelyek most lágyan pillantottak vissza rám.

- Mi... Mit művelsz? - kérdeztem bátortalanul, miközben a szívem gyorsabban kezdett verni.

Nate keze hirtelen már el is tűnt a derekamról, mintha ott sem lett volna, de még utána is magamon éreztem a meleg tenyerét.

- Csak megigazítottam, kicsit gyűrőtt volt - vonta meg hanyagul a vállát, aztán egy szó nélkül otthagyott.

- Kimberly gyere, indulunk! - hallottam meg Lily hangját, úgyhogy én is utánuk mentem.

Már mind az ajtóban álltak, Nate a falnak dőlve nyomkodta a telefonját, míg a lány egy fiú derekát ölelte át.

- Te minden bizonnyal Kimberly vagy - szólalt meg a vöröshajú srác - Pete vagyok - nyújtotta a kezét, úgyhogy gyorsan kezet ráztam vele.

- Igen, de csak Kim. Örülök, hogy megismerhetlek - mosolyogtam rá.

- Akkor induljunk, mert 6-ra foglaltam asztalt és 15 perc múlva 6 óra - mondta Pete, úgyhogy kiléptünk az ajtón és beültünk a szürke Suzukiba.

Az út viszonylag csendben telt, egyedül Lilyék beszélgettek elől, miközben halkan duruzsolt a rádió. Mi Nate-el csak bámultunk ki az ablakon. Az járt a fejemben, hogy most vajon hányadán állhatunk a fiúval. Napokig nem beszélt velem, nem mintha én annyira erőltettem volna a dolgot, de így még a szokásosnál is magányosabbnak éreztem magam. Mostanság még Chris is folyamatosan lerázott ilyen-olyan kifogásokkal, ami - bár nem mutattam, de - nagyon rosszul esett.

- Itt is vagyunk - szólalt meg kicsit hangosabban Pete és leállította a motort - Király, még maradt is 5 percünk.

Mind kiszálltunk és együtt elindultunk az étterem felé. Már kívülről is nagyon elegáns helynek tűnt a hatalmas utcára néző ablakaival, de ahogy beléptünk rögtön az az érzésem támadt, hogy egy kissé alulöltözött voltam a többi vendéghez képest. Akaratlanul is összébb húztam magam és végig a padlót bámultam, miközben az asztalunkhoz kísért minket a pincér. Eltartott pár percig, mire sikerült összeszednem magam, de még mindig kellemetlenül éreztem magam a bőrömben és már megbántam hogy egyáltalán beleegyeztem ebbe az egészbe. Úgy éreztem, mintha ezernyi szempár figyelt volna, de ahogy óvatosan körbekémleltem, senkit nem láttam aki bámult volna.

- Minden oké? - hallottam meg Nate halk hangját.

Balra fordítottam a fejem és egy pillanatig meglepetten néztem rá, de aztán minden érzelmet eltüntettem az arcomról, mintha ott sem lett volna.

- Persze - megrántottam a vállam, aztán a kezembe fogtam az itallapot és nézegetni kezdtem, hogy addig is eltereljem a figyelmemet.

- Ne is nézegessétek az italokat, már együtt választottunk egy bort, valami isteni majd meglátjátok - szólalt meg Lily, miközben folyamatosan vigyorgott.

Ő és Pete velünk szemben ültek és egymást átkarolva tanulmányozták át az ételeket, miközben néha elejtettek egy-egy lopott csókot.

Kérlek jelezd ha tetszett és szeretnél folytatást! :)
05.25.