Miss Érzéketlen

14. rész

A lakásban síri csend volt, amiből arra következtettem, hogy még senki nem volt otthon. A táskámat a komódra hajítottam, a cipőmet lecseréltem a puha papucsomra, aztán berongyoltam a konyhába. A hűtőt nyitogattam hátha egyszer csak terem bele valami ehető kaja, de továbbra is szinte kongott az ürességtől. Nos igen, erre számíthattam volna. Az utóbbi időben Lily sokkal kevesebbet tartózkodott itt, volt hogy napokig Pete-nél aludt és csak egy két órára ugrott haza, ami azért volt vicces, mert speciel ez az ő háza volt. Nate pedig, hát finoman szólva nem foglalkozott túlzottan a háztartásbeli teendőkkel, inkább rám hagyta ezt a feladatot.

Chris azt írta, hogy egy órán belül itt lesz, szóval inkább rendeltem egy pizzát és amíg kihozták, addig vettem egy forró fürdőt. Amikor már teljesen szétáztattam a testemet kiszálltam a kádból és magamra kaptam egy meleg pulcsit és egy fekete nadrágot. Hosszú hajamat félig megszárítottam, aztán hagytam hogy a többi magától száradjon. A pizza pár perc múlva meg is érkezett, az ajtó túloldalán egy szemüveges vézna srác állt, aki két kézzel szorongatta a dobozt. Kinyitottam a tárcámat és közben éreztem ahogy a fejem elvörösödött, ugyanis a kis rekeszben alig volt néhány pénzérme. Úgy emlékeztem, hogy volt még néhány dollárom, de aztán ráeszméltem, hogy előző nap Lily kezébe nyomtam egy kisebb összeget, ami speciel az össz vagyonom volt. A futárfiú unott fejjel csattogtatta a rágóját, amíg én úgy tettem mintha a pénzt számolgatnám, de közben végig valami megoldáson gondolkodtam.

- Egy pillanat és jövök, csak bemegyek a másik pénztárcámért - hebegtem zavartan és már fordultam volna meg, amikor Chris és Nate jelent meg mellettünk.

- Hello kislány - Chris rögtön elém lépett és szorosan átölelt, amit rögtön viszonoztam. A válla fölött átpillantva végignéztem, ahogy Nate kifizette a pizzát, aztán felém fordulva elmosolyodott. Éreztem ahogy még inkább elpirultam, ezért próbáltam Chris mögé bújni.

- Hogyhogy így együtt? - engedtem el végül a fiút, aztán mind beléptünk a lakásba.

- Nate beugrott egy sörre és most itt vagyunk - magyarázta Chris - A pizza jó ötlet volt, farkas éhes vagyok.

A konyhába lépve a fiúk kibontották a dobozt, elegánsan letéptek belőle egy egy nagyobb szeletet és miközben helyet foglaltak már tömték is magukba a szalámival megrakott tésztát. Én is elvettem egy kisebb szeletet és a pultnak támaszkodva beleharaptam, miközben őket figyeltem.

- Na és milyen itt lakni? - nézett rám Chris egy kisfiús mosollyal az ajkán.

- Meglepően jó - válaszoltam őszintén - Sokkal otthonosabb, mint az enyém volt és itt a környék sem olyan ijesztő - tettem hozzá.

Nate tekintete egy pillanatra rám villant, de aztán tovább vándorolt az ablakra.

- És a munka milyen? - tette fel az újabb kérdést, miközben a telefonját babrálta.

- Egész jó - rántottam meg a vállam hanyagul és újabb falatot kezdtem rágcsálni.

Ahogy felnéztem Nathaniel hitetlenkedő pillantásával találtam szembe magam.

- Tényleg? - szólalt meg ő is.

Felvont szemöldökkel méregetett, és tudtam, hogy egy szavamat sem hitte el.

- Nem olyan vészes, már kezdek hozzászokni - próbáltam meggyőzni őket.

Vagyis inkább csak Nate-et, ugyanis Christ jelenleg nagyon lefoglalta, hogy üzenetet írjon valakinek.

- Aha. És gondolom egyáltalán nincs tele az a hely részeges perverz fickókkal - jegyezte meg halkan Nate - Személy szerint én annyira nem örülök, hogy ilyen helyen dolgozol. Neked mi a véleményed erről Chris?