White Blood

9. Rész

Idegesen rugdostam szétgyötört focilabdámat a közeli pályán, miközben megállás nélkül azon kattogtam, hogy bátyám mi a francot akar Taemintől. Igen, bement hozzá és lassan 2 órája bent van már nála. Én meg, mivel nincs jobb dolgom, így hogy nem látogathatom meg, úgy döntöttem, hogy hosszú idő óta újra kijövök rohangálni egy kicsit, hátha lenyugszom és hátha itt lesz néhány ismerős. De nem, nem volt egyetlen lélek sem a hibátlanul zöld, füves területen, ezért mint egy félőrült szaladtam a labda után, amit minden egyes alkalommal én is rúgtam el. Ahhoz képest, hogy egyedül voltam, sokáig elvoltam és egy kicsit tényleg segített abban, hogy kitisztuljon a fejem.

Pár órával később izzadtan léptem be házunk ajtaján, ahonnan egyből észrevettem a nappali kanapéján heverésző Minseokot.

- Szia!- ültem le a helyiségben lévő fotelbe.

- Megkergetett egy kutya?- mérte végig csapzott valómat nevetgélve.

- Nagyon humoros.- húztam erőltetett vigyorra ajkaim.- Mi volt bent?- tértem rá az engem foglalkoztató témára.

- Háát...- húzta száját tarkóját vakargatva, mire nekem az égig szökött fel szemöldököm.- Nyugi, nem mondtam neki semmi durvát, nem meséltem neki a tegnapról.- mondta, ami egy kicsit megnyugtatott. Ha egyszer tudni fog arról, ami a minap történt, azt muszáj lesz nekem közölnöm vele.- Viszont jól fog jönni neki, ha bemész hozzá.- nevetett fel halkan.

- Hogy érted?- méregettem gyanúsan.

- Lehet egy kicsit összezavartam szegényt.- vigyorgott rám ártatlanul.

- Jesszus, miket mondtál neki?- akadtam ki az ülőke karfáját csapkodva.

- Úgyis elmondja majd, mivel szerintem az ég világon semmit nem értett belőle és valamiféle magyarázatra vár.- legyintett, miközben bekapcsolta a TV-t.- Folytattam volna még a sztorizgatást, de kiküldtek.- röhögött fel, viszont engem kivert a víz.

- Miért?- meredtem rá kíváncsian.

- Mert szeretlek égetni mások előtt.- rántotta meg a vállát, mialatt a csatornák között kapcsolgatott.

- Minseok, figyelj rám!- rivalltam rá, ami miatt kikapcsolta a készüléket és csakis rám koncentrált.- Ki és miért küldött ki?

- Dr Kim valami vizsgálat miatt. Taemin eléggé megijedt, én nem igazán tudtam, miről van szó.- mondta, majd kétségbeesett arckifejezésemet meglátva, ő kezdett el érdeklődni.- Miért?

- Baszki...- suttogtam magam elé, majd helyemről felpattanva, úgy ahogy voltam, sportcipőben, rövidnadrágban és egy koszos pulcsiban, elindultam a kijárat felé.

- Minho! Még nem mehetsz be hozzá!- kiáltott utánam.

- Remélem elhiszed, hogy ezt jelenleg jó magasról leszarom.- feleltem, majd az ajtót magam mögött becsapva nekiálltam rohanni és egészen Taemin kórterméig meg sem álltam.

- Taemin!- estem be a helyiség ajtaján, mire az említett összerezzenve kapta rám tekintetét.- Jól vagy?- ültem le ágyára tenyereim közé véve jéghideg kezét.

- Persze, minden rendben. Tetszik a szerelésed.- biccentett koszos és izzadt sportöltözékem felé, mire csak megforgattam szememet.- Hyung, sajnálom, nem tudtam addig aludni, ameddig ide nem értél.- hajtotta le a fejét bűnbánóan.

- Nehéz is lett volna.- mosolyodtam el szörnyen aranyos bocsánatkérésén.

- Vicces a tesód.- húzta széles vigyorra ajkait.- Bár néha nem igazán tudtam, mire gondol vagy céloz.

- Miről beszéltetek?- puhatolóztam azt remélve, minden apró kis részletet elmond majd.

- Én nem igazán beszéltem, inkább Minseok hyung mesélt.- kezdett bele, miközben mancsát körbe fogó ujjaimat kezdte el piszkálni.- Mutatott rólad kiskori képeket. Nagyon cuki voltál!- nézett rám vidáman, mialatt én próbáltam nem elvörösödni.- Meg hosszasan beszélt arról, hogy szeretnél nekem elmondani valamit.- fürkészte arcomat kíváncsian várva magyarázatomat.

- Igen? Nem rémlik semmi ilyesmi.- lepődtem meg, mivel fogalmam sem volt, miért állította ezt bátyám.

- Ugye tudod, hogy én bízom benned, hyung?- nézett mélyen szemeimbe.

- Igen.- örültem meg, emiatt pedig lehet hangsúlyozásomból az jött le neki, hogy visszakérdeztem, mivel így folytatta.

- Igen. És azt is tudod, hogy te is bízhatsz bennem és elmondhatsz nekem bármit?

- Igen, tudom és köszönöm!- szökött apró mosoly ajkaimra.- De nem értem, miért kérdezed ezeket.

- Minseok hyung azt mondta, hogy félsz, ha elmondod, nem foglak kedvelni, márpedig nélkülözhetetlen, hogy elmondd.- vallotta be, mire nekem konkrétan leesett az állam. Most komolyan azt akarja, hogy mondjam el Taeminnek, hogy amúgy a fiúkat szeretem, ráadásul tetszik nekem? Istenemre esküszöm, nem egyszer ejthették fejre kicsiként ezt a gyereket, ha ilyenek jutnak eszébe. És mindezek mellett még bele is teszi a bogarat Taemin fülébe, hiszen nem is lehetne kellemesebb társalgási téma köztünk, mint a szexualitásom.

- N-nem tudom, mire gondolhatott.- hebegtem kínosan felnevetve.- Öm... Minseok mesélte, hogy mikor itt volt, bejött dr Kim.- tértem át arra a dologra, amiért rekord idő alatt futottam le a házunk és a kórház közötti távot.

- Igen, itt volt.- görbült lefelé szája sarka.

- Mi történt?- simítottam meg arcát aggódóan.

- Az egész úgy kezdődött, hogy korán reggel bejött hozzám dr Kim, hogy ma ne egyek semmit, mert majd a nap folyamán lesz egy vizsgálatom. Tettem, amit kért és legközelebb akkor jött vissza két nővérrel, amikor hyung itt volt és kiküldték őt. Nem jut eszembe, mi volt a vizsgálat neve.- szorította össze szemeit, hátha az segít a gondolkozásban.

- Nem baj, mondd el mit csináltak.- mondtam tűkön ülve.

- Rendben. Szövetmintát vettek.- folytatta röviden, de tudtam, hogy ezzel még nincs vége.

- Honnan? Miből?- bombáztam kérdéseimmel.

- Innen. Hogy hívják ezt a csontot?- mutogatott mellkasa közepére.

- Szegycsont?- szorítottam össze ajkaimat és a sírás kerülgetett. Nem, az nem lehet...

- Az!- csettintett.- Rövid ideig tartott, csak pár másodpercig, de nagyon rossz volt.- rázta meg a fejét, mintha ezzel kiverhetné emlékezetéből ezeket az eseményeket. Amiatt, hogy sokkal erősebben szorítottam kezét és látta rajtam a félelmet, ijedten vonta le a következtetést:- Tudod, mi a bajom.

- Igen.- sóhajtottam, mire Taemin szinte könyörögve meresztette rám szemeit, abban bízva, megosztom majd vele, mire jutottam, hiába egyáltalán nem akartam ezt megtenni.- Biopszia a vizsgálat neve és például leukémia diagnosztizálásához használják.- nyögtem ki hosszas hallgatás után, mi által a szemeiben összegyült könnyek utat engedtek maguknak és szép lassan kezdtek el folyni hófehér arcán.

Egész teste remegett és bármennyire próbáltam mindkettőnket jobb kedvre deríteni, nem véletlen, hogy ez sehogy sem sikerült. Szorosan ölelve vígasztaltam, ameddig ő nyakhajlatomba fúrva fejét szipogott. Megállás nélkül hátát simogattam és apró puszikkal leptem el barna hajkoronáját, mikor egyik pillanatban egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. Óvatosan fektettem le helyére, majd miután betakartam és mostmár szokásomhoz híven adtam arcára egy puszit, elhagytam a kórtermet.

Ezután jött csak a neheze: a lehető legjobban össze kellett szednem magam ahhoz, hogy Taemint tudjam bíztatni...