Ház az erdő mélyén (Befejezett)

Nincs megállás

- Láttad, igaz? - bökte ki nagy nehezen a barna hajú.

- Láttam - jött a felelet, s Dazai már fejben elkezdte volna gyártani a mentegetőző szövegeket, amikor Chuya eléggé dühös arckifejezéssel hozzátette. - Láttam, hogy hazudtál nekem! Neked sincs semmi...

- Nem látod? - szakította félbe a másik kikerekedett szemekkel.

- Miről beszélsz? - fonta össze karjait mellkasa előtt a kisebb. - Nem láthatom, ami nincs.

Ez volt az a pillanat, amikor Dazai elfelejtett gondolkozni, s hagyta, hogy az ösztönei vezessék. Az ösztönei pedig azt súgták, hogy most azonnal meg kell csókolnia az előtte álló, vörös hajú, makacs, mégis jószívű és nem mellesleg gyönyörű fiút. Akit teljes szívéből megszeretett.

- Igazán elárulhatnád, mi vett rá arra, hogy hazudj nekem! Oké, hogy egy idegen voltam, de az, hogy nincs ott semmi, nem nagy dolog. Főleg miután megtudtad, hogy nekem sincs...

- Chuya, nem emlékszel? Elmeséltem, hogy a saját anyám égetett ide egy feliratot.

- Akkor miért nem látom? - kapkodta ide-oda kék szemeit a másik arcvonásaiban keresve a választ.

- Mert ......lek - motyogta Dazai, majd megköszörülte a torkát, s egy kissé bátrabban így szólt. - Szeretlek!

Az előtte álló arca először elsápadt, majd vörös árnyalatot vett fel.

- Oh, én... is. Azt hiszem.

Ez valami új. Ez valami más. Félek.

Nem kell.

***

Dazai visszarángatta őt a szobájukba, és - khm - együtt töltöttek egy kis időt. 

- Nem tanultál illemet, mi? - kérdezte Chuya később, miközben éppen kisétált a fürdőből. Derekára törölközőt csavart, haját pedig egy másikkal próbálta szárazra törölni, de hamar feladta a harcot, s a vállára terítette az anyagot. Hagyta, hogy nedves tincsei a bőrére tapadjanak.

- Oh, dehogynem - vigyorgott rá a magasabb. - De minden olyan ködös lesz, amikor rólad van szó - kacsintott rá, mire a vörös megfordult azzal a szándékkal, hogy inkább visszamegy a fürdőbe. - Na, csak vicceltem! Jó leszek! - ugrott mellé Dazai, és átölelte a kisebbet. A barna hajú csupasz mellkasa a másik bőrének nyomódott. Arcán levakarhatatlan mosoly tanyázott. Nem tudta tagadni, mennyire a kedvére való a helyzet, miszerint póló nélkül mászkálhat Chuya előtt. Egyrészt többé nem kellett azon aggódnia, hogy véletlenül meglátja, milyen szöveg rejlik a ruha alatt, és elhagyja őt. Másrészt pedig az, hogy nem látja, azt jelentette...

- Hé! - Az alacsonyabb kiszabadította magát az őt körbeölelő karok közül, majd kissé oldalra billentett fejjel, enyhe pírral az arcán a másikra nézett. - Megszárítod a hajam? - kérdezte, és a választ rögtön meg is kapta tettek formájában.  Dazai leült az ágy szélére; kihúzta magát mint egy mintadiák, és csillogó szemekkel pillantott az előtte állóra.

Chuya az ajkába harapott, nehogy elmosolyodjon, majd elindult a fürdőszobába megkeresni a hajszárítót.

***

Mégse zavar, ha gyengéden bánnak veled?

Hm? Oh, észre sem vettem.

Ez meg hogy lehet? Talán varázslat áldozata lettél?

Ne mondj még egyszer ilyet!

Miért?

Csak ne, kérlek!