Zűrös szerelem /BEFEJEZETT/

Bevezetés

         A kanapén ültem törökülésben és vártam, hogy elkezdődjön az interjúm. Az új Goodbye Lullaby című albumom lesz a fő téma, de gondolom az utána szokásos turnémról is kérdezgetni fognak. Az ég világon semmi kedvem sem volt hozzá. Nemrég szállt le a repülőgépem itt Los Angeles repterén, ami alig öt órája volt. Összesen ha aludtam három órát,de az is lehet, hogy csak kettőt. Inkább aludnék egy hatalmasat, de nem tehettem. Fekete kapucnimat a fejemre húztam a napszemcsimet az orromon feljebb toltam.A sminkeseknek nem nagyon volt idejük akármit is csinálni az arcommal, mert akkor még nem tudták, hogy a riporter késni fog, így megoldottam egy napszemcsivel. A hajam legalább kivasalva tökéletesen omlott a vállamra mivel azt a saját fodrászom csinálta. Hosszú szőke hajamat meguntam és vagy három napja rakattam bele zöld és rózsaszín csíkokat, ami biztos szóba fog kerülni. Ha elkezdek valamilyen stílust körülbelül egy évig maradok annál, aztán ráunok. Ilyen vagyok. Hatalmasat ásítottam, pulcsim ujját a kézfejemre húztam, mint aki fázik, pedig nem. A második ásításom után láttam meg a kamerát ami már engem vett. Mivel annyira hulla voltam, hogy a kezemet sem raktam a szám elé így kinyújtottam a nyelvemet jelezve a kamerát kezelőnek, hogy kapja be.Ezt biztos viszont fogom látni valahol. Erre a gondolatra elmosolyogtam magam.

       Csak ültem ott és próbálkoztam nem bealudni mielőtt beállít a riporter. A lámpák és a mikrofonok is a helyére kerültek. Minden készen állt énis csak vártam, magamban azon morfondíroztam, hogyha én késnék ennyit biztos meg lennék bélyegezve miatta. De az a csávó vagy nő simán megteheti. Ekkor szó szerint beesett egy fiatal sráca akit még életemben nem láttam. Biztos kezdő lehet és én leszek az a bizonyos ugródeszka neki. Hát legyen, ha nem cseszi el rajtam ne múljon. Hatalmas mosollyal a számon léptem hozzá és nyújtottam neki a kezemet. Egész jóképű srác volt,bár lett volna pár kiló amit leadhatott volna magáról. Bemutatkozott bár a nevére nem emlékszek annyira nem érdekelt hogy meg is jegyezzem. Plusz ha nagyon érdekel simán utána tudok nézni a neten. Leült velem szemben kártyáit igazgatta és kigombolt pár gombot a zakóján. Idegesen a fekete hajába túrt. Előrébb hajoltam hogy csak mi halljuk amit mondok.

-Ne aggódj szuper leszel.-mondtam neki mosolyogva, hátha segítek neki.

Erre ő csak dobott egy mosolyt és kezeit a nadrágjába törölte. Biztos az idegesség miatt izzadni kezdett. Ekkor valaki bemondta, hogy egy perc az élő adásig. Erre a fiú lassan kifújta a levegőt. Nem tudtam mit is mondhatnék neki amitől megnyugodjon. Arra jutottam, hogy elég ha csak nem leszek vele egy dög. Hátradőltem a kanapén törökülésből keresztbe tettem a lábamat. A fekete csőnacimmal és a fekete pulcsimmal úgy nézhettem ki mintha minimum a halál angyala lennék. Már ha tornacipőt visel az a bizonyos angyal.

-Jó reggelt kívánok a kedves nézőknek. Mai vendégem Avril Lavigne.

Kissé meg volt szeppenve a srác. Mosolyt ragasztottam az arcomra, hogy megkönnyítsem a dolgát. Legalább azt lássa, hogy érdekel amit mond.

- Jó reggelt örülök, hogy itt lehetek.

A fiú felkapta a fejét és rám bámult, mint aki most vette csak észre kivel is üldögélt az elmúlt percekben.

-El fogja cseszni!-mondtam magamnak.

A fiú csak bámult a háttérben egy öltönyös vörös fejű csávó mutogatott bőszen a lesokkolt fiúnak.

-Bár nem aludtam valami sokat. Hajnalban landolt a gépem, New York-ból jöttem. Alig aludtam vagy két órát,de a világért sem hagytam volna ki, hogy veled beszélgessek.- az utolsó szót megnyomtam, ami hatásos volt mert a srác kicsit magához tért.

-Ez nagyon megtisztelő.- belenézett a kártyákba majd rám nézett.

-Milyen szép barnák a szemei.-kalandoztam el magamban.