Zűrös szerelem /BEFEJEZETT/

15.FEJEZET

                 A testem teljesen elgémberedett, velem szemben a fegyveres férfi tekintete egyre jobban váltott át magabiztosságból kétségbeesésbe. Odakintről fegyverek ropogása, hangos léptek és emberek hangja hallatszott be,ahogy feltehetőleg fájdalmukban ordítottak. Nekem is nagy kedvem lett volna éppenséggel ordítani,de a fegyver rám szegezett csöve megakadályozott ebben. Kezeimet és lábaimat tornásztattam,de meg is bántam sérült lábam tiltakozott a tettem ellen. Lenéztem az említett testrészre és fintorogva konstatáltam magamban ,hogy lassan még mindig szivárog a vér a sebből. Felemeltem a férfira a tekintetemet,aki az ajtót tanulmányozta összeráncolt homlokkal. A kinti hangok lassan halkultak majd el is múltak teljesen. Mellkasomban dübörgő szívvel,néztem az ajtó felé. A szívem ritmusos dübörgését a fülemben hallottam, feszültség terjedt el a testemben. Az ajtó kivágódott, a férfi aki engem figyelt, gyorsan az ajtó felé kapta a fegyverét és maga is meglepődött mikor egyből el is sütötte azt. A golyó az ajtófélfában landolt,faszilánkokat tépve ki a helyükről. Felkaptam a fejemet, a szívem darabokra tört mikor Emmett arcát pillantottam meg. 

-Mi a fasz?-kérdezte a pasitól aki rálőtt.- Gondolkozz már haver!-háborgott Emmett.

A pasi nem szólt semmit, kissé remegő kézzel engedte le a fegyverét. Emmett kezében egy pisztoly lapult,kézfején a vér pirosra festette a napbarnított bőrét. Gyors léptekkel szelte át a szobát, számat összeszorítva próbáltam visszanyelni a feltörő könnyeket,az egész testem remegett a megerőltetéstől. Emmett szomorú arccal lépett mögém és kötötte ki a béklyómat a szék támlájáról,majd könyökömnél fogva felemelt. A kezem még mindig össze volt kötve,de már nem olyan fájdalmas pózban ültem,mint eddig. Meg akartam tőle kérdezni,hogy mi történt odakint? Keith és a többiek jól vannak? Lelkem egy része tudni akarta, míg a másik fele tiltakozott,nem akarta hallani az igazságot.  Gondolom mindenki így van ezzel, ha olyan kérdésre várja a választ, ami minden bizonnyal fájdalmat,keserűséget és összetört szívet hagy csak maga után. A kérdés a levegőben lógott,egyszerűen nem tudtam magam rávenni,hogy megkérdezzem Emmett-től. Nagy sóhaj szakadt ki a számon, mire Emmett rám nézett, majd  összeráncolta bozontos szemöldökét,mintha tudta volna hol járnak a gondolataim, de nem válaszolt helyette a férfinak szegezte a mondatát.

-El kell tűnnünk innen.-mondatát hallva a férfi olyan fehér lett mint az őt körülvevő fal.

 Nekem viszont olyan volt ez a pár mondat, mint egy halvány reménysugár,ami erőtlenül próbált áttörni a bizonytalanság fekete hálóján. Emmett intett a pisztolyával a férfinak,hogy induljon meg kifelé,de neki nem mozdult a lába. Emmett magával rángatva lépett oda a sokkos állapotban lévő pasihoz és pisztolyával megkocogtatta a fejét. A pasi összerezzent majd bizonytalanul maga elé emelte a pisztolyát és lassan megfontolt lépésekkel indult meg kifelé az ajtón, mi pedig követtük őt, nem mintha lett volna választásom, Emmett keze vasmarokkal fogott és vonszolt maga után. Sántikálva próbáltam tartani velük a lépést, néha meg is botlottam, vagy csak a lábam nem bírta és összecsuklottam, de Emmett hamar talpra rántott és húzott tovább magával. A folyosó elég hosszú volt, végig bordó színű futószőnyeg borította a padlót,mint amilyeneket egy szállodában lát az ember. Két oldalról ajtók szegélyezték az utunkat, de senki sem jött ki rajtuk. Hátborzongató csend borult az épületre, a fülem zúgott az ájulás környékezett,de fogva tartóimat nem igen érdekelte ez a kis apró részlet, rendületlenül lépkedtek, egyik fordulót a másik után hagytuk el. Kezdtem kételkedni abban,hogy Keith itt van-e egyáltalán. Az előttünk lépkedő pasi épp előre szegezett puskával fordult be egy újabb kanyarban, mikor egy pisztoly semmivel sem összetéveszthető hangja remegtette meg körülöttünk a levegőt. A férfi kezéből kiesett a fegyver és arccal a bordó szőnyegre esett,mellkasából a vér gyorsan terjedt el a szőnyegen. Emmett maga elé tolt és megálljt parancsolt, jobb karját a nyakam köré helyezte kezével a vállamat markolta. Hátráltunk pár lépést, mikor a kemény fapadlón emberek lépteit hallottuk, egyre közelebbről és közelebbről. Emmett a fejét ide oda kapkodta köztem és a hang forrása között, minden bizonnyal mérlegelte a helyzetét,majd pisztolyát a homlokomnak szegezte. A fém hideg érintésére kissé kitisztult a most már homályos látásom, némi erő költözött belém, amit talán a remény váltott ki.